Kereső toggle

Anya már nem jön haza

Nagy közfelháborodás kíséri a soroksári tragédiát

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nemcsak a kocogás közben meggyilkolt soroksári családanya halálhíre háborította fel a helyieket, hanem a rendőrség szűkszavú kommunikációja is, valamint az, hogy a hír majdnem elsikkadt. Lapzártakor nincs meg a tettes, ugyanakkor az áldozat férje megrázó részletességgel beszélt a tragédiáról a Heteknek.

„Holtan találtak egy 36 éves nőt Budapesten, a XXIII. kerületi Szigetdűlő területén. A police.hu szerint bűncselekmény áldozata volt. A rendőrség ismeretlen tettes ellen indított eljárást.” Mindössze ez a rövid közlemény jelent meg azt követően, hogy 2013. szeptember 25-én az esti órákban meggyilkolták K. Krisztinát. A rendőrség ezen kívül – a nyomozás érdekeire tekintettel – még öt nappal később, szeptember 30-án sem adott bővebb tájékoztatást, csupán annyit tudatott egy újabb közleményben, hogy nagy erőkkel, 14 nyomozóval keresik az elkövetőt.

A gyilkosság óta eltelt öt nap alatt azonban a környékbeliek Facebook-csoportot hoztak létre, ahol a felháborodásuk kifejezésén túl megkezdődtek a találgatások is. A Soroksár Online oldalán szeptember 29-én az olvasókhoz fordult: „Tisztelt Olvasók! 7480-an látták a hírt, és nyilvánítottak részvétet K. Krisztina hozzátartozóinak, emlékeztek meg Krisztináról. Szándékunkban áll a rendőrséget megkeresni és feltenni számukra kérdéseket Soroksár közbiztonságáról és természetesen a szörnyű tragédiáról, arról, hogy hol tart a nyomozás, milyen információk állnak a rendelkezésükre.”

Az áldozat egyik ismerőse – egy volt rendőr – előbb nevét vállalva nyilatkozott a Heteknek, ám szerda reggel közölte, csak anonim módon jelenhetnek meg a tőle kapott információk: „Hétvégére már elterjedt a gyilkosság híre, de a részletekről és a nyomozásról nem tudtunk semmit.” A helyiek megemlékezést tartottak Krisztina emlékére. A játszótér kerítésére kitették fotóját és egy búcsúverset. Az idő telt, információk azonban nem jöttek, sőt, egyre inkább úgy találták, hogy a hallgatás fala kezdi körülvenni a történteket. „A Páva lány megtámadása brutális volt. Bándy Kata meggyilkolása még brutálisabb volt. De amit Krisztinával tettek, az többszörösen brutális volt, a rendőrség mégsem lépett a nyilvánosság elé”, magyarázta informátorunk, miért nőtt a felháborodás a helyiekben napról napra. A kerületi rendőrség annyit közölt, hogy senki ne menjen futni a sötétben, ami inkább olaj volt a tűzre.

A gyilkosság a Soroksárt Erzsébettel összekötő négy kilométeres kerékpárúton történt. Krisztina, mint sokan mások, rendszerint ide járt kocogni. A lapokban elterjedt, hogy a környéket évek óta rettegésben tartja egy cigány család. A helyszínen érdeklődve ezt senki nem erősítette meg. Egy nő azt mondta lapunknak, ő maga is évek óta jár kocogni az aszfaltútra, néhány nappal ezelőtt például vaksötétben sportolt, de soha nem érte semmilyen fenyegetés. Krisztina meggyilkolása óta azt erősíti magában, hogy továbbra sincs félnivalója. Ennek ellenére szemmel láthatóan meg volt riadva, amikor azt kérdeztem, mi igaz az állítólagos cigány család fenyegetéséből. Lehalkította szavait, és intett, hogy menjünk arrébb, mert azon a telken, ami előtt megálltunk, gyanús alakok laknak. Arrébb menve aztán egy ártatlannak ható történetet mesélt arról, hogy nemrégiben rászólt egy cigány gyerekre, mire fel a telekről előjött az apa és az anya, és visszaszóltak neki, hogy hagyja békén a gyereket. Ez a történet nem igazán támasztja alá a rettegést. Ugyanakkor – és ezt ismét a csak neve elhallgatásával nyilatkozó soroksári forrásunktól hallottuk – a hétvégén a Templom utcánál elfogtak öt cigány férfit, akik egy „retek család” tagjai. A rendőrség később megerősítette öt férfi elfogását, de az is kiderült, hogy a letartóztatás nem áll összefüggésben a gyilkossággal.  Forrásunk szerint igenis érezhető fenyegetettség Soroksáron. A K. klán, az Sz. család – közülük tartóztattak le öt férfit –, a Cozma-gyilkosság kapcsán ismertté vált Sztojka család mind Soroksárhoz kötődik. A régi ötös úton végig állnak a cigány prostituáltak, a stricik is közéjük tartoznak. A kerületben sok a betörés, a benzinlopás, rablás, állította informátorunk. Az egyik helyi iskolában megrendezett cigánybálon valaki Skorpió géppisztollyal lövöldözött, egy másik alkalommal pedig a K. klán és az Sz. család vitája során került elő fegyver, sorolta információit a fenyegetettség alátámasztására forrásunk.  

A férfi megosztotta a gyilkossággal kapcsolatos felháborodását a Facebookon. A bejegyzés eljutott Schobert Norberthez is. Norbi egykor szintén rendőr volt, sőt, mint kiderült, régről ismeri az áldozat férjét, Kardos Lajost. Norbi saját, 180 ezer követővel rendelkező Facebook-oldalán posztolta a hírt, így került be a gyilkosság a főáramú médiába. Norbi azonban nem csak a hírt osztotta meg, de saját véleményét is: „Megosztom, hogy ne lehessen eltussolni... Csütörtökön este Soroksáron, csoportosan egy kötéllel hátulról megfojtottak egy kerékpárúton kocogó 36 éves, kisgyermekes családanyát, akivel a gyilkosság után aljas és ember által igazán elképzelhetetlen tetteket műveltek az elkövetők! A feltételezett elkövetőkről annyit tudni, hogy többen voltak, és népes családjukkal folyton terrorizálták lakókörnyezetüket. Sajnos etnikai támadás volt, és az áldozat K. Lajos, egykori rendőrségi iskolatársam és kollégám felesége volt. Borzasztóan megráz, összeszorul a szívem, mert az én Feleségem és a Ti Feleségeitek is futni járnak. Eljött az idő, hogy ilyen esetekben legyen halálbüntetés. Sajnálom, de nem bírtam nem megosztani... Norbi”

A Hetek megkeresésére Schobert azt mondta, az elkövetés körülményeiből veszi biztosra a támadók etnikai hátterét. A halálbüntetés visszaállítása pedig már többször eszébe jutott, de K. Krisztina meggyilkolása kapcsán érezte úgy, hogy a nyilvánosság elé is kell állnia vele. Norbi szintén érthetetlennek tartja a szűkszavú rendőrségi tájékoztatást, pláne, hogy a gyilkosság minősített esetével állunk szemben: „Aljas indok, nyereségvágy – az áldozatot ki is rabolták –, különös kegyetlenség”, sorolta a jogi végzettséggel is rendelkező életmódszakember. 

Meglepetésemre a férj, Kardos Lajos pozitív válasz adott, miután a névtelenséget kérő informátoron keresztül az iránt érdeklődtem, beszélhetnénk-e a tragédiáról. Kardos hangja egyenletes, tárgyszerű volt. Hatalmes lelki erő kellhet hozzá, hogy öt nappal a dráma után képes legyen szóba állni egy ismeretlen újságíróval. „Krisztikém évek óta járt kocogni, hetente háromszor, fél órát. Aznap este háromnegyed nyolckor indult el, miután vacsorát készített, és ellátta az állatokat is. Egy idő után a kisfiam szólt, hogy apa, negyed tíz van, de anya még nem jött meg. Hívtam telefonon, de nem volt elérhető. Ekkor megéreztem, hogy valami baj történt.” Kardos Lajos előbb kiment a házuktól talán egy kilométerre kezdődő futópályához. Kereste, szólongatta feleségét, de mivel nem találta, a közeli rendőrségen kért segítséget. Ott előbb azzal nyugtatták, hogy egy alig egy órája eltűnt személyt nem szoktak keresni, és egyébként is, valószínűleg csak lemerült a telefonja. A férj azonban nem nyugodott meg, így végül négy rendőrjárőr autó elindult vele. Fényszórókkal keresték az asszonyt, de nem találták. Kardos Lajos ekkor kutyás segítséget kért. Már éjfél volt. A kutya előbb szagmintát vett a lakásban Krisztina egyik ruhájáról, majd kivitték a futóúthoz. „Éjjel egy körül megtalálta szegénykémet egy bokor alatt. Engem már nem engedtek oda.” A rendőrök elmondták a férjnek, hogy mit tettek a felségével. „Iszonyú kínokat éltem át, azt éreztem, hogy a Sátán elragadta a feleségemet. Azóta is úgy élek, mintha a pokolban lennék, és ahonnan csak a gyerekünk miatt tértem volna vissza. A 11 éves kisfiamnak a héten lesz a születésnapja. Először azt mondtuk neki, hogy az édesanyja futás közben szívrohamot kapott, és meghalt. De később ő is látta az interneten a hozzászólásokat, a találgatásokat, így végül el kellett neki mondanom, mi történt valójában. Ez volt a legnehezebb”.

Krisztinát az útnak azon a szakaszán támadták meg, ami a fák takarásába esik, és ahol keresztezi egy földút. Egy kötéllel hátulról megfojtották, majd kezét-lábát összekötözték. Levetkőztették és megerőszakolták. Végül egy bokor alá dobták.

Amikor Kardos Lajos elmondta a gyilkosság körülményeit a fentebb már idézett egykori rendőrnek, a 190 centis, 110 kilós kigyúrt férfi zokogásban tört ki. „Boldog tudatlanságban engedtük feleségeinket, gyerekeinket futni, biciklizni”, fakadt ki a Heteknek. Bár bizonyíték nincs rá, ő is meg van győződve az elkövetők etnikai hátteréről. Amikor arról kérdeztem, miért biztos ebben, azt mondta, mindenki tudja, mi zajlik az országban. Őt magát nemrégiben hat cigány férfi támadta meg a saját presszójában. Megvédte magát, közben hárman könnyebb, egy támadó súlyos sebesülést szerzett. Most mégis ő a gyanúsított az ügyben, mert hatan vallottak egyöntetűen ellene. Azt, hogy ő kötött bele a hat, békésen italozó vendégbe.  

Kedden egyes lapok arról írtak, hogy magányos elkövetőről, hajléktalanról lehet szó. Rendőrségi forrásainknak égnek állt a haja a feltételezéstől. „Egy hajléktalan jellemzően le van gyengülve, issza a kannás bort. El tudja bárki hinni, hogy egy ilyen alak egymaga elbánik egy rendszeresen sportoló, fitt nővel? És aztán magával viszi a ruháit, és gyalogosan nyom nélkül eltűnik?” Sok a megválaszolatlan kérdés. Valószínűleg a rendőrséghez is eljutott a felháborodás híre, mert hétfő délutánra kissé megélénkült a kommunikáció: tudatták, hogy 14 nyomozó dolgozik az ügy megoldásán, és mindent elkövetnek a tettes kézre kerítéséért. Kedden újabb közleményt adtak ki, ebből kiderült, hogy a rendőrség ismeretlen tettest hajszol.

Mellébeszélés

A környékbeliek által megfogalmazott panaszok alapján – vagyis, hogy ez esetben miért ilyen szűkszavú a rendőrség – a Hetek szóban, majd írásban is megkereste a Budapesti Rendőr-főkapitányságot. Az alábbi kérdéseket tettük fel:
Milyen alapon dönt a rendőrség arról, hogy egy-egy ügyben hogyan kommunikál?
Ki döntött a soroksári ügyben arról, hogy csak egy pár soros hírt adnak ki?
Mikor szokták a lakosság segítségét kérni bűnügy megoldásához?
Mikor szoktak nyomravezetői díjat felajánlani?
A soroksári gyilkosságban miért nem éltek a fenti két eszközzel?
Válaszként ezt kaptuk:
A Budapesti Rendőr-főkapitányság a 2013. szeptember 25-én az esti órákban a Budapest XXIII., Szigetdűlő területén elkövetett emberölést követő találgatások, azok cáfolata vagy megerősítése tekintetében nem partnere a médiatartalom-szolgáltatóknak, a közösségi média használóinak, a magukat reflektorfénybe helyezőknek, a „jól értesülteknek”.
A rendőrség feladata az elkövető(k) elfogása. Ennek érdekében azokról az információkról, személyi és tárgyi bizonyítékokról, amelyekről a rendőrségen kívül csak az elkövető(k) tudhat(nak), a rendőrség – a nyomozás jelenlegi szakaszában – a korábbiakat meghaladóan nem ad tájékoztatást.
Budapest lakosai tudják, hogy a rendőrség teszi a dolgát. A Budapesten a 2013. évben ismertté vált emberölés elkövetőit – a hat napja elkövetett soroksári emberölés kivételével – a Budapesti Rendőr-főkapitányság felderítette.
A soroksári ügy megoldására létrehozott nyomozócsoport ismeretlen tettest hajszol. A hajszában számít a felelősen gondolkodók, a nyilvánosság erejét hitelesen használók támogatására. Mindazokra, akik nem a gyilkost, hanem a rendőrség felderítő tevékenységét segítik.

Olvasson tovább: