Kereső toggle

Buszjegy és forradalom

Narancsvilág Latin-Amerikában

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Bombera Krisztina, az ATV riportere az elmúlt napokban Brazíliában forgatott egy dokumentumfilmet a narancsipar árnyoldalairól. A televíziós újságírót egyebek mellett arról kérdeztük, hogy igaza van-e Ángyán Józsefnek, amikor a latin-amerikai agrárviszonyokkal riogatja a magyarokat; hogy mi az oka a brazíliai „forradalomnak”, illetve, hogy van-e értelme a „fair trade”, a méltányos kereskedelem mozgalomnak.

Ángyán József, a Fidesz-frakciót elhagyó renitens agrárszakember, egykori államtitkár rendre elborzasztó példaként beszél a latin-amerikai mezőgazdaságról, mint olyan világról, ahol máig él a feudalizmus. Igaza van, tényleg borzalmas Latin-Amerika, azon belül Brazília agrárszektora?

– Az, hogy borzalmas a latin-amerikai agrárszektor, leegyszerűsítés volna, hadd említsek rögtön egy példát, ami Ángyán József számára is példaértékű, „másolandó” lenne: több szakember is megerősítette interjúinkban, hogy a brazil munkavédelmi szabályok, munkatörvények a világ legszigorúbbjai és legszínvonalasabb szabályozásai közé tartoznak. Egy olyan országban, ahol nem olyan régen még elképesztő mértékű volt például a gyerekmunka, ma már szigorúan tilos gyerekeket a földeken dolgoztatni, és aki ilyet lát, fel is jelenti azonnal a törvénysértő gazdálkodót. Ugyanakkor rögtön hozzá kell tennem, hogy magunk is láttunk és kameravégre is kaptunk narancsligetben robotoló kiskamaszt. És az is igaz, hogy a nagy cégek mindent megtesznek, hogy a munkásokat és a kistermelőket kizsigereljék, szakszervezeteik, érdekképviseleteik erejét csökkentsék. A mérhetetlenül igazságtalan elosztás természetesen igaz a latin-amerikai agrárszektorra, azonban nem a feudalizmus szót használnám arra, amit tapasztaltunk, hanem a szabályozatlan vadkapitalizmust, és a szívességeken alapuló, korrupcióra és szemhunyásra épülő összefonódást politika és gazdaság között. A brazil agrárpiacot pár hatalmas, befolyásos cég uralja, amelyek kartellben osztják fel egymás közt a piacot és határozzák meg az árakat. A kormány pedig szemet huny, mert a győzelemre álló pártok mindig rengeteg pénzt kapnak ezektől a cégektől a választási kampányokban.

Mennyire jelentős az agráripar – és azon belül a narancstermesztés –  Brazíliában?

– A brazil agrárszektor az ország GDP-jének nagyjából 25-30 százalékát adja, az export mintegy 40 százaléka agrártermékekből áll. A mi filmünk a brazil agrárszektoron belül a narancslé előállítási és forgalmazási láncára koncentrál, a narancsszedő munkásoktól a nagy feldolgozókon, szállítókon át az európai szupermarketekig, az ott vásárló magánszemélyekig. A brazil narancsszektor jelentősége mind az ország, mint a föld számára óriási. Brazíliából származik a narancslé 50 százaléka, ami a világ exportjának a 85 százalékát jelenti. Az országból az ott előállított narancslé 98 százalékát exportálják. A legnagyobb felvevőpiac pedig Európa.

Az ember azt gondolná, hogy a világ legnagyobb narancslé-előállító és exportőr országa óriási jelentőséget tulajdonít annak, hogy a citrusszektorban jólét, fellendülés és fejlesztés következhessen be – azonban nem ez történik. A jelentős, nagy agráriparral rendelkező országoknál lényegesen kevesebb támogatást nyújt a brazil kormány a narancsipari gazdálkodóknak. Nem védi a kisebb termelőket a nagyvállalatoktól. Egy évtizeddel ezelőtt még harmincezer narancstermelő volt Brazíliában, ma már csak négyezer, de valójában három mamutcég uralja a piacot és hoz meg szinte minden fontos döntést, a kisebb termelők kárára. A bevételekből természetesen a lánc „legalján” dolgozók kapják a legkevesebbet. Míg a narancsot szedő dolgozók a termék árának a 4 százalékát kapják, a narancstermesztők 17 százalékot, a szállítmányozók és kereskedők már közel 40-40 százalékot!

A három nagy narancsfeldolgozónak és léelőállítónak nem éri meg, hogy több termelő működjön, felvásárolják vagy elzsarolják a földeket, növelik a saját gazdaságaikat, olcsóbb lesz így a munkaerő, a termelés, ugyanakkor hatalmas cégekként nagyobb tárgyalóerőt képviselnek a viszonteladókkal szemben is. A kormány pedig mindezt tűri, sokak szerint azért, mert komoly anyagi haszna van a politikusoknak is mindebből.

Miért és hogyan került a latin-amerikai országba? A forgatott filmjének mi lesz a jövője?

– A budapesti székhelyű Tudatos Vásárlók Egyesülete sok éve dolgozik azon, hogy a különféle termékek előállításának és forgalmazásának a célközönsége, a vásárló, a fogyasztó – vagyis mi is, magánszemélyek, mindnyájan – egyre több figyelmet fordítsunk arra, hogy amit eszünk és iszunk, abban mi van, honnan származik és milyen körülmények között készült. Káros-e, vagy egészséges? Fenntartható, vagy etikátlan eljárásokkal készül-e? Méltányosan bánnak-e azokkal, akik a terméket előállítják, vagy nem? A Tudatos Vásárlók egyik legutóbbi projektje, több már európai ország kutatóival és aktivistáival összefogva, az Európai Unió segítségével a brazil narancs útjának a feltérképezése volt az európai boltokig. Ezt próbáltuk, budapesti és brazil helyszínekkel, mi is nyomon követni. A film az ősszel az ATV-n lesz látható.

A mezőgazdaságban erősen mérgező vegyszerekkel dolgoznak az agronómusok. E tekintetben mennyire tisztességes technológiákat alkalmaznak Latin-Amerikában?

– A narancslé-szektorban a vegyszerek használatát nem a helyiek szabják, hanem az Európai Unió és a narancslé-export más célállomásai. A szigorú EU-s szabályok adják a keretet. Ennek ellenére évről évre kiderül, hogy a három nagy cég használ tiltott szereket is, például azért, hogy megállítsa a narancsligetek pusztulását, a gyorsan ölő fertőzések vagy gombák elszaporodását, ami évekre tönkreteheti a termelést.

Brazíliában baloldali kormány van hatalmon. A nemzetközi sajtóban Brazíliai gazdasági csodaország volt sokáig. Az egyenlőséget célzó baloldali politikai nem ér le vidékre, az elmaradott régiókba?

– Ez pontosan így van. Érdekes, hogy a brazil kormány annak ellenére nem támogatja sem általában az agrárszektort, sem a kistermelőket, hogy az ebből származó bevételei és a szektor hagyományos struktúrája alapozta meg, hogy ma a brazil narancslé az legyen a világpiacon, ami. Az állítólag az egyenlőséget célzó politika pedig más területeken sem ért el komoly hatást, áttörést. Az oktatásban például az egyenlőtlenség hatéves kortól beáll és szinte behozhatatlan.

Ez az oka azoknak a több százezres tömegtüntetéseknek, amelyekről olvashatunk Brazília kapcsán?

– Magam sem értettem eleinte, hogy hogyan lehetett éppen a buszjegy-árak emelése az utolsó csepp a pohárban. Egy tüntető elmagyarázta, hogy mivel például vidéken mindenki busszal jár, a busz jelenti a mobilitás és a munkába jutás legfontosabb logisztikai hátterét, ezért az amúgy is szerény jövedelműek számára a buszjegyáremelés egyenlő egy komolyabb bevételmegvonással. Ugyanakkor a brazil tömegtüntetések résztvevőinek óriási része inkább középosztálybeli, tanult, online szerveződött ember, mint a nincstelenek tömegei. A buszjegyár tényleg csak az utolsó csepp volt: az óriási állami korrupciót és inkompetenciát megelégelők most igazságosabb elosztást és újraelosztást követelnek. Ma már az agrárreform az egyik leghangosabban emlegetett követelés!

A ’80-as években kezdődött a  „földnélküliek mozgalma”, amely milliós támogatottságra tett szert. Az erőszakos földfoglalásoktól sem riadtak vissza. Érezhető-e még ennek a hatása?

– Olyannyira érezhető, hogy több helyen is voltunk, ahol földfoglalók ma is főfoglalkozásszerűen, kommunákban őrzik a mozgalom lángját. Voltak, akiket még a foglalás első fázisában találtunk, amikor sátrakat feszítenek ki olyan magánföldeken, amelyek vagy már a legnagyobb cégekhez tartoznak, vagy a nagy cégek épp megpróbálják egy-egy magántulajdonostól a földjét különböző módszerekkel elvenni vagy kizsarolni. Nagyon kemény élet földfoglalónak lenni ebben az első fázisban… ezt inkább csak férfiak bírják hosszan. A foglalás utolsó fázisa az, amikor már olyan régóta élnek foglalók egy-egy adott területen, hogy elbirtoklás révén tulajdonjogot szereznek. Ilyenkor az állam már mint partner lép be az életükbe. Még a házépítéshez is nyújt anyagi támogatást, és amennyire az adott helyen erre lehetőség van, akár iskolabuszt, mobil orvosi rendelést, közvilágítást is igyekszik biztosítani.

A fair trade olyan irányított kereskedelem, amely hangsúlyt helyez arra, hogy a harmadik világbeli termelő megkapja az őt megillető pénzt a terményéért. A fair trade mozgalomnak van-e értelme a latin-amerikai agrártermékek esetében? 

– Egyik riportalanyunk, egy brazil kutató azt mondta: ha az európai fogyasztók egyetlen doboz cigaretta árával többet költenének egy teljes év alatt például narancslére, az máris épp annyival jelentene magasabb árat, amennyiből a narancsmunkások bérein és a kistermelők fejlesztésein valóban érezhetően javítani lehetne. De ez nem történik meg. A fair trade mozgalom szereplői például a narancsiparban Brazíliában egyelőre csak kevesebb mint 5 százalékot tesznek ki. A stábunk által meglátogatott fair trade narancsfarm és egy gépesített nagyüzem között elképesztő különbségeket tapasztaltam! A fair trade-esek igyekeznek egyenes utat találni a kiskereskedőkhöz, illetve a külföldi fogyasztókhoz, az óriási „vámokat” szedő szállítók és nagykereskedők kihagyásával. Még szerencse, hogy vannak, akiknek a lelki békéje a megvásárolt élelmiszer minőségével, az előállítókkal való bánásmód etikájával kapcsolatban fontosabb, mint megspórolni évi egy doboz cigaretta árát.

Olvasson tovább: