Kereső toggle

Boldogok a rezsicsökkentők

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nagyrészt a rezsicsökkentésnek köszönhető, hogy egy év alatt több mint megduplázódott azok száma, akik hazánk gazdasági teljesítményét jónak ítélik. Arányuk még így is alacsony, mindössze tizenkét százalék. Ráadásul a boldogságlistán utolsók, a panaszkodó nemzetek között pedig dobogósok vagyunk az Ipsos nemzetközi – két tucat országot érintő – felmérései szerint.

A gazdasági helyzetnek van hatása az emberek mindennapi hangulatára, de nem csak ettől függ, hogyan érzik magukat – rögzíti az Ipsos legfrissebb, boldogok és boldogtalanok arányát országonként felmérő kutatása. A megállapítást alátámasztja, hogy világszerte csupán a megkérdezettek 37 százaléka minősíti országa gazdaságát jónak, az életüket harmonikusnak, felhőtlennek értékelő polgárok aránya viszont ennél jóval magasabb, 75 százalék.

A „nem csak a pénz boldogít” alaptézis Magyarországon is igazolódni látszik: nálunk 12 százalék elégedett a gazdasággal, miközben 53 százalék tartja boldognak magát. Ugyanakkor önmagában egyik adattal sem büszkélkedhetünk. Igaz, hogy a hazai gazdaság teljesítményét jónak értékelők aránya az egy évvel korábbihoz képest 7 százalékponttal növekedett, ám ezzel csak egyetlen helyet javítottunk az elégedettségi rangsorban: a 21. pozíciót foglaljuk el a vizsgált 24 ország között. Az Ipsos elemzése kiemeli, hogy egészen pontosan 2013 tavaszán javult a magyarok gazdasági hangulata, mégpedig – amint azt más közérzeti mutatók akkori emelkedése is jelezte – nagyrészt a rezsicsökkentésnek köszönhetően.

Eközben egyébként a globális gazdasági közhangulat nemigen javult, a válság előtti 55 százalékos elégedettségi szinthez képest most 37 százalékon áll. Európa az egyetlen, ahol a gazdaság megítélése pozitívan változott 2013-ban (21százalékról 29 százalékra emelkedett az elégedettek aránya). Svédország polgárainak például 77 százaléka jónak minősíti hazája teljesítményét, őket a listán csak a szaúdiak előzik meg (80 százalék), akik a felmérés kezdete óta kibérelték az első helyet. A világrangsorban harmadikok a németek, 73 százalékkal. A lista végén, vagyis a magyarok mögött helyezkednek el az olaszok, a franciák és a spanyolok (ezekben az országokban csupán 5-6 százalék véli az ottani gazdaságot sikeresnek).

Ami a boldogságot illeti, a korábbi felméréseket figyelembe véve már nem is meglepő, hogy Magyarország az utolsó helyen szerepel: 100 emberből mindössze 53 mondja magát boldognak. Persze ez csak az átlag, a szórás nagymértékben függ az iskolai végzettségtől és a jövedelmi helyzettől. Az alapfokú végzettségűek 38, az érettségizettek 56, a diplomások 64 százalékának alapvetően pozitív érzelmei vannak a mindennapok során. A szerény anyagi körülmények között élőknek 48, az átlagos jövedelmi helyzetben lévőknek 56 százaléka élvezi az életét, a jómódúak körében arányuk kimagasló, 77 százalék. További sajátosság, hogy a magyar fiatalok kétharmada, a középkorúak fele, az idősek négytizede tekinti magát boldog embernek.

Eközben a világ polgárainak 75 százaléka érzi magát boldognak. Leginkább az indonézek élvezik az életüket (92 százalék), akiket a kanadaiak (86 százalék) és a svédek (85 százalék) követnek.  A rangsor alsó részében találhatjuk az oroszokat és a spanyolokat, előbbieknek 59, utóbbiaknak 58 százaléka tartja magát boldognak.

Egy másik Ipsos-felmérés arra volt kíváncsi, hogy a megkérdezettek miként értékelik a tavalyi évet, és hogyan viszonyulnak a 2014-es esztendőhöz. A világ polgárainak háromnegyede bízik abban, hogy a tavalyinál összességében jobb éve lesz. A tavalyi évet ugyanakkor 53 százalékuk kudarcosnak értékelte. A magyarok még az átlagosnál is nagyobb reményeket táplálnak: 83 százalékuk általánosságban többet vár az idei évtől, mint amennyit 2013 hozott számukra. A tavalyi esztendőre azonban nem szívesen emlékeznek honfitársaink: 69 százalékuk negatívan értékeli. Nálunk jobban csak a spanyolok és az argentinok panaszkodtak 2013-ra, de a különbség minimális (körükben 73, illetve 70 százalék volt kritikus).

Felmerül a kérdés, hogy miért szerepel Magyarország mindig gyengén a különböző, közérzetet firtató felmérésekben. Závecz Tibor, az Ipsos kutatási igazgatója szerint ez alapvetően három dologgal magyarázható. „Igaz, hogy a boldogságérzetünket nem csak a gazdasági helyzet határozza meg, ám ez nem jelenti azt, hogy ne lenne rá hatással. Különösen a szubjektív gazdaságérzetnek van jelentős szerepe, ami a magyarok esetében inkább negatív, mint pozitív. Valahogy beégett a felfogásunkba, hogy a rendszerváltással többet veszítettünk, mint amennyit nyertünk, és ez a veszteségérzet dominál a lelkekben, függetlenül attól, hogy mi a valóság” – magyarázta.

A második ok a magyar pesszimizmus és panaszkultúra öngerjesztő volta. „Kis túlzással már a gyerekek is azzal a tudattal születnek, hogy nekünk, magyaroknak – külső vagy belső okok miatt – nagyon ritkán sikerül bármi is. Ez az általános pesszimizmus generációról generációra adódik tovább, így a panaszkodás válik normává” – fogalmazott Závecz Tibor, aki szerint ebből a nemzetkarakterből nagyon nehéz kilépni.  

A harmadik ok pedig az, hogy nincsen nemzeti minimum, olyan közös nevező, amit politikai hovatartozástól, világnézettől függetlenül mindenki elfogadna. „Márpedig a közös célkitűzések és sikerélmények elengedhetetlenek a boldogsághoz. Ez azonban ma csupán családi, maximum települési szinten tud megvalósulni. A sport nemzeti szinten is betölthetné ezt a szerepet, ám ezt akadályozza, hogy a politika erre is rátelepszik” – mondta Závecz Tibor. Hozzátette: helyzetünket tovább rontja, hogy mások sikerének kevésbé tudunk örülni, azt inkább személyes kudarcként éljük meg. „Az érdekérvényesítés során gyakran nem az a cél, hogy mi nyerjünk, hanem az a minimum, hogy a másik ne nyerjen” – fogalmazott az Ipsos kutatási igazgatója.

Olvasson tovább: