Drogtanya 2012

Cikk nyomtatása
Továbbítás emailben

Misztikus játszótér az "ozorai" fesztiválon

Tizedik alkalommal rendezték meg az Ozorai Pszichedelikus „Törzsi Gyűlést” a Tolna és Fejér megye határán található Dád pusztán. A 20 ezer látogatót vonzó jubileumi rendezvénynek a misztikusként számon tartott 2012-es év különös jelentőséget adott. A drogkereskedelméről és a goa transzról hírhedt fesztiválra csütörtökön csapott le a rendőrség. A Hetek riportere pénteken jutott be az újságírói szemektől féltve őrzött rendezvényre.

Az egyhetes fesztivál ötödik napjára, pénteken érkezem, kora délután, izzasztó napsütésben. Ekkor még reménykedem, hogy gond nélkül beengednek mint sajtóst. Még akkor sem izgulok, mikor áthaladok a különböző növényekből összeállított kapun, melyen ezt olvasom: Üdvözlünk a Paradicsomban!

Hamar ki kell ábrándulnom, a paradicsom csak kiváltságosoknak van fenntartva. Azoknak, akik képesek a 120 eurós (kb. 34 ezer forintos) búcsúcédulát kiváltani - javarészt külföldiek. Érvelhetek én, hogy csupán riportot akarok készíteni a fesztiválról - valamit nagyon titkolhatnak, mert nem sokkal előttem még a kereskedelmi tévék tudósítóit is elhajtották.

Nem egyedül sokallom az összeget az átmeneti üdvös­ségért. A jegypénztár előtt va­lóságos kolónia alakul szegényebb ifjakból, akik kartonokra írva hirdetik hátrányos helyzetüket, nem átallva koldulni, hogy összegyűjthessék a belépőre valót. Kívánságuk tárgya a színes fesztiváli karszalag.

A koldulókon túl gyűlnek a rafináltak. Egy hippijárgány lakóihoz csatlakozom: a távozó fesztiválozók karszalagjait kérjük el. És ekkor jön a következő bökkenő: a karszalagot egyszer használatosra tervezték. A reparáláshoz speciális eszközkészlet kell. Egyetlen szerencsém, hogy bandánk vezére történetesen egy spanyol szobrász (egy szál ágyékkötőként szolgáló kendőben, hátára omló rasztahajjal). Ügyes kezei hamar átjátszanak a bejáraton, és attól fogva elválnak útjaink.

Amerre megyek, mindenütt sátor áll. Egy dombon caplatok felfelé vagy tíz percig, de a kempingezők halrajként hemzsegnek körülöttem. A fesztivál ötlete 1999-ben született a teljes napfogyatkozás alkalmára rendezett ünnepségen. Kevés emberrel kezdődött, ma már nem látni a résztvevők által elfoglalt terület határát.

Már a távolból hallatszik a dübörgés, hát megyek a hang irányába. Felérek a dombra, és elém tárul a mágikus játszótér. Gyönyörű környezetben épületek, sátrak, parkoló autók a horizontig, és lassan körvonalazódik, hogy mi micsoda. Az építményeket igyekeztek természetes anyagokból felhúzni, és persze úgy, hogy megfelelő energiák áramolhassanak bennük.

Először a Varázskert nevű helyszínre érek. Hatalmas területen több épület és tákolmány, mind más célt szolgál. Öt szegmensre van osztva. Az egyik a Piramis, ahol jóga, selyemtánc, relaxációs gyakorlatok tömkelegét tartják a szellemileg odaszántabb fesztiválozóknak. A Bölcsesség Kerekénél tudattágító előadások, gyakorlatok, míg a Chambok Házban egyéb spirituális élmények és okkult táncok várják a magukból kilépni vágyókat. Meg lehet ismerkedni a természet erejével, és a Sárkányfészekben alkotni is lehet belső inspirációból. Kisebb kon­certek az itteni színpadon is előfordulnak - a Fény Babilonban és hasonló együttesek jóvoltából. A Zsonglőrtéren vidám oktatók tanítgatják az amatőröket, miként uralják a tárgyakat; a Toronykertben pedig szövés, horgolás és kosárkészítés sajátítható el.

A következő dombról újabb dimenzió tárul elém. A völgyben hatalmas étkezőpavilon, rengeteg árus, és egy ufószerű, szintén növényfedéllel fedett gigantikus épület vár. Ez utóbbi az úgynevezett Chill-out (relax) színpad, melynek kupolája hatalmas potrohként mered az égbe, pavilonjai pedig csápokként meredeznek oldalirányba. A zene már jóval hangosabb; de inkább andalító, mintsem diszkót idéző.

A pavilonok alatt több tucatnyian fekszenek, alszanak annak ellenére, hogy tőlük tíz méterre üvölt a zene.

A DJ transzba ejtő zenéjével „nyugtatja" a tömegeket. Páran az emelvénye előtt vonaglanak, látszik rajtuk, hogy már máshol járnak. A különleges díszítések alatt heverő testek kissé riasztóan hatnak. Megkérdezek egy férfit, hogy bírnak itt pihenni. Azt feleli: aki kikészül a Főszínpadon, vagy csak nyugodt pszichotranszra vágyik, ide bújik.

Nem megyek tovább a kanyargós völgyben, inkább először az árusokon átmászva a középső dombtetőnek tartok, ahol cirkuszt idéző, égbeszökő létesítmény tör a magasba. A Menedék nevet viselő, kék-fehér csíkos ponyva alatt újabb elfekvő található, és itt kapott helyet az orvosi szolgálat is. Azonban nem mindenki jut el idáig. Hellyel-közzel belebotlok földön fekvő, gyakran mélyen hortyogó egyénekbe. Büdösek, koszosak, de legalább ártalmatlanok. Egy leginkább termeszvárra emlékeztető kuckót is találok, ahol tábla figyelmeztet: „Csendes tér - tisztelet és ismeret -, e hely célja a belső béke meglelése; kérjük, tartsd tiszteletben és ne dohányozz!" A kis lyukból csak egy-két láb lóg ki.

További kis kolóniák alakulnak a tűzrakó helyek körül, máshol ad hoc zenélések zajlanak, többé-kevésbé öntudatos állapotban. Veteményeskertek tikkadoznak a nap hevében. Egy békésen merengő párhoz fordulok, akik az alattuk hömpölygő áradatot vizslatják. Kedves angolok, akik a Főszínpad kemény zenéjét nem bírják, így a fesztivál békésebb szekcióit preferálják. Fiatal hölgy idős partnerével, igen közlékenyek. A „felnőttek játszótereként" jellemzik a területet, melynél szerintük ideálisabb hely nincs a béke kutatására. „Van itt drog?" - kérdezem, mire elnevetik magukat. Kérdésem triviális - még szép! Csak a tegnapi razzia miatt most nehezebb ráakadni, pedig a fesztivál első napjaiban úgy árulták a pultokra kiterítve, mint máshol az édességet. Puhatolom, vajon csak könnyű drogokkal bódítják-e magukat, de végül ópium, kokain és egyebek kerülnek a listára, és rájövök: a törvény e helyen föl van függesztve.

Többeket kérdezek a rendőrrazziáról, de az internethez hasonlóan ég és föld a különbség egyes beszámolók közt. Valaki szerint invázió történt, és ötszázan törtek rájuk. Mások legyintettek, hogy maximum ötvenen tartottak rutinvizsgálatot. Az biztos, hogy többeket elvittek, letartóztattak, és komoly mennyiségű kábítószert foglaltak le (lásd keretes cikkünket).

A középső dombtető sátrain átvergődve, a másik oldalon a nagy dübörgés irányába indulok. A fák eleinte eltakarják, de ami átszűrődik, az is szédítő. Amikor az erdő elfogy, a képzelet alig bírja felfogni a látványt: félmeztelen testek ezrei lüktetnek egyszerre a zenének aligha nevezhető zajra, melyet a Főszínpad emelvényén mágusként trónoló DJ gerjeszt. Először Dante művének jelenetei villannak be, és a képsorok akaratlanul is analógnak tűnnek. Csakhogy itt az emberek önszántukból vannak, sőt még fizettek is! A goa zene olyan agycsavaró, hogy még le se érek a völgybe, már szédülök, pedig a technót megszokva azt hittem, nem érhet meglepetés. A hatalmas embermassza úgy felveri a port, hogy szinte fullasztó, nem is beszélve a füves cigaretták változatos aromájú füstjéről. Loccsan a sör, már hat a sok pótszer - pedig az este még messze van. A ritmus úgy mellbe vág, hogy szinte én is transzba esek.

A nagy tér egyik részét vízzel locsolják, hogy a sárban fürdőzők, csúszkálók woodstocki képeket eleveníthessenek meg. A placc fölött színes, különleges formájú ellenzők védik a tömeget a hőgutától. Különféle nézetek, vallások, kultuszok jelképei díszelegnek mindenfelé. Jin-jang, indián és távol-keleti talizmánok, indiai motívumok.

Kelet és nyugat találkozása ez: a keleti misztika és a nyugati bulikultúra együttállása. A hangszórók majd szétrobbannak, de ez sokakat nem tart vissza attól, hogy a sátrukat a közvetlen közelben állítsák föl. Látszik rajtuk, hogy napok óta nem aludtak rendesen.

A völgy túlsó oldalán emelkedő dombra menekülök, ahol sok kifáradt lélek gyűjt magába további energiát és bódítószert, hogy tovább bírja a kollektív vonaglást. Többen jógáznak; egy fekete, rasztahajú bácsi a révületből visszatérve újra beleveti magát a katlanba. A gerincen amolyan szentélyféle emelkedik: éjjelente itt zajlanak a tűzjátékok. Innen látszik a kukoricaföldön kialakított labirintus, ahol kedvére veszhet el bárki térben és időben.

A rettenetes hangzavarban rendkívül abszurd látványt nyújt a körülbelül száz méterre békésen legelésző báránycsorda. A pásztorok a fejüket vakargatják, és néha mintha ők is rámozdulnának az igéző tamtamra.

Tűzoltókocsi jelenik meg, leparkol a színpad mellett, és teljes vízerejét a tomboló tömegre irányítja. Ha lehet, ez még jobban felajzza a bódult elméket. Azt gondolnánk, hogy csak fiatalok képesek ilyesmire, de az „ezek a mai fiatalok" közhelyre itt rácáfolnak: sok középkorú és nem egy idős ember őszbe forduló fejét lehet kivenni az emberkonzervben.

Mielőtt elhagynám a káosz fellegvárát, végigmegyek a bazársoron. Buddha-szobrocskák, indiánékszerek, hindu isteneket ábrázoló ruhaneműk várnak. Ételt is kínálgatnak bőven. New Age-es kiadványok sokasága, de persze az asztrológia és horoszkóp sem maradhat el, hisz a fesztivál egyik elve is ez: jövő a jelenben.

Az egyik sátor bejáratánál karosszékben ül egy agyontetovált úriember; talán négy fiatal veszi körül. Vitatkoznak, számokat mutogatnak az ujjaikkal. A festett bőrű úr zsebéből hirtelen kis zacskó villan, benne valami fehér virít; pénz jár kézről kézre, majd a tasak a fiatalok zsebében tűnik el.

Kissé szédülve indulok el a kijárat felé vezető hosszú ösvényen. Egy osztrák lány még invitál, hogy maradjak éjszakára, hisz akkor kezdődik a lényeg. Ő már csak tudja, hisz hat éve jár ide. Búcsúzóul még bizarr bábuk vigyorognak rám. A biztonsági őrök megismernek; meg akarják vizsgálni a fényképezőmet, nem csináltam-e videofelvételeket. Lerázom őket, majd félrehúzódom, mert öt rendőrségi meg egy pénzügyőrautó száguld a bazár irányába.

Betérek Igar faluba, ahová a fesztivál 50 hektáros területe közigazgatásilag tartozik, és kérdezősködöm. Egy idős munkás bácsi, aki már biztonsági őrként is dolgozott a rendezvényen, fel van háborodva a rendőri beavatkozáson. Szerinte túlkapás történt: „Hisz mi van abban, ha szegény hülyegyerekek elszívnak egy-egy jointot?" Egy fiatalember szerint viszont: „Ott más sincs, csak drog!" Ennek ellenére egybehangzó a vélemény, miszerint a fesztivál emeli a környék színvonalát, sok turistát vonz, ami jót tesz a helyi kereskedőknek, és több helybélinek munkalehetőséget biztosít. Utoljára még látom, ahogy egy szélsebesen száguldó és vijjogó mentő­autó kanyarodik rá a paradicsomba vezető útra.

Olvasson tovább:

Feliratkozás hírlevélre

 
Név: *
Email: *
Feliratkozással elfogadja a Hetek adatvédelmi elveit