Kereső toggle

Az unió a medvékkel van

Környezetvédők és vadászok csatája Erdélyben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A turistaszezon egy másik időszakot is elindít Erdélyben: a medvetámadásokét. Alig tavaszodott ki a Hargitán, már két pásztorra támadt rá Bélbor térségében egy medve, egyikük súlyos sérülésekkel el tudott menekülni, a másikat holtan találták meg. A gyilkos medvét azóta hosszas bürokratikus huzavona után kilőtték ugyan, de az elmúlt évek egyre sűrűsödő támadásai bizonyítják, hogy nem elszigetelt jelenségről van szó. A támadás kiváltó oka mindegyik esetben más, azonban a szakemberek egybehangzóan állítják: ökológiai változások állnak a nemegyszer halálos ember-állat találkozók hátterében.

Medve támadt két pásztorra idén áprilisban a Hargita megyei Bélbor térségében. Az egyik pásztor meghalt, a másik súlyos sérüléseket szenvedett. A hatóságokat a sebesült 49 éves pásztor riasztotta, akinek sikerült kiszabadulnia a vadállat karmai közül. A férfit súlyos mellkasi sérülésekkel és eltört karral szállították a maroshévízi kórházba, ahol megműtötték, így túlélte a szörnyű találkozást – mesélte lapunknak az idei első medvetámadás részleteit Ferenczi István háromszéki vadász.

Az elmúlt három évben ez volt a negyedik halálos kimenetelű medvetámadás, de a hatóságok nem hozhatnak egyértelmű döntést a medvék kilövésével kapcsolatban, mert a környezetvédők az uniós szabályokra hivatkozva rendre enyhítenek a törvényi szigoron – mondta a vadász.

Pedig egyedül Romániában több medve él, mint Európa többi országában együttvéve, számukat jelenleg hatezerre becsülik. A szakemberek szerint a medveállomány már másfélszer akkora, mint ahány állatnak természetes életteret tudnának biztosítani az egyre fogyatkozó erdők. Mivel a medve védett állat, egy-egy példány kilövését csak a minisztérium engedélyezheti – mondta el a Heteknek Kovács Áron biológus, etológus. Természetesen, amikor ilyen súlyos esettel áll szemben a minisztérium, akkor gyorsított eljárásban akár utólag is engedélyezi az állat lelövését, de ez csak kivételes esetekben lehetséges – tette hozzá.

A 2012-es esztendőre eredetileg 335 állat kilövését engedélyezték, de az év végére ennek csak kétharmadát használták ki a vadásztársaságok, – sorolja Ferenczi István a statisztikai adatokat. A számok mögött azonban most is a pénz áll, mert a medvekilövésben is ez a legfontosabb mozgatórugó. Egy medvetrófea méretétől függően több ezer euróba is kerülhet, így elég kicsi a fizetőképes kereslet a piacon, de a környezetvédő szervezetek is rendre nehezítik a kilövések megvalósulását. Amikor megállapítják a kilövési kvótákat, a „zöldek” azonnal megtámadják a hatósági döntést, és így addig húzzák az időt, amíg a kilövésre csak október végén kerülhet sor – panaszolja a vadász. Rövid idő, két vagy három hét alatt kell mindent megszervezni, lebonyolítani, mert utána a medve elvackol, ráadásul szigorúan kell az egyedeket kiválasztani, súly, nem és egyéb szempontok alapján. Ezért marad a kilövési engedélyek közel egyharmada felhasználatlanul, ez pedig a medvék számának felszaporodásához vezetett az elmúlt évtizedben.

A gazdálkodók, a földből élő emberek életét éppen ezért évek óta megkeserítik a településekre bemerészkedő, a termést és a háziállatokat rendszeresen pusztító medvék. Panaszaikkal eddig nem sokat törődtek a hatóságok, az állatok védelmére hivatkozva, de az elmúlt időszakban történt véres tragédiák miatt hirtelen fontos témává vált a román közéletben a medvekérdés.

Tavaly szeptemberben egy nap alatt három helyen történt medvetámadás, az egyik áldozat bele is halt sérüléseibe – említette a véres sztorit Kovács Áron. Az eset nyomán indult hajtóvadászat során kilőttek egy medvét, amely a boncolásnál veszettnek bizonyult. Három napon belül azonban újabb halálos medvetámadást történt, alig tíz kilométerre az előző helyszínektől. A hír hallatán mindenki biztosra vette, hogy korábban mégsem a vérengzésért felelős medvét lőtték ki, de később kiderült, hogy az újabb haláleset egy orvvadászat során történt baleset volt.

A medvetámadások miatt számos tévéműsor és újságcikk kezdett foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy mit kellene tenni a túlszaporodott állománnyal. A környezetvédők a vadászokat hibáztatták, azzal gyanúsítva őket, hogy a vadászegyesületek, amelyek a trófeák értékesítésében érdekeltek, „felfújt” adatokat jelentenek a medveállományról, hogy nagyobb kilövési kereteket kapjanak. A környezetvédők szerint nem a medvék szaporodtak el, hanem az életterüket foglalja el az ember: kivágja az erdőt, leszedi az erdei gyümölcsöt, minden tisztásra házat épít. Ráadásul az unió a medvékkel van, vagyis azok védelmét szorgalmazza az emberi környezet kiterjesztésével szemben.

Ferenczi István szerint egyértelmű, hogy az Európai Unió köti meg Románia kezét, hiszen a csatlakozási szerződés természetvédelmi fejezetében az ország vállalta, hogy szigorúan védett fajnak nyilvánítja a medvét. Kovács Áron szerint ezen a magatartáson nem is kell csodálkozni, hiszen a nyugat-európai erdőkből kétszáz éve kiirtották a medvéket. Számtalanszor felajánlották a román hatóságok, hogy áttelepítenek néhányat, megpróbálják visszahonosítani, de nem kérnek belőlük – jegyezte meg a biológus.

A szakértő szerint a képlet nagyon egyszerű: a barnamedve élettere szűkül, a medvék egyre csak szaporodnak, ezért a domináns állatok kiszorítják a gyengébb egyedeket, amelyek már csak a települések közelében találnak élelmet, ők lesznek a turisztikai látványosságként ismert „kukázó” medvék. Szerinte a vadgazda feladata lenne, hogy az erdőben tartsa a medvét, akkor is, ha egész évben etetnie kell, a gazdáknak villanypásztorral kellene őrizniük állataikat és termésüket, a településekről pedig szervezetten el lehetne riasztani az odaszokott egyedeket. Mindehhez a meddő vita helyett cselekvésre lenne szükség – és persze pénzt kellene tenni a medveprogramba. Addig marad a székely férfiak három igazságából az egyik legfontosabb: a medve nem játék.

Olvasson tovább: