Kereső toggle

Átnyúlnának a magyarok feje fölött

Tusványos: Orbán is beleszólhat a román régióátszervezésbe

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az RMDSZ elnöke Kelemen Hunor érzi a román-magyar feszültségek növekedését a mindennapokban, és egyre több olyan megnyilvánulást lát, amelyet helyileg a jelenlegi román koalíciós kormány nem tud kezelni vagy nem is akar. Az ellentétek és feszültségek egyik sarkalatos pontja az alkotmánymódosítás, amely a romániai megyéket szüntetné meg, és úgynevezett gazdasági régiók bevezetésével modernizálná az ország közigazgatását. Csakhogy a jelenlegi közigazgatási rendszer megszüntetésével a magyarok lakta megyék viszonylagos irányítása is kikerülne az erdélyi magyarság kezéből, a döntéseket őket kihagyva hozná meg Bukarest.

Romániában az utolsó területi-közigazgatási felosztás majd fél évszázada történt, 1968-ban. Akkor számolták fel a háromlépcsős közigazgatási rendszert (1. település/község, 2. járás/rajon és 3. tartomány) és hozták létre a kétlépcsős közigazgatási rendszert (település/község és megye). A megyék 1968-as kialakítása bizonyos politikai érdekek szerint történt, és nem vették figyelembe – vagy csak nagyon kis mértékben – a meglévő gazdasági, kulturális és etnikai feltételeket, kritériumokat.
A megyésítés egyedüli rációja az volt, hogy eltávolítsák a politikai döntéshozatalból az akkorra már kényelmetlenné vált moszkovita beállítottságú tartományi pártvezetést, és kicseréljék a középszintű párt- és intézményvezetést egy „modernebb” gondolkodású újvonalas rendre, azaz a Ceausescuhoz hű alattvalókra – mondja a téma szakértője, Kis Áron politológus.
A jelenlegi megyei rendszer tulajdonképpen csak létezik, de se gazdasági, se hatalmi értelemben nem önálló, inkább a bukaresti kormányok meghosszabbított karja, hiszen a hatalmat a mindenkori prefektus képviseli, aki általában egy kormányhoz hű pártkatona. A települések a fejlődés szempontjából abszolút a kormánnyal való jó kapcsolatokra kell, hogy törekedjenek. Az erdélyi és általában a romániai települések akkor fejlődőképesek jelenleg, ha a törvényhozásban vagy inkább a kormányban ül egy-egy erős emberük. Az erdélyi települések fejlődése pontosan nyomon követhető időrendben, hiszen amikor az RMDSZ kormányon volt, mindig erős növekedés, beruházási kedv, infrastrukturális fejlődés volt tapasztalható – mondja Kis Áron.
A román kormányfő nyilvánosan is elismerte, hogy nem az Európai Bizottság kéri Romániától a közigazgatási régiók megalakítását, azonban véleménye szerinte Brüsszel is üdvözli az elképzelést. Rámutatott: a régiók létrehozásától Bukarest azt reméli, hogy növekedni fog az uniós támogatások lehívásának hatékonysága, mert most a megyék legnagyobb gondja, hogy az uniós pályázatok önrészéért a bukaresti minisztériumokban kell kilincselni.
Victor Ponta felhívta a figyelmet arra, hogy a régiók kialakításáról kezdődött vita és sajtóháború értelmetlenné válik, ha nem sikerül az első lépést megtenni, azaz beépíteni az alkotmányba a közigazgatási régiók fogalmát, meghatározni ezek hatáskörét, és elfogadtatni az új alaptörvényt a népszavazáson. A kormányfő arra utalt, hogy az alkotmánymódosításhoz érvényes népszavazás szükséges, de egyes elemzők szerint kétséges, hogy egy esetleges referendumon a részvétel meghaladja az – ötven százalék plusz egy fős – érvényességi küszöböt. A kormánykoalíció törékenységét mutatja az is, hogy csupán ebben az egy kérdésben ért egyet a két tömörülés, ez az ami jelenleg összetartja a kormányoldalt. Amennyiben nem sikerül a népszavazás és az alkotmánymódosítás, a kormány szétszakad, ebben az esetben a Ponta-kabinetnek új partner után kell nézni, ami csak az RMDSZ lehet – elemzi a politikai helyzetet Kis Áron.
Épp ezért a kétharmados többséggel rendelkező Szociálliberális Szövetség (USL) a 2013-as év két legfontosabb célkitűzéseként határozta meg az alkotmánymódosítást és a közigazgatási régiók megalakítását. Az USL azt szeretné, ha az Európai Unió 2014–2020-as költségvetési időszakában Romániából már az újonnan megalakult közigazgatási régiók pályázhatnának az uniós támogatásokra.
A székelyföldi megyékben július 20-án 20 óra 20 perckor tartott tiltakozó tüntetést 119 településen az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. A magyar kormány által is jelentős anyagi támogatásban részesülő párt minden eszközzel igyekszik a sajtó figyelmébe kerülni, így tüntetve fel magát fontos politikai erőként – mondja az egyik RMDSZ tanácsos. Az akciójuk általában nemcsak a román kormányt igyekszik lejáratni, hanem a nagyobbik magyar érdekképviseletet is, de ebben az esetben a népszerűség hajhászása mellett némi haszna is volt a tüntetéseknek. A román kormány számára ugyanis ez visszajelzést ad arról, hogy nem teheti azt, amit akar, ugyanis számolnia kell annak sajtóvisszhangjával mind Erdélyben, mind Európában. A Ponta-kabinet kínosan ügyel a makulátlan hírnevére, amit az unión belül kialakított, és ezért a jó hírnévért kész minden engedményre – magyarázta a politikus.
A magyarság politikai képviselete mára – köszönhetően az anyaországi politikának – kétpólusúvá vált, így a román kormány döntését is két módszerrel akarják befolyásolni. Az erdélyi magyarság többségét képviselő RMDSZ hangsúlyozza a türelem és a párbeszéd politikáját, míg a Tőkés püspök által jegyzett EMNT a tüntetések és az egyoldalú magyar autonómia kikiáltásával harcol a román politikai akarat ellen. A bálványosi szabadegyetem idei legfontosabb témája lesz ez a kérdés, amelyben várhatóan a magyar miniszterelnök is állást foglal pénteken.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke szerint a tárgyalás a célra vezető eszköz a régiók átszervezésnek kapcsán, aminek a végén az erdélyi magyarság helyzete akár erősödhet is a közigazgatásban. Bár az elnök elmegy a bálványosi szabadegyetem pénteki napjára, amikor a magyar miniszterelnök is felszólal, de alapvetően – mint mondja – nem akar komolytalan szerepben tetszelegni egy olyan párt rendezvényén, amely az erdélyi magyarság igen kis százalékának véleményét képviseli. Kelemen Hunor a megoldást abban a kezdeményezésben látja, amelyet az RMDSZ az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójával (FUEN) és a Dél-Tiroli Néppárttal (SVP) közösen indított el, olyan szabályozást kérve az Európai Uniótól, amely minden korábbinál erősebb intézkedésekkel védi a nemzeti kisebbségek identitását, nyelvét, kultúráját. Ehhez 1 millió támogató aláírás szükséges, 12 hónap alatt, 7 tagállamban. Az RMDSZ 2013 őszétől kezdődően 250 ezer támogató aláírást szeretne összegyűjteni Romániában.
Nem tartja eleve kizártnak egy magyar többségű régió megalakítását Romániában Liviu Dragnea közigazgatásért felelős miniszterelnök-helyettes, aki az elmúlt héten egy székelyföldi fórumon a kormány régióátszervezési terveit ismertette Hargita, Kovászna és Maros megyei önkormányzati vezetők, valamint a civil szféra képviselőivel.

Félnek a magyar régiótól?

A regionalizálás nagymértékben meghatározza az ország közép- és hosszú távú fejlődését. Nagyon jelentősek a különbségek az ország egyes régióit összehasonlítva: Erdély és Bánság, illetve Moldva és Havasalföld között. A ország déli része, Havasalföld rendelkezik néhány jelentős gazdasági, ipari központtal (Bukarest, Pitesti, Craiova, Konstanca), a keleti részek (Jászvásárt leszámítva) jelentősen elszegényedtek és elnéptelenedtek. Az elnéptelenedés az ország szinte valamennyi régióját érintette, elsősorban az alacsony keresetű vidéki lakosságot, amely jól megmutatkozott a 2012 évi népszámlálás eredményeiben. A népszámlálás 20 millió romániai lakost regisztrált, ami 3 milliós fogyást jelent az 1992 óta eltelt húsz év alatt. A népességfogyás és a jelentős feketegazdaság nagyon megterheli az ország költségvetését, ugyanis folyamatosan csökkennek az adóbevételek.
A folyamatosan csökkenő lakosság átrajzolta a régiók súlyát, hiszen az erdélyi és bánsági megyék népessége kisebb mértékben csökkent, ezért nőtt a gazdasági jelentőségük. Az ország központi és nyugati régiói (vagyis Erdély és a Bánság) a nemzeti össztermék több mint felét állítják elő. Az ország szempontjából tehát az volna előnyös, hogy a meglévő uniós fejlesztési régiókba olvasszanak be három-négy megyét, felszámolva a meglévő megyei struktúrákat, ami jelentős költségmegtakarítást jelentene. A romániai újrarégiósítás legkényesebb része a három, jelentős magyar lakossággal rendelkező megye (Maros, Hargita és Kovászna) összevonása, amely több mint 60 százalékos magyar lakossággal rendelkezne. A román többségi társadalom egy része az elavult történelemoktatásnak köszönhetően komoly félelemmel tekint erre a lehetséges régióra (a román történelemkönyvekben a magyarok még mindig negatív konnotációban szerepelnek, mint akik elvették az ősi román földet, és nem mint országépítők). Ezt „veszélyként” élik meg a román nemzetpolitika szempontjából, ezért az újrarendezésnél román többségű régiókba osztanák be a székely megyéket.

Olvasson tovább: