Náci apák öröksége

Cikk nyomtatása
Továbbítás emailben

Lehet-e szeretni egy tömeg­gyilkost?

Az egész Európára kiterjedő válság hatására erősödő szélsőséges mozgalmak egyre inkább fókuszba állítják a szélsőjobboldal múltját. A BBC nemrég Hitler gyermekei címmel dokumentumfilmet vetített, amelyben öt náci háborús bűnös leszármazottai szólaltak meg. A rendező, az izraeli Chanoch Ze’evi szerint hasonló érzelmi tüneteket produkálnak a szégyenkező utódok, mint a borzalmak túlélői.

Monika Hertwig nevéről senki nem asszociál egyből arra, hogy egy náci háborús bűnös lánya. Apja az az Amon Goeth, aki a plaszowi koncentrációs tábor vezetőjeként sportból nőket és gyerekeket lőtt agyon villája erkélyéről, és akit a Schindler listája című filmben Ralph Fiennes alakított. Amikor kivégezték, Monika egyéves volt, és mindaddig, amíg meg nem nézte Spielberg filmjét, nem volt tudatában apja bűneinek. Anyja, Ruth, aki Goeth szeretője volt, nem tudta rávenni magát, hogy felvilágosítsa lányát arról, hogy milyen ember volt az apja, így a gyerek egy ideális képet rakott össze a férfiról. Olyannyira, hogy amikor egy étteremben az egyik dolgozó karján észrevette a tetoválást, és kiszedte belőle, hogy a plaszowi táborból menekült meg, boldogan közölte a túlélővel, hogy az ő apja volt a tábor vezetője, és mennyire örül, hogy valaki ismerte Goethöt. A férfi ezután kidobta az étteremből. A ma 65 éves Monika azóta sem tudja feldolgozni, hogy apja emberek tízezreinek a haláláért felelős, és ötszázat saját kezűleg végzett ki.

A dokumentumfilmben megszólaló utódok egységesen szégyellik elődeik tetteit, ami különböző súlyú cselekedetekre indította őket. Volt, aki zsidó hitre tért, mint Matthias Göring, ám a legsúlyosabb döntést a Göring családban a háborús bűnös örökbefogadott unokái, Bettina és testvére hozták meg: sterilizáltatták magukat, hogy megszakítsák a Göring vérvonalat (eredetileg Göring testvére volt a nagyapjuk). „Harminc évesen köttettem el a petevezetékeimet, mert attól tartottam, hogy egy újabb szörnyeteget hozok a világra. Pont úgy nézek ki, mint ő - a szemeim, az arccsontom, a profilom. Sokkal jobban hasonlítok rá, mint a lánya" - mondta az 53 éves Bettina. (Hozzájuk hasonlóan Hitler utolsó rokonai, az Amerikában élő három dédunokaöccse sem vállal gyereket, hogy az egykori diktátor génjei örökre kivesszenek a földről. (Hitler neve megsemmisül. Hetek, 2003. július 11.) Bettina számára a legnehezebb azt volt feldolgozni, hogy imádott nagyanyja milyen odaadó híve maradt a náci eszmének később is, illetve hogy milyen könnyű lett volna kedvelni a háborús bűnösként kivégzett Göringet.

Adolf Eichmann, a végső megoldás kivitelezője, akit Buenos Airesben fogtak el az izraeli nácivadászok, ugyancsak családot alapított. Fia, a most 55 éves régész, Ricardo Eichmann a következőket nyilatkozta: „A családunk történetét egy több tagból álló rakétához szoktam hasonlítani. Apám az a része volt, amely a tengerbe zuhant a kilövést követően, míg mi tovább repültünk. Boldog vagyok, hogy nem kell vele élnem."

Rainer Höss, az auschwitzi koncentrációs tábort vezető Rudolf Höss unokája sokáig nem mehetett vissza a családi szégyenfolt helyszínére, ugyanis a neve miatt nem engedték be Auschwitzba.

A negyvenes éveiben azonban eljutott a táborba, mert úgy érezte, hogy szembe kell néznie „annak a horrornak és a hazugságoknak a valóságával, ami folyamatosan jelen volt a családunkban". A látogatás során, miután a családi villából a táborba vezető kertkapu láttán összeomlott, egy fiatal izraeli hölgy kérdőre vonta, hogy milyen érzés, hogy az ő nagyapja irtotta ki a lány családjának legnagyobb részét. Rainer elmondta, mekkora szégyent érzett, amikor egy túlélő odament hozzá, átölelte, és annyit mondott: „nem a te hibád". Számára sokat jelentett a családi múlt feldolgozásában, hogy egy érintett kinyilvánítja, hogy nem hibáztatja a gyermekeket az apák bűneiért.

Katrin Himmler sorsában is érdekes fordulat következett be, ugyanis egy izraeli férfival kötött házasságot. Szerinte a leszármazottak általában kétféle végletbe esnek: vagy teljes mértékben elszakítják magukat az elődöktől, vagy félresöprik a negatívumokat, és feltétel nélkül szeretik őket. Viszont ott marad a kérdés, hogy képes-e valaki szeretni bármely családtagját, ha az tömeggyilkosságokat követett el? Katrin számára is nehéz volt ezt feldolgozni: nagyanyja, akit az unoka rajongva szeretett, egészen a haláláig odaadó náci maradt, a Dél-Amerikába menekült náciknak még csomagokat is küldött.

Chanoch Ze'evi, a dokumentumfilm készítője szerint érdekes hasonlóságok mutathatók ki a leszármazottak és a túlélők érzelmi reakciója között: „Mindkét csoport naponta megélte a holokauszt hatásait, és képtelenek voltak tovább élni az életüket, ám a végén szembenéztek a múlttal, ami megadta az erőt a továbblépéshez."

Olvasson tovább:

Feliratkozás hírlevélre

 
Név: *
Email: *
Feliratkozással elfogadja a Hetek adatvédelmi elveit