A bordélyházak működtetése jelenleg teljesen legális tevékenység Németországban, nem csoda, hogy erre egy egész iparág épült rá a turizmuson belül. Míg korábban Thaiföld volt az első számú célország, ma már külföldre sem kell utazniuk azoknak, akik szexuális szolgáltatásokat kívánnak vásárolni. Tíz évvel ezelőtt Hamburg Reeperbahn utcája volt a leghírhedtebb környék, azóta a szexipar elárasztotta az egész országot: Berlinben körülbelül 500 bordélyház működik, de Osnabrückben, a 165 ezer lakosú egyetemi városban is van 70 piroslámpás ház – az egész országban pedig körülbelül 3000-re tehető a számuk, és naponta 1,2 millió férfi fordul meg ezeken a helyeken. (Az állami nyilvántartás egyébként nem teljesen megbízható: a bordélyokat az „egyéb szolgáltatások nyújtása” kategóriába sorolják, együtt a tetováló és piercingstúdiókkal, asztrológusokkal vagy házasságközvetítőkkel.)
A verseny beindult: a bordélyok számos plusz szolgáltatást is vállalnak, hogy becsalogassák a kuncsaftokat. A Cologne-ban található egyik nyilvánosház éjjel-nappali nyitva tartással, 12 emeleten várja ügyfeleit. A 126 szoba mellett szépségszalon, butik, mosoda, szolárium és számos bisztró is található az épületben, ahol 150 nő „dolgozik”. Egy teljes folyosó a transzszexuálisok igényeinek kielégítésére szolgál. A szolgáltatásokat naponta 800 férfi veszi igénybe.
A prostitúcióval kapcsolatos liberalizációt 2002-ben fogadta el az SPD–Zöldek-koalíció. A terv az volt, hogy a szexmunkásokat kihozzák az alvilágból, és megadják számukra azokat a jogokat, amelyek a legális munkavállalóknak járnak. Elméletben ez a futtatók és a szexmaffia végét jelentette volna. A törvény azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, aminek egyik oka, hogy a nyilvánosházakban áttekinthetetlen készpénzforgalom zajlik, ami vonzó a bűnbandák, a kitartók és a pénzmosók számára, de azoknak a nőknek is, akik gyorsan akarnak sok pénzt keresni.
2014. 02. 14. (XVIII/7)
