Kereső toggle

Boksz utca

Élete legfontosabb küzdelmét vívja Michael Schumacher

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Több ütközést is karcolásokkal úszott meg a Forma–1-ben Michael Schumacher, hogy aztán egy banális síbalesetben szenvedjen olyan sérülést, amely kétségessé teszi, hogy valaha is a régi lesz-e egyáltalán. A mesterséges kómában fekvő 44 éves sportoló óriási figyelem középpontjában áll. De vajon mi a titka annak, hogy az emberek ilyen nagyra tartják még évekkel az után is, hogy kiszállt a száguldó cirkuszból, ahol minden elképzelhető rekordot felállított?

Egy pillanat rosszkor, rossz helyen örökre megváltoztathatja egy ember életét. A sors fintorának tűnik, hogy az extrém sportokat is kedvelő, kiváló egészségi állapotban levő Michael Schumachert éppen egy olyan sportban éri ilyen baleset, amelyet tömegek űznek készség szinten.

A hétszeres világbajnok egy hete fekszik mesterséges kómában súlyos síbalesete után, és már olyanok is érdeklődnek a hogyléte felől, akik akkor is csak névről ismerték, amikor híres Forma–1-es pilóta volt. Mivel azonban példaképpé vált, Bill Clinton is „jobbulást” üzenetet küld neki a Twitteren, és ezért szólal meg a német kancellár szóvivője, hogy Angela Merkel – aki nem mellesleg szintén egy síbaleset miatt dőlt ki hetekre – mekkora megrendüléssel vette tudomásul a balesetét. A rajongók, akik bálványozzák, Ferrari-zászlókkal borítják el a kórház környékét, és e-mailben biztatják, hogy a 92. győzelmet is meg kell szerezni – a Forma–1-es pályán 91-szer már győzött.

Michael Schumacher a kilencvenes évek elején robbant be a köztudatba, amikor a két német országrész egyesítése nagy lehetőségeket nyitott meg a fiatal tehetségek előtt – és a társadalom ki is volt éhezve az olyan hősökre, mint amilyenné ő is vált. Ekkoriban a németeknek nem sok babér termett a versenypályán, korábban egyetlen honfitársuknak sem sikerült kiütni a nyeregből az olyan bajnokokat, mint Ayrton Senna vagy Alain Prost. Schumacher azonban gyorsan megmutatta, hogy mégis van keresnivalójuk a Forma–1-ben, a nép pedig egyből a szívébe zárta.

A fiatalon híressé vált pilótának azonban a figyelem igen terhes volt, mintha üvegkalitkába zárva kellett volna mindig a legjobbat nyújtania, pedig egy Kölnhöz közeli, kerpeni gokartpályán tanulta az autóvezetést, amelyet az apja működtetett. A sikervágy azonban már ekkor igen erős volt benne. Akkori barátja, későbbi vetélytársa – és felesége előző párja –, Heinz-Harald Frentzen egy levélben, amit Schumacher 2006-os első visszavonulásakor írt, hivatkozik arra, hogy ez a nagyravágyás belőle is a legjobbat hozta ki – az állandó versenyben benne is kifejlődtek azok a képességek, amelyek egyébként valószínűleg rejtve maradtak volna.

Egy másik barátja, Ralf Bach, aki kezdő sportújságíróként ismerkedett meg vele a Hockenheimringen, amikor még Frentzennel együtt Forma 3-as versenyzők voltak, ennek a nagyravágyásnak a sötét oldalára is felhívja a figyelmet. Egy korábbi cikkében azt írja róla, hogy Schumi, ahogy rajongói hívják, egy „kedves vérfarkas”, aki „amikor lecsapja a sisakja ellenzőjét, és 18 ezres fordulatszámmal száguld a pályán, nem ismer barátokat – így lett rekorder világbajnok”. Ennek ellenére – teszi hozzá – „egy igazi kedves fickó”. A barátságból azonban a gyorsan jött világhír miatt csak formális ismeretség maradt, főleg, hogy az első években a kiugró tehetségű autóversenyző semmilyen kritikát nem fogadott el, és többször megfogalmazta, hogy valaki „vagy velem van, vagy ellenem”. Bach több olyan esetet is felrótt neki, amire nem lehetett büszke. Például azt a balesetet, amikor 1994-ben beleütközött Damon Hill autójába, aki előtt egy ponttal vezetett: mivel mindketten kiestek, Schumacher lett a világbajnok. Vagy amikor 1997-ben Jacques Villeneuve esett majdnem áldozatul Schumi becsvágyának – ez a manőver a visszájára sült el, ekkor ugyanis Villeneuve jött ki jól az ütközetből, és világbajnok lett. 2006-ban sem sikerült a csel, amivel biztosítani akarta magának az első rajtkockát. Miután az időmérő edzésen megszerezte a legjobb pozíciót, a pálya szélén a szalagkorlátnál megállt az autójával, hogy Fernando Alonso ne üthesse ki a nyeregből – ezután viszont a 22. helyre utasította a versenybizottság. Erről Flavio Briatore, a Renault istálló vezetője is úgy nyilatkozott, hogy „igazi átlátszó trükk volt, amire egy hétszeres világbajnoknak semmi szüksége nincs”.

Még legnagyobb példaképével, Ayrton Sennával is szembekerült már a második szezonjában. A boxutcában kishíján verekedésre került sor, ahol a fiatal pilótának majdnem sikerült balesetet okoznia, és Senna számára véget vetni a versenynek. Többé nem állt helyre köztük a jó viszony egészen Senna 1994-ben, Imolában bekövetkezett haláláig.

A többi versenyző sem kifejezetten szerette, és nem is tisztelték a nem tiszta manőverei miatt. Gerhard Berger, osztrák kollegája is azt nyilatkozta róla, hogy „ha mind úgy vezetnénk, mint Schumacher, csak ütközések lennének”.

Ugyanakkor a „civil életben” egyáltalán nem ilyen vakmerő. Egykori csapatfőnöke, Flavio Briatore a szerencsétlen síbaleset után arra hívta fel a figyelmet, hogy több százszor ült Schumacher mellett az autóban, és egyszer sem látta versenyezni közúton, mindig nagyon körültekintő volt. „A fiával síelt, nem tudom elképzelni, hogy úgy jött volna lefelé, mint a bolond” – tette hozzá. Hasonlóan nyilatkozott a háromszoros F1-világbajnok Niki Lauda is:  „Biztos vagyok benne, hogy semmilyen őrültséget, felesleges kockázatot nem vállalt, különösen nem a fia előtt. Kitűnő ember, nem egy hülye”.

Schumacher magánélete azonban nem volt mentes a versenytől. Máig nem ismert a közvélemény előtt, hogy felesége, Corinna mikor döntött úgy, hogy elhagyja korábbi kedvesét, Michael barátját, Heinz-Harald Frentzent a nyilván sokkal sikeresebb Schumacherért. A kapcsolat hosszú időre meg is romlott a két pilóta között, ám az idő azért mégis azt bizonyítja, hogy valami mégiscsak van ebben a házasságban, amely immár 1995 óta stabil hátteret biztosít a világbajnoknak.

Nem sokkal az első világbajnoki címének megszerzése előtt a Wetten, dass..? című show-ban Thomas Gottschalk megpróbálta a figyelmét Naomi Campbell szupermodellre terelni, ám Schumacher csak annyit mondott, hogy neki a szőkék tetszenek, mint Corinna. Tizennyolc év botránymentes házasság után bizton elmondhatja, hogy ezt valóban így is gondolta. Fiuk, a tizennégy éves Mick, és lányuk, a tizenhat éves Gina Maria szinte teljesen rejtve maradt a nyilvánosság elől. A Schumacher házaspár már a kilencvenes évek óta Svájcban él, ahol a magánéletük védettebb a bulvármédiával szemben.

A diszkréció mellett azonban egy másik előnye is van annak, hogy a Genfi-tó közelébe költöztek: a kedvezőbb adózási lehetőségek. Schumacher annak idején többször is nyilatkozott arról, hogy a „német hatóságok ostobák, ha nem tesznek nekem ajánlatot, és így teljesen lemondanak az adómról.”

Mindezek mellett azonban a bálványozott pilóta botrányoktól mentesen, visszavonulása óta valódi nyugalomban élt családjával. Korábbi menedzsere, Willi Weber azt nyilatkozta róla: „Kevés olyan harmóniamániás embert ismerek, mint Michael. Mindegy, hogy a családjáról, a Ferrari motorjáról, vagy az állatairól van szó – Michael mindig egyensúlyban akar lenni a környezetével.” Teljesen az ellentéte volt a botrányhős Boris Beckernek, aki sikerét arra használta, hogy széttörje a fehér öltönyös, jól nevelt teniszjátékos kliséjét. Schumacher mentes az allűröktől, olyannyira, hogy a többi pilóta, akik sokszor bulizni jártak a versenyek között, még viccet is csináltak belőle. A bulikon rendszeresen előfordult a kérdés: tudja valaki, hogy hol van Schumacher? A válasz: persze, a szomszéd szobában éppen felüléseket csinál. A német ugyanis a legfittebb is volt a többi versenyző között.

Schumacher nem volt rámenős, nem kereste a bajt, bár rendszeresen űzött olyan extrém sportokat, mint az ejtőernyős ugrás, a sziklamászás vagy akár a motorverseny, amelyet azokban az években gyakorolt, amikor már nem versenyzett a Forma–1-ben. Itt érte az első igazi nagy baleset is 2009-ben: koponyaalapi törést és nyakcsigolya-zúzódást állapítottak meg nála, ami miatt aztán abba is hagyta a motorozást. Ez a sérülés akadályozta meg abban is, hogy sikeresen versenyezzen, amikor a súlyos balesetet szenvedett Felipe Massa helyére mégis versenyautóba ült.

Mióta 2012-ben végleg visszavonult, öccsével, Ralffal is sokkal jobb lett a kapcsolata, akivel azelőtt folyamatosan rivalizáltak. Ralf sosem tudott kikerülni Michael árnyékából, annak ellenére sem, hogy sokáig aktívan versenyzett Forma–1-es pilótaként. Amikor testvére 2006-ban először vonult vissza, Ralf azt nyilatkozta, hogy a Forma–1 már bizonyította, hogy nem függ egyetlen versenyzőtől, és „így lesz ez Michael után is. A Toyota nem fog attól kevesebb autót eladni, hogy Michael kiszáll.”

Most azonban mindenki azt figyeli, mi történik az egykori világbajnokkal. Nagy kérdés, hogy lehet-e még ugyanaz, mint korábban – egy olyan baleset után, ami bármelyikünkkel megtörténhetett volna.

Nyerőember

Michael Schumacher 1973-ban, négyéves korában kapta élete első gokartját, ekkor kezdődött autóversenyzői pályafutása. 2 évvel később már a kerpeni gokartklub bajnokának mondhatta magát – majd meg sem állt a Forma–1-ig. Először 1991-ben kapott tesztlehetőséget az élvonalbeli Jordan csapatánál. Mivel gyorsaságával lenyűgözte a vezetőket, a Belga Nagydíjon élete első Forma–1-es futamán vehetett részt. Az időmérőn remekül teljesített, a 7. helyen végzett. A komolyabb eredményekre nem kellett sokáig várni: 1996-ban már két bajnoki címmel rendelkezett. Ekkor új kihívást keresett magának, és egy bajnokcsapatot hagyott el a jóval gyengébb Ferrari üléséért.
Az olasz csapat ugyan a sportág leghagyományosabb istállója, ám akkor már 1979 óta nem tudtak egyéni világbajnokságot nyerni. A csapatfőnök, Jean Todt 1993-ban elkezdte az istálló struktúrájának újjászervezését, és Schumacher egy újabb fontos eleme volt ennek az építkezésnek. Igazi csapatot kovácsolt maga köré. Úgy tartották róla, hogy rendkívüli módon képes motiválni, ösztönözni a körülötte lévő munkatársakat, és igazi csapatember. A fejlesztések szempontjából különösen értékes volt jó technikai érzéke és az a képessége, hogy tapasztalatait megfelelően tudta kommunikálni. Nemcsak pilóta volt, hanem egy kicsit mérnök is. Már apró változásokat is észrevett az autón, és visszajelzéseivel pontos leírást adott a jármű viselkedéséről. Sokszor lehetett látni, amint az edzések után hosszú órákon keresztül grafikonokat és telemetriát elemzett a mérnökökkel. Addig gondolkodott és dolgozott egy megoldáson, amíg a kocsija alkalmas lett arra, hogy világbajnoki címeket nyerjen.
Mindössze öt évet kellett várni a győztes csapatra: 2000 és 2004 között Schumacher egyedülálló módon 5 világbajnokságot nyert egymás után. Az összesen 7 világbajnoki címet szerző pilóta azóta is a Forma–1 legeredményesebb versenyzője. (Kocsik Balázs)

Olvasson tovább: