Kereső toggle

Paks: az évszázad üzlete

Totális orosz energiafüggés felé tart Magyarország

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A paksi atomerőmű négy blokkjának 30 évre tervezett és 20 évvel meghosszabbított üzemideje 2032-2037 között lejár, s gondoskodni kell azok kiváltásáról. Kormányzati szándékok szerint Paks I. leállását követően újabb atomreaktor(ok)ra lesz szükségünk (Paks II.). Az állami tulajdonú Magyar Villamos Művek (MVM) mint szolgáltató támogatja ezt a szándékot, azonban senki nem tudja biztosan, milyen lesz a világ több évtized múlva és a paksi projekt jó befektetésnek bizonyul-e – persze amennyiben megvalósul.

„Magyarország nincs abban a helyzetben, hogy az atomenergia alkalmazásától közép- vagy hosszabb távon eltekinthessen” – jelentette ki 2011 októberében Kovács Pál, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) akkor még helyettes államtitkára az Echo TV Energiaközpont című műsorában. A kormányzati szándék azóta egyre erősebb, most már maga a kormányfő személyesen vezeti az új paksi atomreaktorok építéséről döntő bizottságot.

Paks az előző kormányzati ciklusban is fontos kérdésnek számított. Gyurcsány Ferenc kormányfő még népszavazást ígért ez ügyben, az ígéretet azonban hamar levették a napirendről, s a terv 2009-ben a parlament elé került, ahol a képviselők hatalmas többsége támogatta a Paksi Atomerőmű bővítésének a szándékát. A jelenlegi kormány Nemzeti Energiastratégia programja pedig nemcsak tovább forszírozza, hanem a 2032-es dátumhoz képest 7 évvel előbbre hozza Paks II. megépítését. A 2011-ben megjelenő Magyarország Megújuló Energia Hasznosítási Cselekvési Terve (NCsT) még a megújuló energiaforrásból termelt villamosenergiát is preferálja, ezt követően azonban egy éles fordulat következett Paks irányába, amelyről a „Tárcatükör a Közgázon” címmel megrendezett beszélgetéseken tett bejelentést a korábbi fejlesztési miniszter, Fellegi Tamás 2011 novemberében.

Mivel egy atomerőmű esetében 50-60 év működési idővel számolhatunk, a század elkövetkezendő évtizedeit (gazdaságát, energiagazdálkodását, életminőségét) meghatározó döntésről, „az évszázad üzletéről” van szó. Nagy kérdés azonban, hogy valóban egy új atomerőműre (Paks II.) van-e szükség, s ha igen, miből tudjuk ezt megvalósítani.

Mennyibe kerül?

Az első költségvetési adatok két, egyenként 1100 és 1600 MW közötti teljesítményű blokk megépítéséről szólnak (a jelenlegi atomreaktorok teljesítménye egyenként 500 MW), amelyek költsége „szerényen fogalmazva” is 3000 milliárd forint. „Azt, hogy nincs megfelelő ebéd a kórházakban vagy a menzán, és hogy financiális problémákkal küzd az oktatás, könnyen fel tudjuk fogni, azonban ekkora összeg valóságos értéke egy átlagember számára már nehezen értelmezhető. Márpedig az első körben becsült összeg végszámlája ennek akár sokszorosa is lehet” – mondta lapunknak Perger András, az ENERGIAKLUB projektvezetője. Más megközelítésben az éves magyar GDP 10, a költségvetés 20 százalékáról, vagy éppen a legutóbbi kormányváltás után megszüntetett magánnyugdíjpénztár teljes megtakarításáról van szó.

Noha még az erőmű felépítésében egy kapavágás sem történt, a kormányzat az előzetes tervek készítésére, reklámokra, tanácsadókra, elemzésekre stb. az Origo adatai szerint már 13 milliárd forintot el is költött. (Csak az előkészítést megalapozó Lévai-, majd a ráépülő Teller-projektre eddig 12,74 milliárd forintot fordított az MVM.) „Ha jóhiszeműek vagyunk, akkor szükség van a projekt előzetes feltérképezésére – kérdéses azonban, hogy miért került ennyibe. A fő problémát abban látom, hogy az egész folyamat a nagy nyilvánosság számára nem átlátható, nem transzparens” – fogalmazott lapunknak Deák András, a Külügyi Intézet külsős munkatársa.

Úgy tűnik, kivitelező is akad, elvileg nem is kevés. Paks II. esetében csak a korábbi, úgynevezett nyomottvizes atomerőműről lehet szó, s ezt a technológiát a franciák, amerikaiak, dél-koreaiak és Japán tudnák szállítani, Deák András szerint azonban a legesélyesebbek az oroszok volnának. Annak ellenére, hogy a tenderkiírás még meg sem történt, az orosz Roszatom már képviseleti irodát nyitott Budapesten, és ajánlatot is tett a felépítésre vonatkozóan.

„Fontos, hogy a 3000 milliárd forintos ajánlatot értelmezni tudjuk: ugyanis csak akkor kerülne ennyibe, ha holnap felépítenénk és egy összegben kifizetnénk azt. Valójában azonban a beruházás során egy csomó járulékos költséggel – banki kamatokkal, időbeni csúszásokkal és drágulásokkal is – kell számolnunk, gondoljunk csak a 4-es metró költségvetésére, amely 150 milliárd forintról indult az 1990-es években és ma már 450 milliárd forintnál tart.  Az oroszok azt ígérték, hogy 60 hónap azaz 5 év alatt felépítenek egy blokkot, azonban ezt még hazájukban, hazai környezetben sem tudták 7 évnél hamarabb megvalósítani. Mitől lennének gyorsabbak nálunk?” – fogalmazott az ENERGIAKLUB szakembere.

„A fő problémát a szakmai és a pénzügyi vonulatban látom. A közgazdászok szerint egy ilyen ország, amelynek ilyen magas a forrásköltsége, s amelyet az adófizetők vagy a fogyasztók finanszíroznak majd, egy ennyire tőkeigényes energiatermelési formát nem engedhet meg magának. Ez egy nagyon drága beruházás, amelyhez társadalmi döntésre lenne szükség” – mondta Deák András.

Hasonlóan vélekedik Jávor Benedek parlamenti képviselő, a Párbeszéd Magyarországért (PM) párt társelnöke, aki így fogalmazott: „Tényként lehet kijelenteni, hogy a beruházáshoz szükséges 3000 milliárd forint nem áll az ország rendelkezésére. Ha pedig hitelt vennénk fel, ekkora volumennél csak a törlesztőrészletek mértéke sokszorosan meghaladná a paksi atomerőmű jelenlegi profitját. A másik opció, hogy hitel helyett tulajdonrészt kínálunk a beruházónak, amely legnagyobb valószínűséggel az orosz Roszatom lesz, és amelyet vagy az MVM-be, vagy pedig a paksi atomerőműbe tulajdonosként kellene beengedni. A dolog visszássága, hogy közben a miniszterelnök »elszánt szabadságharcot folytat« mindenféle külső függőségekkel szemben, s a Mol részvényeit is csak azért vásároltuk vissza potom 500 milliárd forintért, hogy kiszorítsuk a Mol-ból a Szurgutnyefty Rt.-t” – érvelt Jávor Benedek. A magyar gázszállítás mintegy 80 százaléka egyébként is a Gazpromtól származik, s amennyiben a magyar villamosenergia-termelés nagy része a Roszatom kezébe kerülne, ez biztonságpolitikai szempontból „egész egyszerűen véglegesen bebetonozná Magyarországot az orosz energiafüggőségbe” – egészítette ki.

Ki lát el 2050-ig?

„Egy nukleáris erőművet legalább 50 évre építenek, s nem lehet előre tudni, hogy milyen lesz akkor a világ energiaellátása és mennyibe fog kerülni az elektromos áram. Jó esetben is csak 10 évet tudunk előre prognosztizálni, s azután ködbe vesznek a dolgok” – mondta a Heteknek Deák András. Kovács Pál is, aki a Paks II. elkötelezett támogatója, és aki jelenleg az NFM klíma- és energiaügyért felelős államtitkára, a már említett televíziós beszélgetésben elismerte: ők sem ismerik a jövőt, s 2050-ről gondolkodni „a tudományos fantasztikum” világát jelentené, hiszen az energiaipar napjainkban jelentős átalakuláson megy át. Gazdasági szempontból érdemes figyelembe venni azt a tényt, hogy Paks I. az eddigi működése során kitermelte már azt az összeget, amennyibe a felépítése kerül, ezért megtévesztő az a – sokak által hangoztatott – állítás, hogy az atomáram olcsó. Ráadásul egy atomerőművet folyamatosan kell üzemeltetni, mert ha nem működne, az veszteséget termelne. S ha a 2030-as években beindulnának az újonnan épített blokkok, kérdéses, hogy el tudnánk-e adni a túltermelésből fakadó árammennyiséget.

Az NFM Kommunikációs Főosztálya szerint azonban ez a veszély nem áll fenn. „A Nemzeti Energiastratégiát megalapozó számítások szerint 2030-ig 30 százalékkal nő Magyarország villamosenergia-igénye, így nem fenyeget a kihasználatlanság veszélye” – válaszolták a Heteknek. Az újabb, 3+ generációs erőművek pedig jobban szabályozhatóak a jelenleg működő egységeknél.

A pro-kontra állítások ellenére konkrét döntések azonban nem születtek, s még a tender kiírása sem történt meg. Az Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottsága már a múlt év decemberi ülésén szeretett volna tájékozódni a tervről, ahol megjelent minden illetékes szerv (MVM, NFM, Paksi Atomerőmű Zrt., Országos Atomenergia Hivatal) képviselője. „A bizottság akkori elnökeként nem kaptam választ olyan alapvető kérdésekre, mint hogy mekkora kapacitást kívánnak építeni, milyen árral kalkulálják az újonnan épített blokkok által termelt villamosenergiának az értékesítését, hogyan becsülik az európai piac villamosenergia árainak alakulását, ergo egyáltalán versenyképes lesz-e a paksi atomerőmű – és hogy egyáltalán milyen finanszírozási modellt terveznek a beruházásnak a megvalósítására” – emlékeztetett Jávor Benedek. „Pedig olyan dolgokra kerestük a választ, amelyeket szerintem akkor is tudni illene, ha csak egy sufnit építenénk a kertünkben” – tette hozzá.

„A magyar közbeszerzéseknek még a Simicska-birodalom kiépítése előtt is 15-21 százalékra becsülték a korrupciós felárát. Jóhiszeműek vagyunk, ha azt mondjuk, hogy ez az arány nem növekedett. Egy többezer milliárdos beruházás pedig egy ilyen részesedés mellett paradicsomi állapotokat hozhat létre azoknál a cégeknél, amelyek részt vesznek benne” – mondta a Heteknek a Párbeszéd Magyarországért társelnöke, aki szerint az előkészítő munkákra költött összeg jó részét már eddig is a Fidesz-közeli cégek vitték el. „Ez az országnak nem érdeke, s ez az évszázad korrupciós üzlete lesz” – jelentette ki Jávor.

Energiaéhség

A hazai energiaigények nagyjából 2/3-át (ha az atomerőmű fűtőanyagát is ideszámítjuk, akkor kb. 3/4-ét) importforrásokból látjuk el. A szénigények csaknem fele, a földgázfelhasználás kb. 80 százaléka, míg a kőolajforrások több mint 80 százaléka (a kőolaj tranzitszállításokat is ideszámolva csaknem 90 százaléka) importból származik. A behozott kőolaj és földgáz jellemzően orosz eredetű, míg a szénimport származás szerint az utóbbi években nagyobbrészt amerikai és cseh eredetű, kisebb (10 százalék alatti) arányban lengyel, orosz, valamint egyéb forrásokból származik. Természetesen a fogyasztói igények és a piaci viszonyok függvényében ezen arányok évről évre változnak. A Nemzeti Energiastratégia „Atom-Szén-Zöld” forgatókönyve a nukleáris kapacitások hosszú távú fenntartásával számol az energiamixben. Emellett a fosszilis energiahordozók is – elsősorban a földgáz – megőrzik jelentőségüket, hiszen a villamosenergia-termelés közel 40 százaléka földgázalapú marad.
A Nemzetközi Energia Ügynökség (International Energy Agency – IEA) által 2012. november 12-én megjelentetett World Energy Outlook 2012 című kiadványa a globális energiaigény 35 százalékos emelkedését prognosztizálja 2035-ig. Ezzel párhuzamosan 2010 és 2035 között a villamosenergia-szükségletek jelentős, mintegy 70 százalékos növekedése várható világszerte a kiadvány szerint. A becslések a nukleáris technológiával megtermelt villamosenergia mennyisége kapcsán 60 százalékos növekedésre utalnak. Azonban a növekvő energiaéhség miatt ez az érték a teljes villamosenergia-termelésre vonatkoztatva a 2010-es 13 százalék helyett 12 százalékot fog képviselni 2035-ben. (NFM) A világon jelenleg 64 atomreaktor épül, köztük Franciaországban vagy Finnországban is. Japánban hamarosan újraindítják az atomerőműveket, míg a már említett Franciaországban és az Egyesült Államokban is biztos pont marad az atomenergia az országok villamosenergia-igényének kielégítésében. E mellett számos „újonnan érkező” ország indítja el nukleáris programját: Törökország, Vietnám vagy a szénhidrogén-készletekben és a napenergia miatt megújuló potenciálban gazdag Szaúd-Arábia, Egyesült Arab Emirátusok és Jordánia is az atomenergia alkalmazása mellett kötelezte el magát.

Olvasson tovább: