Az idei évtől jelentős módosítások várhatók az 1997-es gyermekvédelmi törvényt illetően. Az egyik alapvető változás, hogy a megújult egyházügyi törvény adta lehetőségek értelmében várhatóan egyházi fenntartásba kerülnek az előzetesen az önkormányzatoktól állami kézbe vett gyermekvédelmi intézetek és nevelőszülői hálózatok.
„A ’97-es gyermekvédelmi törvény alapelve volt, hogy csak a legvégső esetben szabad a gyermekeket a családból kiemelni, valamint meg kell szüntetni a nagy intézeteket, és helyettük lakásotthonokat kell létrehozni. Csakhogy hiányoznak a családban gondozás anyagi és szakmai feltételei, miközben a lakásotthonok sem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket” – magyarázta lapunknak egy dunántúli gyermekotthon pedagógusa. Mint elmondta, „egyre kevesebb a pénz, és egyre több a problémás gyerek”, a „családban tartás” következtében a gyermekotthonokba már csak a legvégső esetben, kamaszkorban, nemegyszer rendőrségi priusszal kerülnek be a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek. Mindeközben az elmúlt tíz év alatt harmadára csökkent a keret értéke, amiből az intézmények gazdálkodhatnak.
A döntéshozók – az iskolák egyházi kézbe adásához hasonlóan – takarékossági és ideológiai megfontolásokból egyaránt arra törekszenek, hogy a gyermekvédelmi rendszert az állami szférából az egyháziba utalják. Az intézményeknek így nagyobb esélyük van a fennmaradásra, s az egyházi fenntartást biztosító százszázalékos központi normatíva értéke akár be is fagyasztható, tekintve, hogy az egyházak segítő gyakorlattal, széles külföldi és hazai kapcsolatrendszerrel és saját forrásokkal is rendelkeznek.
„Elképzelhető, hogy úgy alakítják át a rendszert, hogy az állami kézben maradó intézményeket megszüntetik, s így tudják az egyháziak fenntartását biztosítani. Az intézmények a fenntartóváltás mellett vannak, már csak azért is, mert – a közoktatáshoz hasonlóan – ez fennmaradásuk egyetlen garanciája” – mondja riportalanyunk, aki egyaránt dolgozott állami és egyházi fenntartású intézményekben, s állítása szerint légkörét, forrásellátottságát, szakmaiságát tekintve az egyházi sokkal jobban működött, mint az állami.
A nemzeti szociális koncepció már előrevetítette, hogy a gyermekvédelmi szféra szolgáltatók rendszerévé alakul át, s ebben elsőként a római katolikus kötődésű Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató lépett színre, amely egyfajta etalonnak számít az új modellben. Tendencia, hogy az egyházi alapítványok országszerte átveszik a megyei TEGYESZ-ek (területi gyermekvédelmi szolgálatok) munkáját. Csongrád és Bács-Kiskun megyében gyakorlatilag a teljes gyermekvédelmi szakellátórendszer a Szent Ágota Szolgáltató irányítása alá került, beleértve a nevelőszülő-hálózatokat, a gyermekotthonokat s a lakásotthonokat.
A szintén katolikus illetékességű Názáret Gyermekvédelmi Szolgáltató pedig Komárom-Esztergom megyében vette át a TEGYESZ feladatkörét.
A jelek szerint még idén megtörténik az ország területi felosztása az egyházak között, legalábbis a gyermekvédelmi rendszert illetően. A májusban Szegeden rendezett II. ÁGOTA Országos Gyermekvédelmi Konferencián elhangzottak alapján a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató már Békés, Jász-Nagykun-Szolnok és Pest megyében is jó szakamai kapcsolatokat ápol a térség szakembereivel. De a Dunától keletre eső területein más egyházak is működtetnek már kisebb méretű, jól bejáratott rendszereket, a Dunántúl azonban még hátravan. Forrásunk szerint az ország keleti felén és a fővárosban van nagy létszámú gyermektömeg – általánosságban is és a gyermekvédelemben is –, míg az ország nyugati felében kisebb a családból kiemelt gyermekek száma. Ez a tény az állami normatíva várható csekélyebb mértékét nézve komolyan megfontolandó szempont a leendő fenntartók számára.
A Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató megalapításához az Ágota (mozaikszó: „állami gondozottakat támogató”) Alapítvány nyújtotta a fundamentumot, melyet tizenhat éve hozott létre Kothencz János. A gyermekvédelem valódi elkötelezettjének tartott többdiplomás vezető maga is állami gondozottként nőtt fel, s többek között szociológus és katolikus teológus végzettséggel is rendelkezik. Napjainkban Soltész Miklós szociális ügyekért felelős államtitkár egyik tanácsadója, s az időközben Szent Ágota néven létrehozott gyermevédelmi szolgáltatónak is a vezetője; emellett a Szeged-Csanádi Egyházmegye gyermek- és ifjúságvédelmi főigazgatója. A nevéhez országos felmérések kötődnek, s egy újszerű, gyermekközpontú nevelési program kidolgozása. Kothencz intézkedéseinek egyikeként mindenhol leváltotta az alkalmatlan, többnyire gyermekbántalmazó nevelőket, s az általa vezetett gyermekotthonokban drasztikusan lecsökkent a szökések száma. „Az biztos, hogy sokkal jobban működnek az intézmények a Szent Ágota irányítása alatt, mint korábban: nem egy, még állami kézben lévő gyermekotthon vezetője azért szurkol, hogy őket is vegye át az alapítvány. A gyerekeknek ez egyértelműen jobb. Kothencz nemegyszer utalt arra, hogy a vallási közösségi életet is erősíteni kellene közöttük, bár az alkalmazottak nem papok, hanem a legkülönbözőbb világnézetű szakmabeliek” – fejtette ki forrásunk.
Tény, hogy a gyermekvédelmi rendszer számos ponton változtatásra szorul. Az országos konferencián Soltész Miklós államtitkár kifejtette: úgy tervezik a jogszabályokat átalakítani, hogy a 12 éves kor alatti gyermekeket kizárólag nevelőszülős hálózatokba lehessen irányítani, ami nemzetközi tendencia is egyben. „Ez aggályos lehet annyiban, hogy van olyan állapotú gyermek, akinek szüksége van a gyermekotthoni szakellátásokra, míg a másik gyereknek a családiasabb közeg fontosabb, ezt nem lehet pusztán az életkor alapján, jogszabályilag eldönteni. Másik oldalról fontos lenne a nevelőszülői hálózat szakmai megerősítése is, amelynek jelenleg igen esetleges a színvonala, továbbá megfelelő szintű alapellátást kellene biztosítani ahhoz, hogy a gyerekeket a családjukban lehessen tartani” – mondta el lapunknak Rosta András, a Mi Szóltunk Alapítvány kuratóriumi elnöke. A törvényalkotók igyekeztek a pályát anyagilag vonzóbbá tenni: négy gyermek vállalásánál már biztosítanák a minimálbért a szülők számára, továbbá gyermekenként mintegy 60 ezer forint összértékű havi juttatást. Nem titkolt cél a hazai foglalkoztatás fellendítése is.
Egy másik jelentős változás, hogy talán már szeptembertől megszűnik az állami gondozásból kikerülő fiatalok által igényelhető otthonteremtési támogatás, amely maximum 1,7 millió forintos keretre egészítette ki az életkezdési támogatást, ami a gyámi számlán felhalmozódott családi pótlékokból állt elő. Tény, hogy eddig volt egy ellenérdekeltség a rendszerben, hiszen a gyámi számlák „kiürítése” esetén az otthonteremtési támogatás egésze is lehívható volt, ami bevett gyakorlattá vált, arról nem beszélve, hogy a megigényelt 1,7 millió forintos lakáskeret legfeljebb másfél év albérletezésre volt elegendő. Soltész Miklós az országos konferencián elmondta: véget kell vetni annak, hogy 18 éves kor után az összegyűlt családi pótlékokat elverik az önjogúvá váló fiatalok.
Megoldásként egyfelől megszüntetik az állami gondozottak családi pótlékának érinthetetlenségét: az összeg a gyámi számlák helyett ezentúl az intézmények által felügyelt letéti számlákra érkezik, ahonnan a családi pótlék személyre szabottan válik felhasználhatóvá az egyes gyermekek személyes szükségleteinek a fedezésére, s ebbe akár az étkeztetés is beleérthető. „Egy-egy példamutató esetről tudunk: Bács-Kiskunban volt egy gyermekotthon, ahol azt mondta az igazgatónő, hogy ők mindent elkövetnek annak érdekében, hogy továbbra is megmentsék ezeket a pénzeket a gyerekek számára, de sajnos nem ez az általános” – mondja Rosta András.
Másrészt az otthonteremtési támogatás helyett egy bérlakásprogramot készül elindítani az állam. A „Gyermekvédelmi Lakásalap” keretében tíz év alatt 4000 lakást vásárol, ahol a gondozásból kikerült fiatalok tíz évig, de legfeljebb 30 éves korukig csak a rezsit fizetik, miközben a bérleti díjnak megfelelő összeget egy lakásalapban gyűjtik. A programhoz az ingatlanok állagmegőrzése érdekében szigorú házmesteri ellenőrző rendszer is kapcsolódik majd – hangzott el a konferencián. Sokak szerint a bérlakásprogram egy erősen szelektív mechanizmus, hiszen csak az életképes, azaz a szakképzett, munkát vállalni tudó fiatalok tudják teljesíteni a feltételeket, miközben nagy a kiszolgáltatottságuk is, hiszen az azonnali, indoklás nélküli felmondás lehetősége is benne van a tervezetben. Másik probléma, hogy – amint azt a baranyai Lakmusz-program kudarca is bizonyította – a volt állami gondozottak tömbösített elhelyezése gettósodáshoz vezet: társadalmi beilleszkedésük civil közegben, „szétszórtan” lehetne csak eredményes.
„2011 elején az utógondozás idejét 24-ről 21 évre csökkentették, kivéve, ha továbbtanul a fiatal. Most újabb megszorítás körvonalazódik: kirakják a fiatalokat egy fillér nélkül egy bérlakás-rendszerbe. A sorrendnek pont fordítottnak kellene lennie: először munkahely, aztán lakás. Mentőöv lehet a pénzügyi felvilágosító programunk, hiszen a családi pótlék a gyereké, aki 14 éves korától korlátozottan cselekvőképesnek számít, és kérheti a gyámját egy biztosítás vagy előtakarékosság megindítására” – mondja Rosta András. Alapítványa az állami gondozottak számára kedvező pénzügyi befektetési lehetőség és bérlakáskoncepció megvalósításán dolgozik 2009 óta (Fény az alagút elején. Hetek, 2011. május 13.), s mára már mintegy 300 fiatalnak tudtak valamilyen segítséget nyújtani. Gyermekvédelmi pénzügyi tanácsadóknak nevezik magukat, hiszen országszerte jogi és pénzügyi tanácsadással segítik a gyermekvédelmi rendszer különböző szereplőit.
Egy pénzintézet tevékenysége azonban jóval kevésbé humanitárius, mint egy alapítványé. A minisztérium nyíltan favorizálja az OTP Bankot, s annak lakástakarékpénztárát, ennek egyik jele az az együttműködési szerződés is, amit a tavaszi konferenciát követő héten jelentettek be. E szerint többek között a gyámi számlák kamatát az inflációhoz fogják igazítani. Rosta András szerint ez a lépés veszélyezteti a versenyhelyzetet, és félő, hogy az egyes pénzintézetek már nem dolgoznak ki a továbbiakban megtakarítási konstrukciókat a gyerekeknek. Ebből következően az a kiemelkedő garanciákkal megerősített, rugalmas befektetési lehetőség, amit alapítványuk elindított az állami gondozottak pénzének megmentése és leendő hajléktalanságuk kivédése érdekében – jelenleg egyharmaduk válik később otthontalanná – teljesen ellehetetlenülhet.
2012. 06. 22. (XVI/25)
