Kereső toggle

Ich möchte arbeiten!

Burgenlandban az összes munkavállaló tíz százaléka magyar

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az utóbbi években egyre több munkavállaló költözik családostul Ausztriába – sőt Németországba is –, akiknek a gyermekei már kint kezdik el az iskolát. A német nyelv prioritása miatt anyanyelvük háttérbe szorul, s a beilleszkedés folytán a családok jövőbeni  hazatérésének esélye egyre csökken.

Mint azt Szalay-Bobrovniczky Vince osztrák nagykövet rádiónyilatkozatában elmondta, a magyar kisdiákok egyre nagyobb, olykor egyharmados arányban jelennek meg Burgenland és Bécs általános iskolai osztályaiban, sőt Ausztria nyugati részében, így Salzburg intézményeiben is. A jelenlegi magyarországi oktatáspolitika ismeretében vélhetően szakképzettséget is kint szereznek, és munkát is ott találnak majd nagyobb eséllyel. Ausztriában a magyar nyelvoktatás – Burgenland kivételével, ahol elvileg kétnyelvű iskolai oktatás zajlik – kifejezetten háttérbe szorul, a gyerekek anyanyelv-ismerete teljesen a szülők hozzáállásától, az otthoni nyelvhasználattól függ. A nagykövet szavaiból kiderül, hogy bár jogalkotói szinten is volna mit javítani a helyzeten, a nyelvvesztés másik oka a magyar ajkú szülők meglehetős passzivitása a szervezett iskolai magyar nyelvoktatást illetően.

Mindehhez hozzájárul, hogy az anyanyelvnek nincs különösebb presztízse a fiatal nemzedékek körében. A nyelvvesztés még a burgenlandi magyaroknál is erős, holott ebben az egy tartományban a magyar a második hivatalos nyelvnek számít 2000 óta. Ebben az asszimiláció, a vegyes házasságok és az alacsony születésszám egyaránt közrejátszik – derül ki a 2012-es ELDIA európai többnyelvűségi kutatásból. Hivatalos adatok hiányában az ausztriai magyarok számát mintegy 60 ezerre teszik, ebből 40 ezren vannak azok, akik Magyarországon születtek. A fennmaradó részt a két hagyományos kisebbség, azaz a burgenlandi és főként a bécsi magyarok teszik ki. A kutatás adatai szerint a magyarul beszélő ausztriai állampolgárok többnyire idősebbek és magas iskolai végzettségűek, akik unokáikkal már németül beszélnek, ugyanakkor az utóbbi években nagyszámú fiatal és gyerekes család vándorolt be az országba, akik a sikeres beilleszkedést, a német nyelv tökéletes elsajátítását helyezik előtérbe. 

A magyar nebulók korai „elszármazását” erősíti az a tendencia is, hogy a híradások szerint a határ közeli osztrák és magyar településeken komoly harc folyik a gyerekekért, a helyi iskolák megtartása céljából. Egyes osztrák falvakban nyelvoktatást, ingyenes tankönyveket és síoktatást is biztosítanak a hozzájuk beiratkozó kisiskolásoknak, s a bejelentett lakcímet is „megoldják”, ahol szükséges. Így fordulhat elő, hogy egyes burgenlandi osztályok közel felét ingázó magyar gyermekek adják. A magyarországi települések viszont kedvezményes ingatlanárakkal csábítják az odatelepülőket, amennyiben azok gyerekeiket a helyi iskolába vagy óvodába íratják.

„Legalább 6-8 éve tartó jelenség, hogy a magyar gyerekek a burgenlandi iskolákba járnak, azaz ingáznak, nem egyszer úgy, hogy itthon elvégzik az alsó tagozatot, aztán átiratkoznak oda. Az oda-vissza ingázó iskolabusz már régóta megszokott látvány. Tény, hogy az osztrák közoktatás jóval gyakorlatiasabb, gyerekközpontúbb, mint a magyar, kevesebb az elmélet benne, emiatt nem túl könnyű a visszailleszkedés a hazai iskolarendszerbe. Viszont nagyon sok előnnyel is jár, például hatékony felzárkóztató német nyelvoktatást biztosítanak a külföldi gyerekek részére, és általában is rendkívül magas színvonalú az iskolai nyelvoktatásuk, amely az angol, plusz egy harmadik idegen nyelv elsajátíttatását jelenti” – meséli K. Viktória, negyvenes éveiben járó soproni szülő, aki sokáig ingatlanközvetítőként is dolgozott.

Viktória úgy látja, Sopronból gyakorlatilag a rendszerváltás óta ingáznak Ausztriába magyar munkavállalók. Ez sokáig főleg feketemunkákat jelentett, de 2011 óta, mióta Ausztria is megnyitotta a munkaerőpiacát, a kijárók többsége legálisan foglalkoztatott. A határok átjárhatósága az addig csendes Sopron életét is megváltoztatta: becslések szerint ezrével költöznek ide munkavállalók, főleg Kelet-Magyarországról, ami a lakosság felhígulását eredményezte, emiatt már a közbiztonság sem a régi. Megnőtt a lopások száma, és Sopronban is megjelentek a hajléktalanok, valamint az utcai prostituáltak. Az albérletpiac árai az égbe szöktek: nehéz kiadó lakást találni, egy 2-3 szobás panellakásért havi 350 eurót (plusz rezsi) is elkérnek, plusz kaució. Viktória szerint az a jellemző, hogy több munkavállaló bérel egy lakást afféle munkásszállásként, és időközönként hazalátogat. Az árak már vetekszenek az osztrák lakbérekkel, ezért sokan átköltöznek, ha találnak kint albérletet, és oda már inkább magukkal viszik a családjukat is.

Ausztriában a bejelentett munkahellyel rendelkezők, tehát a napi – akár 100 km-t – ingázók is családi pótlékban (2012-ben 2 gyerekre havonta közel 400 euróban), illetve családi adókedvezményben részesülnek. A magyarok elsősorban a vendéglátásban (szakács, cukrász, pincér), az idegenforgalomban (szobaasszony, konyhai segítő, takarító), egyéb szolgáltató ágazatokban, valamint építőipari szakmunkákban, egészségügyben, idősgondozásban vannak jelen. A képzettséget nem igénylő munkakörökben 5-6 eurós órabérek, azaz 1000 eurós havibér, a középfokú szaktudást igénylő helyeken 7-10 eurós órabér (1500-2000 eurós havibér) a jellemző. A kint albérletező és dolgozó magyarok kezdetben heti rendszerességgel hazajárnak, majd a látogatások havi vagy többhavi gyakoriságra ritkulnak le. Az a tapasztalat, hogy ha a családos kiköltözők gyerekei kint kezdenek óvodába járni, a hazatelepülés szinte kizárható – vélekedik Viktória.

A 32 éves Éva Vas megyéből jár ki Ausztriába szinte minden nap: szórólapot hord, idősekre vigyáz, vagy valamilyen mezőgazdasági munkát végez, például szőlőben dolgozik. Az osztrák állásportálokról válogat munkákat, mikor mi adódik. Többek között szobalány, kozmetikus, gyógymasszőr, mosogató, orvos, sales manager, fodrász, csomagoló állásokra lehet jelentkezni egész Ausztria területén. Széttárja a kezeit: „Sajnos a létünk forog kockán a munkahely hiánya miatt, nincs mi mást tennünk”.

A Randstad Workmonitor nemzetközi felmérés friss adatai szerint már a magyarok fele hajlandó lenne külföldre költözni egy jó állásért, és 93 százalékuk gondolja úgy, hogy Magyarországon nincs munkahelyi biztonság. A migrációs hajlandósági arány nem azonos a tényleges kiköltözéssel, de növekedése egyértelműen a migráció felfutásának irányába hat. Hárs Ágnes szociológus szerint hazánkban a 2004-es uniós csatlakozást követően szerényebb, a gazdasági válság kibontakozása (2007) után viszont gyorsuló ütemben nőtt a migráció, s lassan felzárkózunk a kelet-közép-európai régió átlagához, ami az össznépesség 5-6 százalékát jelenti. Bár – a fekete vagy szürke foglalkoztatást is hozzászámolva – becslések szerint már most is félmillió magyar dolgozik külföldön. A válság előtt főleg szakmunkások és diplomások jártak ki a „hagyományos” közeli célországokba, azaz Ausztriába és Németországba, és jellemzően a szakmájukban helyezkedtek el. 2007 óta megnőtt a nem a szakmájukban elhelyezkedő, „bármit” elvállaló migránsok száma. Az osztrák munkaerőpiac megnyitása után 2011-ben 35 ezer, 2012-ben már 53 ezer magyar foglalkoztatottat tartottak nyilván Ausztriában. Megvan a veszélye annak, hogy a hazai gazdasági mutatók alakulása, az intézményi változások, például az iskolarendszer és egyetemi képzés reformja, a politikai tényezők közrejátszása eltolja a magyarországi migrációt egy tartósan elvándorló pályára – figyelmeztet a szakember.

„Mi Eisenstadt mellett, egy üzemben dolgozunk a haverommal, míg a barátnőm Oberwartba jár ki naponta, és eladóként dolgozik egy boltban – mondja Gábor, aki Szombathely közelében lakik. – Nekünk könnyű így, hogy viszonylag közel lakunk és ingázunk, de egyre többen jönnek keletebbről is ide albérletbe, és elmondásuk szerint csak ugródeszkának használják, hogy innen járjanak ki, viszont később, ha összeszedik magukat, azt tervezik: amint találnak osztrák környéken kellemes és megfizethető albérletet, felhagynak a napi vándorlással és az egész családdal kiköltöznek. Úgy tudom csak Burgenlandban az összes munkavállaló tíz százaléka magyar. Ehhez még nyilván hozzájönnek a feketén foglalkoztatottak, akiknek száma a szigorú ellenőrzés ellenére is igen magas. Szerintem a fiatal diplomások is ugródeszkának tekintik csak Ausztriát, ezért szívesen vállalnak állást takarítóként, virágbolti eladóként, hogy aztán nyelvtudásuk tökéletesítésével továbbálljanak Németországba.”

A belföldi migráció a határ menti magyar települések hivatalos statisztikájában kevéssé jelenik meg. A szombathelyi polgármesteri hivataltól Angyal László kommunikációs vezető úgy tájékoztatott: a város lélekszámának csökkenő tendenciája idén megállt, az első félévben csaknem fél-ezerrel nőtt a népesség. A növekedést elsősorban a jelentős helyi beruházások munkaerővonzó hatásával magyarázta. Mint fogalmazott, a helyiek életében az osztrák határ közelsége mindig előnyt jelentett, és ez ma is így van. Régi szokás, hogy a határ menti településekről a gyerekek kijárnak Ausztriába „német szót” tanulni.

Németország

Ausztriához hasonlóan Németország is 2011 májusában nyitotta meg munkaerőpiacát az EU-hoz 2004-ben csatlakozott országok előtt.
A német statisztikai hivatal adatai szerint 2012 első félévében 500 595 bevándorló költözött az országba, ami 66 ezres (15 százalékos) növekedés az egy évvel korábbihoz képest. Magyarországról 25 415 bevándorlót regisztráltak, ami 46 százalékos növekedés éves szinten. Tavaly már a bevándorlók kétharmada jött uniós tagországból. A megnövekedett migrációt vizsgáló német testület, az SVR idei jelentése szerint Németország főleg a fiatal és jól képzett kelet-európaiaknak vált célországává. Az SVR elnöke szerint az egységes német munkaerőpiac kiépítéséhez mindenekelőtt a nyelvoktatást kell fejleszteni, és ki kell alakítani a szakmai képesítések és diplomák elismertetésének uniós szintű rendszerét.
„Az utóbbi két évben egyértelműen növekedett azoknak az aránya, akik – a többnyire féléves munkahelyi próbaidőt követően – családostul kiköltöznek Németországba, míg korábban inkább az ingázás volt a jellemző. Ennek egyik oka lehet, hogy a többség hosszú távon tervezi az itt tartózkodást” – mondja Thomas Koster, müncheni orvos és lelkész. Megerősíti: a kint dolgozó magyarok zöme fiatal, 25 és 45 év közötti, de vannak idősebbek is, és sokan a saját vagy gyermekeik adóssága miatt kényszerülnek elhagyni Magyarországot. A többség sokáig abban bízott, hogy Magyarországon lesz jövője, egzisztenciája, és csak akkor ment el, amikor semmi más lehetőséget nem látott. Főleg szakmunkások mennek ki, és kisebb számban diplomások, illetve nyelvtanulás céljából fiatalok, akik például au-pairként dolgoznak kint egy évig. Koster úgy látja, a beilleszkedés leginkább a nyelvtudáson múlik, mivel a német társadalom ma már nyitottabb és befogadóbb, mint a ’70-es, ’80-as években volt.
Ez összefüggésben lehet azzal is, hogy sok az arab és a török bevándorló, akiknél szívesebben látják a kelet-európaiakat.
A megélhetés könnyebb a német kisvárosokban vagy a falvakban, mert ott olcsóbbak az ingatlanok, viszont zártabbak a közösségek. Gyermekes családok „másfél” fizetésből átlagos szinten meg tudnak élni. Bizonyos jövedelemszint alatt különböző címen állami támogatások is járnak, például  lakásbérlési támogatás. Ezen felül ingyenes német nyelvtanfolyamot vehető igénybe, a gyermekeket iskolán kívüli, felzárkóztató nyelvoktatásban is részesítik. Minden gyermek után jár havi 184 euró, a negyedik gyerektől 215 euró. A Magyarországra visszatérők leginkább a régebben kivándorolt németországi nyugdíjasok, esetleg olyan segédmunkások közül kerülnek ki, akiknek rövid lejáratú szerződésük van.

Ausztriában dolgozók mondták:

Fiatal volt PhD-hallgató: „Azért mentem ki, és hagytam abba a PhD-tanulmányaimat, mert az egyetemen nem volt státusz a számomra. Három éve Ausztriában dolgozom, és kint is élek a párommal együtt. Évente egy-két alkalommal látogatunk haza, az életünket Ausztriában tervezzük, épp lakásvásárláson gondolkodunk. A grazi Mini Cooper-gyárban dolgozom, ahol eddig minden évben 14-15. havi bért is kaptunk, ha jól ment a termelés. Így semmi nem indokolja, hogy visszajöjjünk a bizonytalanra, és ezt nemcsak anyagi, hanem morális, lelki és erkölcsi értelemben is így gondoljuk. A beilleszkedés nem mindenkinek sikerül ilyen jól, ám kisebb-nagyobb magyar közösségek alakulnak egymás segítésére.”
Középkorú diplomás férfi: „Két munkahelyen is dolgozom. Tartósan tavaly óta vagyunk kint, és ki is költöztünk Ausztriába. Már korábban is külföldön éltünk, de aztán otthon próbálkoztunk vállalkozni, hat évig sikerült. Csődbe mentünk. Hogy mikor megyünk haza? Ha már folyósítják a nyugdíjamat innen, akkor talán hazamegyünk, addig nem hinném…”
Fiatal értelmiségi család: „Vorarlbergben vagyunk, Schrunsban. A férjem már tizenkét éve minden télen itt dolgozik, mint felszolgáló. Mivel már kilenc éve diplomáztam az ELTE-n, mint tanító, és azóta nem sikerült elhelyezkedni Siófokon, eldöntöttük, hogy egy éven át kint maradunk. Én december óta takarítok délelőttönként a helyi rehabilitációs klinikán. Nagyon jól érezzük magunkat, a közeljövőben biztos nem szeretnénk hazaköltözni. Az elmúlt évben az új siófoki pláza több üzletében is próbáltam elhelyezkedni, de mindenhol azt a választ kaptam, hogy nem alkalmaznak, mert diplomám van. Érdekes módon Ausztriában ez senkit sem érdekel. A kisfiunk óvodás, már kezd németül beszélni. Annyira még nem jellemző errefelé, hogy egész magyar családok költöznének ki.”
Középkorú hölgy: „Karintiába mentem egy hotelbe a téli főszezonra általános kisegítőnek, de egy rémálommá vált számomra az egész ottlét. Mivel semmilyen ismeretségem nem volt, egy erre specializálódott, internetes álláskeresőn regisztráltam. Mint kiderült, a főnököm egy idegbeteg ember, és mint az állatot úgy hajtott minket: igaz, hogy szállást, ellátást kaptam, de nem a hotelben, hanem két kilométerre onnét, a hegy alján, ami azt jelentette, hogy hajnali háromkor a legnagyobb hóban indultunk a hegyre fel gyalog a hotelig, majd egész estig talpon voltam. A vendégek kiszolgálása, a kofferok cipelése le-fel, a takarítás után vissza gyalog a szállásra. A fáradtság és kimerülés miatt, mint a hullák úgy estünk be az ágyba, a három hónap alatt húsz kilót fogytam, mikor hazajöttem, alig ismertek rám. Úgy döntöttem: ekkora árat nem ér meg a többszörös fizetés ellenére sem, hogy kint dolgozzak.”

Tárt karokkal

A 8,7 milliós Ausztriában a magyarok alkotják a nyolcadik legnagyobb migráns csoportot, az osztrák Integrációs Alap adatai szerint. A „sógoroknál” 2013 júliusában 62 335 magyar állampolgár dolgozott, ami abszolút rekord abban az értelemben is, hogy az elmúlt évekhez képest egyik országból sem realizáltak ekkora növekedést. Az MTI idézett egy internetes felmérést is, amely a nyelv- és médiahasználati szokásokat vizsgálta. A kinti magyarok többsége (40-70 százalék) csak a német nyelvű médiából tájékozódik. A kétnyelvű, illetve magyar nyelvű médiahasználat azok között jellemző, akik tíz évnél kevesebb ideje laknak Ausztriában. A megkérdezettek háromnegyede azt mondta, hogy nem akar elköltözni Ausztriából. Legnagyobb részük (36 százalék) csak különleges alkalmakkor utazik Magyarországra, 25 százalékuk néhány havonta teszi ezt. Az ott lakó magyarok körében a foglalkoztatottság (72 százalék) csaknem azonos az osztrákokéval (74 százalék). Sebastian Kurz (Osztrák Néppárt) integrációs államtitkár szerint az iskolás gyerekek 25 százaléka – Bécsben 60 százaléka – migrációs hátterű.

Olvasson tovább: