Egy start-up cég sikerében nem az ötlet a döntő, hanem az, hogy megtalálja azokat a személyeket, akik képesek azt meg is valósítani. Somlai-Fischer Ádám hobbiprojektje – egy újszerű élményt nyújtó prezentációs szoftver – a mai napig megmaradt volna egy vicces kezdeményezés szintjén, ha hét év (!) múlva Halácsy Péter,
a BME kutató-oktatója nem botlik bele a látványos, de eléggé használhatatlan programba. Halácsy azonban hamar túllépett a dolgon, és ezzel véget is ért volna a sztori, ha a Svédországban élő, magyar származású Árvai Péter éppen ekkoriban nem keresi fel, hogy megnyerje egy hasonló elven működő projekt elindításához. Ekkor Halácsy visszaemlékezett, hogy már ismer egy ilyen rendszert, és így végül Árvai volt az, aki csatlakozott a ZUI Prezi néven induló vállalkozáshoz. Az alapítók kezdettől fogva egy egész világra kiterjedő piacvezető termékben gondolkodtak. (A Prezinek azóta sincs magyar nyelvű felülete). A béta állapotban futó szolgáltatás körül sokáig csak néhány ezer szakmabeli felhasználó lézengett. Az alapítók azonban kitartóan járták a világ különböző start-up konferenciáit, öntötték a pénzt a Prezibe, és természetesen fizetés nélkül dolgoztak hónapokon keresztül, amíg sikerült fölkelteni a felhasználók és a befektetők figyelmét.
Egy start-up elindítása mindig megkövetel magának egy kis „őrültséget”. „Biztos állást hátrahagyva kell hónapokig vagy évekig dolgozni egy futurisztikusan hangzó, ingatag projekten, miközben a környezeted bizton állítja, hogy épp most teszed tönkre az életed” – állítja Fehér Gyula, a Ustream alapítója. Egy start-up számtalan módon bebukhat: ha az alapítók nem készek mindent kockára tenni érte, biztos kudarcra van ítélve. A vérbeli kockázati befektetők is ezt a „csillogást” keresik az alapítók szemében, amikor azok az ötletükről beszélnek.
2013. 01. 18. (XVII/3)
