Kereső toggle

Ezüst vagy … golyó?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Mára 86 ezer halálos áldozata lett a Mexikóban 2006 óta dúló drogháborúnak, amely az erőszak teljes eszkalálódásához vezetett az országban. Mexikó önmagában nem tudja megoldani a problémát, mivel a nyugati világ növekvő drogéhségére épülő illegális kábítószer-kereskedelem ma már az egész világot behálózza, és olyan extraprofitot termel, ami felülmúl minden ágazatot.

 „Húszas éveim közepén járok, Észak-Mexikóban élek, újságíró vagyok. Nő vagyok, egyedülálló, gyermektelen. És szeretem Mexikót… A hazámat, a kultúrámat, annak ellenére is, ami itt folyik. Mert itt nem mindenki rossz. Nem mindenki narkós. Nem mindenki korrupt. Nem mindenki gyilkos” – írta Lucy néven az az egyetemista blogger, aki három éven keresztül közölt napi tudósításokat a hazájában dúló drogháborúról a Blog del Narco honlapon. Egészen addig, amíg el nem kellett menekülnie az országból: kollégája csak annyit mondott neki telefonban, hogy „fuss” – ez volt a kódjuk arra az esetre, ha a „dolgok rosszra fordulnának”. Működésük ugyanis érzékenyen érintette nemcsak a drogkartelleket, hanem a kormányt is. A fiatal lánnyal nemrég a Guardiannek és a Texas Observernek sikerült skype-on interjút készítenie. Ebből kiderült: a blog nemcsak a napi szintű, válogatott kegyetlenkedésekkel – kínzások, lefejezések, megnyúzások – elkövetett gyilkosságokról, sőt tömeggyilkosságokról adott hírt, hanem a megvesztegethető hivatalnokokról, rendőrökről is, többnyire az olvasók által beküldött információk, fényképek alapján. A hírekre a drogkartellek is reagálnak a maguk módján: a blogot tájékoztató fiatalok megcsonkított holttesteinek, fotóinak és fenyegető üzeneteknek, kivégzések felvételeinek közreadásával. A közösségi média szintjén is folytatott háborúval elsődleges céljuk az emberek megfélemlítése. Nem hatástalanul: több tucat újságírót gyilkoltak meg az elmúlt években, s a megregulázott média közepette az internet, pontosabban a Blog del Narco vált a kevés hiteles hírforrás egyikévé. A blog szerepet kapott eltűntek azonosításában is, akiknek a számát már 27 ezerre teszik.

A mexikói drogháborúról szóló híradások különösen 2010 óta váltak egyre durvábbakká, ekkorra ugyanis exponenciális növekedésnek indult a halálos áldozatok száma. „2006 óta legalább 86 ezerre teszik az elhunytak számát, akiknek jó egytizede ártatlan polgári lakos volt: lefizethetetlen hivatalnok vagy egyszerű járókelő, aki rosszkor volt rossz helyen” – mondta el kérdésünkre Sárosi Péter, a TASZ drogpolitikai szakértője. 2011 őszén az Espora emberi jogi szervezet segítségével két hétig forgattak egy dokumentumfilmet Mexikóban, hogy feltárják, mi az oka az elképesztő méreteket öltött erőszaknak. Kiderült, ha egy újságíró elkezd ott kutakodni a kartellek után, hamar életveszélyes hellyé válik számára Mexikó. Az északi határvárosokat ezért elkerülték, amelyek a szervezett bűnözés, azaz a drogcsempészet és az illegális kivándorlás központjaivá váltak.

Mexikóban főleg bizonyos régiókra fókuszálódik az erőszak, különösen az észak-keleti országrészre: az USA-val határos területekre, továbbá a Karibi-öböl térségére. Sárosi Péter emlékeztetett arra, hogy Mexikó azután nőtte ki magát nemzetközi drogelosztó és marihuánatermelő központtá, miután az USA a kilencvenes évek végére leszámolt a két legnagyobb kolumbiai drogkartellel, s a helyükre az addig mellékszereplőnek számító mexikóiak léptek. Nem mellesleg a gazdasági válság és az óriási munkanélküliség – az érintett vidékeken a harminc év alatti, regisztrált munkanélküliek aránya meghaladja a 30 százalékot, – a szegénység és a szélsőséges jövedelemeloszlás is erősen kedvez a drogmaffiának.

A mexikói drogháború 2006-ban kezdődött el, amikor a jobboldali Felipe Calderon elnök meghirdette a drogkartellek elleni totális háborút. Ehhez bevetette a hadsereget is, melynek segítségével egyes területeken leváltotta a korrupt rendőrséget, s mindehhez jelentős financiális, katonai és titkosszolgálati segítséget kapott az USA-tól. Calderon lefejezte a kartelleket, harmincöt hírhedt vezetőjükből huszönötöt likvidált, de az erőszak csak még nagyobb erőszakot szült: véres háború dúl a kartellek és a kormányzat között, valamint a kartelleken belül is megindult a harc a megüresedett pozíciókért. Egyes városokban törvényen kívüli állapot, teljes anarchia lett úrrá, hiszen északon családostul irtották ki azokat a rendőrfőnököket, akik nem voltak hajlandók együttműködni. A kérdés állítólag úgy hangzik: „Ezüst vagy golyó?”, és idáig több mint egy tucat polgármestert is a másvilágra küldtek – köztük Mexikóváros drogellenes politikájáról híres vezetőjét –, mert nem voltak lefizethetők. A drogháború kudarcát mutatja a Los Zetas, a legvéresebb kartell felemelkedése is, amelyet eredetileg harminc, az USA-ban a drogellenes harcra kiképzett elitkommandós alapított 2010-ben, miután rájöttek, hogy kifizetődőbb a sötét oldalon a saját üzletükért dolgozni: ma már a legfélelmetesebb csoportosulás az övék, saját kiképző táborokkal, üzleti konszernként működő szervezettel. Elképzelhető, hogy az országrészekre kiterjedő megfékezhetetlen erőszak elharapózásának hátterében történelmi és kulturális gyökerek is fellelhetők: a BBC tavaly közölt olyan teóriákat, melyek szerint a véres leszámolások sok tekintetben a közép-amerikai őslakók, az inkák, a maják, az aztékok emberáldozatait idézik.

Manapság a megfélemlítés légköre uralja a lakosságot, hiszen a kartellek hétköznapi szinten foglalkoznak emberrablással, váltságdíjjal, védelmi pénzekkel is. Ugyanakkor egyre erősebb a civil tiltakozás is az erőszakhullám miatt, annak ellenére, hogy például az ellenállás egyik emblematikus alakjának, Javier Sicilia írónak a fiát is megölték, pedig semmi köze nem volt a kartellháborúkhoz. Volt, hogy vétlen futballszurkolókra csapott le az egyik kartell, és lemészárolt tizenhét fiatalt. Nemrég egy közel húsztagú zenekart találtak meg egy tömegsírban, akik egy kartellvezér buliján zenéltek, de valamiért nem nyerték el a főnök tetszését. „Ilyen attakok gyakorlatilag minden héten megtörténnek – mondja Sárosi Péter. – Egy mexikói riportalanyunk azt mondta, hogy ma már presztízskérdésnek számít egyes középosztálybeli családokban, hogy a lányokat kartelltaghoz adják feleségül, merthogy ez jelenti egyrészt a vagyonosodást, másrészt a védelmet a családnak. Mintha visszatérnénk a feudalizmusba, ahol a kartellfőnökök a hűbérurak, akik maguk alá szervezik a társadalmat. Ők biztosítják az embereiknek a biztonságot, nem pedig a rendőrség”. Sárosi szavait alátámasztja a Pentagon egyik jelentése is, mely szerint reális a veszélye annak, hogy Mexikóban a drogkartellek olyan politikai hatalomra tehetnek szert, ami eltörli a demokráciát.

„Ezek a kartellek hatalmas tőke felett rendelkeznek, és óriási fegyverarzenált mozgatnak: az USA-ba irányuló elképesztő méretű drogcsempészet mellett virágzik az USA-ból Mexikóba irányuló illegális fegyverkereskedelem, s ennek következtében mindkét országban hatalmas méreteket ölt a korrupció” – állítja a szakértő, aki szerint a legmagasabb politikai körökig ugyan nem ér el a korrupció, de amúgy az egész társadalmat átitatja. Utalt arra: a Fehér Ház becslései szerint a mexikói drogkartellek bevételeinek 60 százaléka, mintegy 14 milliárd dollár származik abból, hogy Mexikó látja el az USA-t saját termesztésű marihuánával. A mexikói drogkereskedelem összes profitját egyes számítások évi 50 milliárd dollárra teszik – miközben az ENSZ az illegális drogkereskedelem bevételét világviszonylatban évi 320 milliárd dollárra becsüli, ami messze felülmúl minden illegális ágazatot, hiszen az emberkereskedelem forgalma évi 32 milliárd, a fegyverkereskedelemé évi 1 milliárd dollárra tehető. Mi több – mint arra Sárosi is emlékeztetett, – az ENSZ drogügyi főigazgatója az egyik legnevesebb angliai bank pénzmosási botránya kapcsán úgy nyilatkozott: nagyon sok nyugati bank úgy élte túl a gazdasági világválságot, hogy az ehhez szükséges likvid forrásai az illegális drogkereskedelemből származtak.

A mexikói drogkartellek ma már nemcsak az Egyesült Államokban, hanem Európában is az egyik fő kokainbeszállítóvá váltak. A kokacserje egyedül az Andokban terem, így a csempészútvonal Dél-Amerikából indul, és Mexikó közvetítésével egyrészt az USA-ba, másrészt Nyugat-Afrikán keresztül Európába tart. A csempészet révén egész régiók, sőt közvetítő országok – Nigéria, Guinea – mondhatni elsődleges megélhetési forrásává vált az illegális drogkereskedelem, fölerősítve ezáltal a helyi szeparatista és terrorista erők társadalmi befolyását is. A szervezett bűnözés ugyanígy áthatja a Mexikótól délre eső, jobbára szegény országokat is, amelyek vezetői egyre gyakrabban hangoztatják, hogy egymaguk nem tudnak a jelenséggel leszámolni: szerintük amíg az elsődleges felvevő-piacnak számító USA nem szorítja vissza mérhetetlen keresletét a drogok iránt, vagy nem lazít keményvonalas drogpolitikáján, addig az extraprofit garantált marad.

Szegények kokainja

A gazdasági válság egyik tragikus következményeként új drog, a „szegények kokainja” néven elhíresült shisha terjedt el Görögországban. (A shisha szó a perzsa shishe kifejezésből származik, és üveget jelent. Az arab és egyiptomi üvegpipák elterjedt neveként vált ismertté.) „A drogok között ez a legrosszabb. Belülről éget, agresszívvá tesz, és biztosan megőrülsz tőle. Ugyanakkor olcsó és könnyű megszerezni, és ezt is teszi mindenki” – számolt be egy egykori heroinfüggő a vice.com csapatának, akik kisfilmjükkel hívták fel a problémára a görög hatóságok figyelmét. Gyakran a kokainhoz hasonlítják, de annál jóval gyorsabban és tovább is hat. Felhasználók szerint, aki belövi magát vele, nem sokáig él. A belső szervek elrohadnak, megtámadhatja a májat, a szívet, a veséket. Sebeket okoz, amelyek nem gyógyulnak be, sohasem záródnak össze.
A shisha egyike az újonnan megjelenő, tömegtermelésben gyártható szintetikus drogoknak, amelyek közé tartozik a krokodilnak nevezett bőrevő ópiátkoktél Szibériában, vagy a fürdősódrog, amelynek hatására egy férfi lerágta és elfogyasztotta egy másik arcát Miamiban. Dél-Afrikában pedig AIDS-ellenes gyógyszerek felturbózása kezd elterjedni. Mindezekben az a közös, hogy olcsók és pusztítók.
A 2009 óta tömegesen utcára kerülő görögök között rendkívül népszerű szer a felhasználók és a hivatalnokok szerint is a crystal meth egy fajtája. Hatása attól is függ, hogy mivel keverik: sósav, motorolaj vagy sampon. „Ez egy gyilkos, de téged is arra akar rávenni, hogy ölj. Ölhetsz úgy is, hogy nem is fogod fel, hogy megtetted. És gyorsabban terjed a halálnál. Ha hat hónapig szívod, meghalsz. Nagyon sok felhasználó így járt” – mesélte egy drogfüggő. 
„50–60 éveseket lehet látni, mind shishafüggők. Férfiak, nők, akárhová nézel, shisha. Mindenhol Athénban: sugárutakon, tereken, egész nap szívva és még több shisha után kutatva. Nem hallasz többé a heroinról, a fűről vagy a tablettákról, mert a shisha olcsó drog... Számomra a shisha az a drog, ami elpusztítja Görögországot” – fogalmazta meg álláspontját egy másik érintett.
„A válság lehetőséget biztosított a dílereknek egy új, olcsó drog, a szegények kokainjának kínálására. A shishát fel lehet szippantani vagy tűvel is be lehet adni és otthoni laboratóriumokban is előállítható, még csak speciális tudás sem kell hozzá” – magyarázta Charalampos Poulopoulos, a görög kábítószer-ellenes központ vezetője.
Görögországban az elmúlt hat évben – ahogy a gazdaság leszálló ágba került – egyre több a depressziós, egyre többen kábítószereznek vagy válnak alkoholistává, egyre több az öngyilkosság és várható egy HIV-járvány kitörése is. A válság hatására a tisztességes görögök bevétele 40 százalékkal csökkent, drasztikusan nőtt viszont a bűnözésből származó jövedelmek nagysága, köztük a prostitúcióból élőké is – amelyből a legegyszerűbb a különböző szereket megvásárolni. A reményt vesztett emberek egyre önpusztítóbbakká válnak, a shisha ennek egyik eszköze. Egy fiatal anarchista, Alcander szerint a drog terjedése mögött politikai akarat is rejlik. Úgy véli, hogy a helyi rendőrfőnökök szándékosan küldik a függőket Athén Exarcheia nevű negyedébe. A görög anarchisták már megkezdték a harcot, koordinált támadásokat hajtanak végre a dílerekkel és felhasználókkal szemben, ezzel azonban tovább nehezítik a helyzet kezelését. (T. R.)

Olvasson tovább: