Kereső toggle

Ötcsillagos mamahotelek

Tömegek ragadnak bent a családi fészekben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A fiatal felnőttek több mint fele még szüleivel él, sőt a keleti országrészben ez az arány a kétharmadot is eléri. A „mamahotelek” népszerűsége mögött éppen úgy ott húzódik a gyermekévek meghosszabbítására való törekvés, mint a súlyos anyagi gondok okozta kihívások. Ugyanakkor a jelenség az egyéni személyiségfejlődést is hátráltatja, nemzeti szinten pedig erősíti a népességfogyás trendjeit, hiszen a „mamahotelek” lakói a saját család alapítását és a gyermekvállalást is kitolják a bizonytalan jövőbe.

„Semmi esetre sem költöznék el egyelőre otthonról, kivéve, ha külföldre mennék, mert apám halála óta – mivel testvérem nincs – anyámnak szüksége van rám, és fordítva is: praktikus nekem, hogy mos, főz, takarít rám, és még a barátnőim sem zavarják. Így többet tudok a fizetésemből spórolni, jut időm, energiám, pénzem bulizásra, szórakozásra is” – mondta lapunknak a 32 éves Tibor. A fiatalember nincs egyedül: a K&H pályakezdők jóléti indexét vizsgáló friss kutatásából kiderül, hogy a 21–29 éves korosztály jelentős részének nincs igénye az önállósodásra, nem tud, vagy nem akar saját lábára állni. A felmérés alapján a fiatalok több mint fele még együtt él a szüleivel. A keleti régióban különösen magas ez az arány: 67 százalék. Mi több, 60 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy ez az állapot teljesen megfelelő számára, és ugyanennyien érzik úgy, hogy minden támogatást megkapnak a szülőktől. A budapestiek háromnegyede önálló háztartásban él, de a kisebb városokban ez az arány mindössze 29 százalék.
„Napjainkban a fiatal felnőttek kirepülése a családi fészekből egyre későbbre tolódik. A már nem gyermek-, de még nem felnőttszerepben eltöltött éveket moratóriumnak nevezi a pszichológia, ez az időszak az identitásfejlődés fontos része. Ugyanakkor kell, hogy ez valamikor lezáruljon, és ténylegesen elindulhasson a fiatal felnőtt a saját, egyéni, felnőtt életútján” – mondta el lapunknak Jáki Zsuzsanna klinikai szakpszichológus. Hozzátette: káros, ha a moratórium túlzottan elhúzódik, elakad a felnőtté válási folyamat, és a fiatal felnőtt megreked a gyermekszerepben, gyermeki jellemvonásokban. Például kevésbé mer/akar felelősséget vállalni, inkább fogyasztóként várja a gondoskodást, semmint maga válna gondoskodóvá a saját szintjének, élethelyzetének megfelelően. Mindez a családi életben is feszültségeket generálhat a szülők felé és a párkapcsolatokban is, ahol „versenyre kel” a mama főztje és a kényelem, illetve a párkapcsolat induló, még botladozó lépései (például rántottája) melletti elköteleződés.
A szakember megjegyezte: az új életben való elköteleződés kimondása (például a párkapcsolat, közös élet) azért is szükséges, mert ennek hiányában nincs alap, amihez vissza lehet nyúlni a viharok esetén. „Régebben bizonyos rítusok – paradox módon akár a sorkatonaság is – segítették ezt a leválást, átélhetővé téve, hogy valami új kezdődik, és egy korábbi életszakasz lezárul. A mostani társadalmi körülmények – köztük a sok halasztást lehetővé tevő felsőoktatási rendszer – inkább ellene hatnak egy személyiség önállósodási, érési folyamatainak. Pedig égetően fontos lenne mindezeket tudatosítani, és elkerülni a vele járó buktatókat” – fogalmazott Jáki Zsuzsanna.
„Nem tartom magam még egyáltalán érettnek ahhoz, hogy a saját lábamra álljak. Otthon minden kényelmem megvan” – ezt már a 28 éves Adrienn meséli, aki főiskolásként kollégiumban lakott ugyan, de miután nagy nehezen sikerült munkát találnia, nem szerette volna a keresete felét albérletre, rezsire költeni. „A barátnőmnek viszont még munkahelye sincs, ezért ő nem a spórolás miatt, hanem kényszerből lakik otthon. Amúgy is nagyon nehéznek tartjuk a korosztályunkhoz tartozó, komolyan gondolkodó és minden szempontból megfelelő partner megtalálását, ezért még gyermekvállalásban sem gondolkodunk. Saját lakást pedig mégis miből vegyünk?” – tette fel a kérdést.
A családalapítás kapcsán érdekes az ellentmondás, hogy miközben a megkérdezett fiatalok számára kimagaslóan legfontosabb a család (57 százalékuk sorolta az első három helyre), a saját család alapításában mégsem járnak élen: mindössze kilenc százalékuk él házasságban, és ez az arány a 26 év felettiek körében is csak 18 százalék. A fiatal nők 62 százaléka vallotta magát párkapcsolatban élőnek, míg férfi kortársaiknak csak 42 százaléka. A kisebb városokban a legjellemzőbb, hogy egy fiatal egyedülálló (46 százalék), és itt a legkevésbé szokásos, hogy a párkapcsolatban élők együtt is élnek (23 százalék), míg Budapesten ez az arány 32 százalék.
Az össznépesség körében idén januárban egyébként is számottevően csökkent a házasságkötések száma: 909 frigy köttetett, ami 12 százalékkal maradt el az egy évvel korábbitól, és hosszú idő óta a legalacsonyabb érték. A folyamatosan lankadó házasodási kedv természetesen összefügg a népességszám csökkenésével is (erről részletesen lásd keretes írásunkat). Ezt jelzi, hogy januárban a gyermekek száma is kevesebb volt a tavalyi adatokhoz képest, igaz, a halálozások száma is jóval alacsonyabbnak bizonyult, mint az elmúlt évtizedekben az év első hónapjában – tudjuk meg a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) táblázatából.
A KSH statisztikái szerint ma az össznépességet tekintve a családok 53 százalékában nincs gyermek. A K&H-felmérés pedig rámutat: a fiatalok 91 százalékának jelenleg nincs gyermeke, és a 26 évnél idősebbek körében is csak minden ötödiknek van. A válaszadók 11 százaléka úgy nyilatkozott, hogy egyáltalán nem szeretne gyermeket, 60 százalékuk viszont az elkövetkező három évben tervezi a gyermekvállalást. Az összesen tervezett gyermekszám átlagosan 1,9 – a diákok körében ez a szám 2,2, míg az aktív keresők körében 1,8.

Olvasson tovább: