Kereső toggle

Üzenet a nagyvilágból

A Zsidó Világkongresszus a neonáci pártok betiltását szorgalmazza

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

 „Zsidónak lenni nem könnyű” – ezekkel a szavakkal zárta a Zsidó Világkongresszus (WJC) elnöke, Ronald S. Lauder a szervezet Budapesten megrendezett többnapos tanácskozását, amelyen a világ zsidóságának félezer képviselője vett részt, hogy a legsürgetőbb kérdésekről tárgyaljanak. A dobogós téma az európai neonáci mozgalmak megerősödése volt, de nagy hangsúlyt kapott a Hezbollah katonai szárnyának terrorszervezetté nyilvánítása körüli huzavona és az izraeli–palesztin konfliktus lehetséges megoldásai is.

Miként a helyszínválasztással is üzente, a világszervezet 14. közgyűlése elsősorban a zsidóságot fokozódó mértékben veszélyeztető neonáci megújulás ellen emelte fel szavát Budapesten. „Elképzelhető, hogy az európai gazdasági válság elhúzódik vagy súlyosbodik, az európai integrációs projekt veszélybe kerülhet, az euróövezet is összeomolhat, így fel kell készülni arra, hogy az antiszemitizmus erősödhet Európában” – állapítja meg egyik jelentésük a keserű történelmi tapasztalatok alapján, és képviselőiknek azt javasolják, hogy fűzzék szorosabbra kapcsolataikat az állami, kormányzati és parlamenti vezetőkkel. Úgy vélik, meg kell vizsgálni a jogi lehetőségét a neonáci pártok betiltásának, s ezzel párhuzamosan folyamatosan ösztönözni kell a főáramú politikai erőket a neonáciktól való elhatárolódásra.

A Shepherd-jelentés elsősorban arra a három európai országra koncentrál (Görögország – Arany Hajnal; Németország – NPD; Magyarország – Jobbik), ahol az ordas eszméknek parlamenti képviselete van. Az áttekintő elemzés szerint ezen országokban a „megerősödött szélsőjobboldali, neonáci pártok nyíltan dicsőítik Hitler náci rezsimjét”, a náci terminológiát használják a zsidókkal és más kisebbségekkel kapcsolatban. A jelentés szerzője, Robin Shepherd brit politikai elemző, újságíró különbséget tesz az európai bevándorlásellenes szélsőjobb és a neonáci mozgalmak között, és a Jobbikot az utóbbiakhoz sorolja. Vonáék parlamenti szerepvállalását még ellenzéki oldalon is aggasztónak tartja, arról nem is beszélve, hogy mi lesz, ha 2014-ben a „királycsináló” szerepéhez jutnak.

A WJC ezek után határozatot fogadott el, amelyben arra kérik Magyarországot, tudatosítsa: a „Jobbik ideológiája és tevékenysége komoly fenyegetést jelent a magyar demokráciára, és minden demokratikus erőnek fel kell lépnie a szélsőségekkel szemben”. Éppen ezért a magyar hatóságoknak hatékonyabb szabályozást kellene kialakítaniuk a gyűlölet-bűncselekmények és a holokauszttagadás szankcionálására. Emellett a dokumentum azt is szorgalmazza, hogy a magyar kormány csatlakozzon ahhoz a csaknem 40 ország 125 törvényhozójához, akik aláírták az antiszemitizmus elleni 2009-es londoni nyilatkozatot.

A világszervezet közgyűlésén David Saltiel, a görögországi zsidó közösség vezetője arról számolt be, hogy a WJC lobbierejének köszönhetően Görögországban a parlament a közeljövőben törvényt fogad el, amelynek értelmében 3 hónaptól 6 évig terjedő szabadságvesztéssel vagy 20 ezer eurós pénzbüntetéssel sújthatják a faji, vallási, etnikai vagy homofób indíttatású gyűlöletkeltést, beleértve a holokauszt tagadását és a náci karlendítést is.

Orbán vs. Lauder

A konferencia – sajnos vagy szerencsére – leghangosabb epizódja Orbán Viktor megnyitóestén elmondott beszéde volt, illetve az, ami kimaradt belőle. A magyar miniszterelnök először is összemosta az iszlám terrort a neonáci fenyegetettséggel, mikor hazánkról úgy beszélt, mint ahol – szemben más európai országokkal – nem történtek még terrortámadások a zsidóság ellen, majd felsorolta, hogy kormánya mit tett eddig a gyűlölet visszaszorításáért (holokauszt-emléknap és múzeum, önkényuralmi jelképek eltörlése, paramilitáris szervezetek betiltása, Raoul Wallenberg-emlékév, Holokauszt 2014 Emlékbizottság stb.) „Az antiszemitizmus az az állapot, amikor az emberben a gonosz veszi át az uralmat, és ez a veszély bennünket, keresztényeket is fenyeget” – fogalmazott, hozzátéve: „tudatában vagyunk annak, hogy voltak a történelemben rossz keresztények és rossz magyarok, akik súlyos bűnöket követtek el.” Ezt követően leszögezte, hogy az antiszemitizmus „elfogadhatatlan és eltűrhetetlen”. Szavait nem kísérte lelkes taps, és tudósítónk számára is szemmel látható volt, hogy a résztvevők várakozása beteljesületlen maradt.

A WJC vezetősége még aznap este nyilatkozatban kifogásolta, hogy a miniszterelnök nem szólt a Jobbik által megvalósuló fenyegetettségről, sem a közelmúltban Magyarországon történt rasszista, illetve antiszemita indíttatású eseményekről. Mind Ronald S. Lauder, mind a másnap felháborodott üzeneteket megfogalmazó nyugat-európai lapok, valamint Viviane Reding, az Európai Unió alapjogi, igazságügyi és állampolgársági biztosa, és Hannes Swoboda, az Európai Parlament (EP) szocialista frakciójának vezetője valódi cselekvést sürgettek a szavak helyett, vagyis az antiszemita megnyilvánulásokkal szembeni erőteljesebb fellépést és a Jobbiktól való egyértelműbb elhatárolódást. És ezt kérte az Izrael államát képviselő Szilvan Salom energia- és vízügyi miniszter is, aki méltatta ugyan a kormányfő szavait, de kifejezte azt is, hogy „a magyarországi zsidók nagyobb biztonságban éreznék magukat, ha szigorúbban büntetnék az antiszemita támadásokat, és ha az iskolai tanterveknek is része lenne az antiszemitizmus elítélése”.

Várható volt, hogy a kormányzati kommunikáció nem hagyja annyiban a „golyózáport”, és törekvéseiket siker koronázta. A háromnapos kongresszus záróeseményén Ronald S. Lauder megkövette Orbán Viktort. Mint mondta, Kovács Tamás Iván, Magyarország brüsszeli nagykövete mutatott rá olyan körülményekre, melyeknek nem volt tudatában, illetve a nyelvi akadályok miatt homályban maradtak előtte. A megoldás azonban nem a miniszterelnök inkriminált beszédében bújt meg, hanem a budapesti rendezvény előtt adott interjújában. A Jediót Ahronót című izraeli napilapnak ugyanis növekvő veszélyként írta le a Jobbikot, mint amellyel kizárt bármilyen együttműködés, és amelytől meg kell védeni a kisebbségeket. Lauder megköszönte az erőteljes és határozott kiállást, illetve biztosította Orbánt, hogy tisztában van a feladat összetettségével, különös tekintettel arra, hogy hamarosan választási kampány veszi kezdetét Magyarországon.  

A rendezvény résztvevőivel, küldöttekkel, szervezőkkel folytatott beszélgetésekben elhangzott ugyanakkor Lauder visszakozásának feltételezhető háttereként az a körülmény is, hogy a miniszterelnök beszédét mind a Mazsihisz elnöke, mind Köves Slomó, az EMIH vezetője megfelelőnek tartotta, s a nemzetközi lobbiszervezet nem akart törést hozni a kormány és a magyar zsidóság képviselőinek kapcsolatába. Az európai zsidó szervezetek fiatal küldöttei azonban nem értettek egyet Feldmájer és Köves következtetéseivel, és a kormányfő beszédét a német külügyminiszter hétfői felszólalásához hasonlították. Guido Westerwelle szerintük nem osztotta „mi és ti”-re a németek és a németországi zsidók együttélését, főleg nem vallási alapon (ahogyan Orbán), és mind az antiszemitizmusról, mind Izrael önvédelemhez való jogáról azokon a húrokon játszott, amelyek kedvesek voltak a világ zsidóságát képviselők fülének. A fiatal európai küldöttek az antiszemitizmus megnyilvánulásaival (Horthy-szobrok, nyilas írók a NAT-ban, rabbiverés stb.) kapcsolatos konkrét reakciót és ígéreteket vártak volna Orbántól, és bevallásuk szerint bizalmukat csak az tudná helyreállítani a jelenleg regnáló magyar kormányban, ha az választási programjává tenné a Jobbik és holdudvara visszaszorítását. A küldöttek elmondták a Hetek tudósítójának: történelmi tapasztalatok alapján tartanak attól, hogy a masírozások és a verbális agresszió a fizikai atrocitások elszaporodásához vezethet Magyarországon, s e folyamat feltartóztatásához egyértelmű kormányzati lépésekre van szükség.

Antiszemita Incidensek 2012

Ezzel a címmel jelent meg egy húsz oldalas tanulmány, melyet a Zsidó Világkongresszus résztvevői angolul és magyarul is olvashattak. A jelentést egy önkéntes szakértőkből álló csoport készítette, miután európai és hazai kutatások egyaránt kimutatták, hogy leginkább Közép-Kelet-Európa zsidó közösségei szenvednek a globálisan is tapasztalható szélsőjobboldali radikalizálódás miatt. Az összefoglaló célja, hogy egy átfogó képet rajzoljon a zsidó közösség ellen 2012-ben elkövetett atrocitásokról, legyen szó fizikai vagy verbális erőszakról, internetes uszításokról, tüntetésekről, provokációkról, rongálásokról, falfirkákról. A dokumentum zárógondolatai között említésre került a parlamenti képviselők szankciók nélküli zsidózása az Országgyűlésben, amely további bátorítást jelent a rasszista, antiszemita szélsőséges rétegeknek kirekesztő nézeteik gyakorlatba ültetésére.

Így határoztak

A Világkongresszus plenáris ülésein határozatokat fogadtak el a közel-keleti békefolyamatról, a Hezbollah terrorista szervezetté nyilvánításáról, a vallási gyakorlat korlátozásáról és a közel-keleti zsidó menekültek helyzetéről is. Az első téma vonatkozásában a vita Helga Schmidnek, az Európai Külügyi Szolgálat főtitkárhelyettesének típusvádja köré csoportosult, aki többször is Izrael egyoldalú telepespolitikáját tette felelőssé a béketárgyalások megfeneklésében. A határozatban végül kimondták, hogy Izrael bizalma a tárgyaló palesztin fél felé az ENSZ egyoldalú megfigyelő státusz elismertetése és a Hamasz gázai hatalma miatt rendült meg. Izraelnek továbbra is joga van az önvédelemhez, amit egyre több alkalommal kérdőjelez meg a nemzetközi közösség. A dokumentum szerint csak akkor tudnak újraindulni a béketárgyalások, ha a palesztin fél elismeri Izrael létezéshez való jogát.
Ehhez kapcsolódik egy másik határozat, mely felhívja a figyelmet 800 ezer zsidó menekült helyzetére. Kiemeli, hogy 1948 után számos ENSZ-határozat született az izraeli–arab háborúk elől elmenekült palesztinok sorsának rendezésére, ugyanakkor eddig még nem született hasonló az arab atrocitások elől menekült zsidókkal kapcsolatban.
A Hezbollah terrorszervezetté nyilvánításról szóló határozatában a WJC a közel 21 éve történt argentínai nagykövetség elleni és a 19 éve történt Buenos Aires-i AMIA Centert ért bombatámadásra hivatkozva kéri a nemzetközi közösséget álláspontja átértékelésére és a felelősök (például az iráni védelmi miniszter) bíróság elé állítására. A dokumentum a 2012 júliusában történt bulgáriai robbantást is a Hezbollah számlájára írja.
A vallásgyakorlat korlátozásáról szóló határozat megalkotását az Európa-szerte korlátozott körülmetélés és az állatok kóser levágásának szankcionálása hívta életre. A dokumentum kiemeli, hogy a szigorításokkal a több ezer éves zsidó vallás lett megkérdőjelezve, delegitimálva, teret adva ezzel a vallási alapú antiszemitizmusnak. Ez pedig elfogadhatatlan a vallásszabadságot biztosító demokratikus államokban. Megítélésük szerint a holokauszt óta nem érte ilyen szankció a megmaradt zsidó közösségeket. A határozat megfogalmazói biztosítják a nemzetközi közösséget, hogy sem a körülmetélés, sem az állatok kóser levágása nem sérti az emberi méltóságot és az állatok jogait.

Tisztújítás

A Zsidó Világkongresszus Budapesten újraválasztotta korábbi elnökét, Ronald Laudert. A WJC ülésén kihirdetett eredmény szerint egyik magyar jelöltnek sem sikerült bekerülnie a húszból tíz újraválasztott alelnök közé. Így sem Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz ügyvezető igazgatója, sem Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija nem került be a plénumba (utóbbit állítólag a ciprusi hitközség delegálta, ám ezt a ciprusiak hivatalosan cáfolták). Ettől azonban hazánk még ad két alelnököt a nemzetközi szervezetnek, ugyanis pozíciójánál fogva a Mazsihisz mindenkori elnöke (jelenleg Feldmájer Péter) és az Európai Zsidó Diákok Szövetségének elnöke, Gergely Andrea – aki a Facebookon szervezett demonstrációt a kassai gyűjtőtábor parancsnoka, Csatáry László ellen – jogosult e címre. Az új alelnök ezúttal sem tétlenkedett, és a magyar miniszterelnök konferenciaköszöntő beszédére is rögtönzött egy flashmobot, melynek értelmében a Fidesz szélsőjobb felé kacsingató politikája miatt a jelen lévő fiatal küldöttek tüntetőleg nem tapsolták meg Orbánt. Az európai zsidó szervezetek a mostani kongresszuson is szerettek volna nagyobb befolyásra szert tenni a WJC-ben, de végül csak három delegáltjuk jutott pozícióhoz.

 

Olvasson tovább: