Kereső toggle

Sarlatánok kíméljenek!

Hadüzenet az aurahegesztőknek és a távgyógyítóknak

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A hazai pszichológiai ellátás elégtelensége miatt a betegek kezeletlenül maradnak vagy elkallódnak az ellátórendszerben, míg a tehetősebbek magánrendeléseken gyógyíttatják magukat. Rosszabb esetben a „csodadoktorokat” gazdagítják, hiszen az állami egészségügyi ellátás válsága miatt jó ideje megugrott az alternatív kezelések iránti érdeklődés.

Miközben hazánk előkelő helyet foglal el a szenvedélybetegségek, az öngyilkosság vagy a depresszió nemzetközi rangsorában, a szakellátás helyzete tarthatatlanná vált. Szakmabeliek régóta kongatják a vészharangot a magyar pszichológusokat sújtó munkanélküliség, pályaelhagyás és kivándorlás miatt, ami szorosan összefügg azzal is, hogy máig nincs meghatározva a pszichológia helye a hazai ellátásban. Hiányzik a szakma törvényi szabályozása, a pszichológusok megfelelő nyilvántartása, kellő arányú foglalkoztatása, tevékenységük szakmai kontrollja, képzésük és alkalmasságuk garanciája. Ugyanakkor megnőtt a kínálat az önjelölt csodadoktorokból. Az egyik legemlékezetesebb „gyógyító” a külön egyházat is alapító Gyurcsok József volt, aki szakmai végzettség nélkül egészen 2011-ig osztogatta tanácsait a televíziós betelefonálós műsorokban, ahol gyógyító energiát küldött a képernyőn keresztül – hívásonként több száz forintos percdíjért. Megjósolta a 2012-es világvégét is, majd eltűnt a nyilvánosság elől. Azóta számos kollégája indított vállalkozást, elsősorban az interneten hirdetve ténykedését, palettájukon a szellemtantól a bioenergetikán, távgyógyításon, hipnózison, auralökésen vagy agykontrollon át az „emléksúlylevétellel” bezárólag a szolgáltatások kimerítő listája szerepel.

Ilyen körülmények között kitörő lelkesedéssel üdvözölték szakmai szervezetek, hogy évtizedes várakozások után az Emberi Erőforrások Minisztériuma törvénytervezetet dolgozott ki a Magyar Pszichológus Kamara felállításáról. „Reméljük, hogy az Országgyűlés még az idén elfogadja a törvényjavaslatot” – mondta lapunknak Császár-Nagy Noémi, a Magyar Pszichológusok Érdekvédelmi Egyesületének (MPÉE) elnöke. Rámutatott: a 10 ezer hazai pszichológusnak is meg kell adni a jogot arra, hogy egy önálló, a saját szakmai ügyeiben kizárólagos döntési jogosultsággal rendelkező szakmai köztestület tagja lehessen. A kamara kontrollálhatja az érintettek szakmai megfelelőségét, munkájuk minőségét, szervezheti képzésüket, és regisztrálhatja a pszichológus végzettséggel rendelkező szakembereket. A nyilvántartás alapján bárki ellenőrizheti majd, hogy ki rendelkezik a pszichológiai szolgáltatásokhoz szükséges végzettséggel, és kiszűrhetők lesznek a jogosulatlan szakmagyakorlók. A kamarai tagság nélkül praktizálókkal szemben a Magyar Pszichológus Kamara közigazgatási hatósági eljárást folytathat le. Az elmarasztaló határozat végeredménye eltiltás, pénzbüntetés lehet.

„Az utóbbi időben egyre több pszichológus jelzi, hogy sok páciens érkezik kuruzslóktól. A mentális segítséget kérő betegek mintegy 20 százaléka próbálkozik aurahegesztőnél, pszichosebésznél és egyéb kóklereknél, ami évi legalább félmillió esetet jelent” – teszi hozzá a szakember. Becslésük szerint országosan akár 10 ezer ilyen álpszichológus „praktizálhat”. A szakképzetlen sarlatánok összbevétele éves szinten akár 2 milliárd forint is lehet, az általuk okozott felesleges egészségügyi többletkiadás pedig ennek a sokszorosa. A szakszerűtlen „ellátás” után ugyanis rendszerint szakképzett pszichológusnak kell közbelépnie.

Az anyagi veszteségnél is komolyabb az egészségi kockázat. „A páciensek többsége azért fordul hozzánk, mert nyilvánvalóvá vált számára az álpszichológusok »kezelésének« totális kudarca. Ez a betegek számára állapotuk rosszabbodásával egyenlő. Nem egy olyan esetről tudunk, amikor egyenesen az életével fizetett a beteg: a lelki szakadék széléről valóságosan a mélybe ugrott” – meséli az elnök, hozzátéve: a kóklerek visszaélnek a betegek kiszolgáltatottságával, ráadásul adócsalást is elkövetnek.

„Tiszteletre méltó, ha bárki segítő szándékát, szociális érzékenységét, érzelmi és kapcsolati intelligenciáját mások szolgálatába állítja. Ha ezt »megfejeli« öt év egyetemi képzéssel, szakmai gyakorlattal, akkor szakképzett pszichológussá válhat” – szögezi le a szakember. Másik oldalról az áldozatok nagy része gyanútlan, óvatlan, alulinformált, esetleg tudatlan. Sokan nincsenek tisztában a sarlatánok eljárásainak hátterével és szakszerűtlen „kezeléseik” súlyos kockázataival. Az MPÉE bejelentések alapján igyekszik utánajárni az álpszichológusoknak. Szeptember óta internetes monitorszolgálatot is működtetnek, mert azt tapasztalják, hogy egyre több sarlatán egyre többet hirdet a neten. Először levélben szólítják fel őket arra: igazolják, hogy egyetemi végzettséggel és szakképzettséggel kínálnak pszichológusi szolgáltatásokat. Ha erre nem kerül sor, akkor az ügyet jelentik az ÁNTSZ-nek, a Fogyasztóvédelmi Hatóságnak, és adott esetben a rendőrségnek is.

Évente 3 millió ember kér mentális segítséget hazánkban, és a helyzet súlyosságát jelzi, hogy tisztázatlan, kihez tudnak fordulni. Az államilag finanszírozott ellátás csak komoly pszichiátriai zavarok esetén hozzáférhető, és ott is szűkös. A lelki zavarok megelőzésének alig vannak szervezett keretei. Az alapellátásból teljesen hiányoznak a pszichológusok. Zömében állami kórházi osztályon a 10 ezer pszichológusból csak 181 van alkalmazásban. Pszichológiai segítség szinte csak magánalapon vehető igénybe, ami a legrászorultabbak számára a legkevésbé hozzáférhető. A mentális zavarok szakszerű – idő és lehetőség híján –, főleg gyógyszeres ellátását a még Magyarországon maradt 700 pszichiáter szakorvos látja el. Több mint a felük a magánszektorban is kénytelen dolgozni. A Pedagógiai Szakszolgálatokban dolgozó gyermekklinikusok és az iskolapszichológusok is hatalmas mennyiségű pácienst látnak el.

Mivel lelki betegnek lenni nem elfogadott állapot hazánkban, ezért a legnagyobb panaszfelvevő hely a háziorvosi ellátás – teszi hozzá Császár-Nagy Noémi. Itt az alvászavartól kezdve a szorongásos alapon szerveződő testi bajokon át a depressziós hátterű mentális és szervi betegségek, szenvedélybetegségek, függőségek, fájdalmak tengere kerül felszínre. Ha van módja a háziorvosnak legalább szakorvoshoz irányítani a beteget, megteszi. De a „dilifelpnitől félő” betegek inkább nyugtatókon élnek, mintsem megszégyenüljenek, tehát ez kulturális probléma is.

Olvasson tovább: