Kereső toggle

Magyar pszicho

Könnyen utcára kerülnek a pszichiátriai betegek

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Rendre felröppennek a hírek az OPNI bezárása után utcára került pszichiátriai betegek ellátatlanságáról és közveszélyességéről, miközben helyzetük nem különbözik más, ugyancsak hajléktalan pszichiátriai betegekétől. Egy szociális munkás úgy véli: a hajléktalan betegek nagyobb eséllyel válnak áldozattá, mintsem bűnelkövetővé, sőt, aki az OPNI 2007-es bezárása óta ténylegesen az utcára kényszerült, az közel sem biztos, hogy ma még életben van.

„A többséget nem a hajléktalanok száma zavarja, hanem egy kisebbség antiszociális viselkedése. Ez összefügg azzal, hogy az előző szocialista-liberális kormány – a városvezetők asszisztálása mellett – bezárta az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet (OPNI), és kiengedte a betegeket” – mondta Tarlós István főpolgármester januárban a Heti Válasznak. Az OPNI bezárása óta felröppentek híresztelések, miszerint az „antiszociális kisebbség” valójában kezeletlen, közveszélyes elmebetegeket jelent, akik utcai hajléktalanokként zavarják a városlakók nyugalmát.

Szakemberek szerint a tb-nyilvántartás alapján 85 volt OPNI-s skizofrén betegről nem tudni semmit. A 2012-es ÁSZ-jelentés alapján az OPNI 2007-es bezárását követően annak 849 ágyából 599-et vett át a nyolc utódintézmény, amúgy a betegek utánkövetése hiányzott. Az ÁSZ-vizsgálat szerint a hazai pszichiátriai szakellátás színvonala 2007–2011 között tovább romlott, óriási területi különbségek keletkeztek az ellátásban, s bár a felnőtt ellátás még kielégítő, a gyermekpszichiátriai ellátás leépül, az 50 év alatti pszichiáterek eltűnnek az országból, a szakápolók száma közel felére csökkent. Az ÁSZ-tanulmány megerősítette azt az ombudsmani jelentést is, mely szerint az OPNI-bezárás előkészítetlen volt, és nem hatott a racionalizálás irányába.

„Hosszú évtizedek alatt kialakult, pótolhatatlan, országos szintű pszichiátriai és addiktológiai szakmai központ, tudásbázis és differenciált betegellátás szűnt meg az OPNI-ban, ezt visszaállítani lehetetlenség” – mondta el kérdésünkre Funk Sándor addiktológus. Az OPNI utódjaként emlegetett OPAI (Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet) felállítása pedig 2010 óta húzódik. A szaktárca lapunkat úgy tájékoztatta, hogy a pszichiátriai és addiktológiai terület új országos intézete a Nyírő Gyula Kórház bázisán kerül kialakításra. A kórház új főigazgatója már dolgozik az OPAI országosan hiánypótló ellátásainak kialakításán. Több speciális járóbeteg szakambulancia már megkezdte működését. Az OPAI alapító okiratát az Egészségügyi Államtitkárság már elkészítette, de még az NGM jóváhagyására várnak. 

A volt lipótosok életútja egyébként nem sokban különbözik a többi kezelésre szoruló hajléktalan pszichiátriai betegétől, és többnyire nehezen visszakövethető, hiszen kórházról kórházra járnak. „Heti rendszerességgel osztunk ételcsomagokat a rászorulóknak, akik egyre többen vannak, és bizony nagyon sokukról kiderül, hogy rendszeres pszichiátriai gondozásban részesülnek. Egy fiatalember például évente kerül kórházba, amikor leromlik az állapota, ahol gyógyszeres kezeléssel mindig talpra állítják, utána megint kiteszik az utcára, és kezdődik a leépülése elölről, mivel nem szedi a gyógyszert, nincs is betegségtudata. Egy fiatal nőt is rendszeresen kezelnek, akinek szintén mindig visszaesik az állapota, ráadásul hajléktalan társai kihasználják, prostitúcióba, drogozásba viszik bele újra és újra. Én úgy látom, hogy ezek a szerencsétlenek nagyon kiszolgáltatottak még a hajléktalantársadalmon belül is, s inkább őket használják ki könnyen, semmint ők másokat” – mondja a tíz éve működő Végszó Szociális Egyesület egyik munkatársa. Hozzáteszi: magukkal a hajléktalanokkal szemben is nagy a társadalmi előítélet, de a pszichiátriai betegekkel szemben különösen erős, akik ha például kikerülnek a gondozó intézetből, vagy szüleik meghalnak, nem tudnak magukról gondoskodni, és hamar az utcára kerülhetnek, mert foglalkoztatni sem akarja őket senki. A segítő szerint nem 85, hanem több ezer pszichiátriai beteg lehet az utcákon, hiszen egy-két év munkanélküliség, sőt, néhány hónap hajléktalanság után biztosra vehető, hogy az illető lelki beteggé válik, az alkoholfüggés és a depresszió különösen jellemző rájuk, bár ugyanez a társadalom egészében is kóros méretű. „Ha az OPNI-ból 2007-ben ténylegesen az utcára kerültek skizofrén betegek, szerintem nem is biztos, hogy ma még életben vannak, hiszen 3-4 télnél sokkal többet nehezen lehet az utcán kibírni” – fűzi hozzá az aktivista.

„Mi úgy vettük észre, hogy az OPNI bezárása után 3-4 évbe beletelt, mire az ottani fekvő- vagy járóbetegek hajléktalanokká válva nálunk is megjelentek nagyobb létszámban, s a számuk azóta is növekszik – mármint azoké, akik egyáltalán elmondják, hogy az OPNI-ban is kezelték őket” – mondja Pálvölgyi Gabriella, a BMSZKI 73 ágyas, Szabolcs utcai, hajléktalanok egészségügyi centrumának főorvosa. A központ a lakcímmel nem rendelkező, így a területi egészségügyi ellátásból kiszoruló hajléktalan betegeket kezeli, s rehabilitációs kezelésekre is berendezkedett. Három pszichiáter kollégájuk van, akik heti négy napon át rendelnek, s a betegforgalmuk egyre nő. Volt már olyan fiatal betegük, aki 4 évet lehúzott egy erdei kunyhóban remeteként, végül fagyási sérülésekkel hozták be hozzájuk, s menet közben pszichiátriai kezelésére is sor került. Elhelyezték egy átmeneti szállóban, és szociális támogatások révén sikerült rendezni a sorsát.

„Tény, hogy például a gyógyszerkimaradás következtében fellépő állapotromlás okozhat antiszociális viselkedési zavarokat, de ez nem igazán jelent közveszélyes magatartást, inkább szokatlan, s emiatt ijesztő megnyilvánulásokat. Nem a skizofrénia jelenti a legtöbb nehézséget okozó betegségcsoportot, hanem inkább az indulatkontroll-zavar, ami főleg szenvedélybetegeknél fordul elő. Igen alacsony azoknak a száma, akiknek olyan súlyos az állapotuk, hogy tovább kell őket irányítanunk” – teszi hozzá a főorvosnő, hangsúlyozva, hogy a hajléktalanná válás mögött húzódó sorsok rendkívül sokfélék, a pszichiátriai betegségek éppúgy lehetnek a hajléktalanság okozói, mint következményei.

„Szociális munkásaink becslése szerint a fővárosi hajléktalanok egyötöde tekinthető középsúlyos vagy súlyos pszichiátriai betegnek, s tudjuk, hogy az érintettek egy része korábban az OPNI betege volt” – tájékoztatott Romhányi Tamás, a Máltai Szeretetszolgálat kommunikációs vezetője. Másrészt a hajléktalanná válást megelőző lecsúszás folyamata, amelyhez gyakran alkohol- és addiktológiai problémák is társulnak, szintén felerősítheti azokat a személyes adottságokat, amelyek pszichiátriai betegségekhez vezethetnek. Hangsúlyozza: a hajléktalanná válás legsúlyosabb problémája nem a lakhatás elveszítése, hanem az elmagányosodás. A pszichiátriai betegeket a fővárosi kórházak területileg illetékes intézményei szükség szerint fogadják, többüket  a Nyírő Gyula Kórházba szállítják a szociális munkások, illetve a Máltai Szeretetszolgálat pszichiátere is foglalkozik szenvedélybetegek gondozásával.

„A hajléktalan betegek nem hordják magukkal a zárójelentéseiket, kórtörténetük nehezen deríthető fel. A Nyírő Gyula Kórház addiktológiáján például a betegek közel egyharmada hajléktalan” – mondja Funk doktor. Szerinte a szenvedélybetegség és a hajléktalanná válás amolyan tyúk-tojás probléma, ezzel szemben egy elmegyógyintézet lakói könnyen válhatnak hajléktalanokká, mivel ha valaki bent fekszik évekig, óhatatlanul elszakad a családjától, sokszor nincs hova hazamennie. Ha egy skizofrénnek nincs segítője, a gyógyszerszedés elmarad, kiszolgáltatottsága tovább nő. „Elenyésző a hajléktalan pszichiátriai betegek által elkövetett bűncselekmények száma – ez például közérti lopást jelent az éhség miatt –, már csak amiatt is, mert a hajléktalanság nem pszichiátriai, hanem szociális probléma” – szögezi le a pszichiáter. A szociális ellátórendszer államosítása tovább ronthat a helyzeten, bár az elmúlt évtizedben hazánkban is volt törekvés a közösségi pszichiátriai ellátások megteremtésére, ami a lakókörnyezetükben  megfelelően felügyelt és ellátott betegeket jelenti, de ennek nálunk nincsenek meg a feltételei az ÁSZ-jelentés szerint.

Olvasson tovább: