Kereső toggle

Előre megfontolt semmittevés

Tanuljon meg kikapcsolni!

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egyre gyakrabban fogalmazódik meg bennünk a kívánság: bárcsak lenne pár nap szabadidőm, nem csinálnék semmit. Ez a „nem csinálok semmit" azonban legtöbbünk számára szinte lehetetlen. Nem azért, mert nincs rá idő, hanem mert a mai ember képtelen a semmittevésre; már az is kemény munkába telik, hogy egy helyben tudjon maradni. Az agy kikapcsolása, de még lelassítása is hosszú gyakorlás után tud csak megvalósulni, és ez nem csak a topmene­dzsereknek nem megy: a munkanélküliek is képtelenek élvezni a szabadidőt.

Nem volt ez mindig így: az ókorban a szemlélődő, nyu­godt életvitel számított ideálisnak. Szókratész a pihentető semmittevést a „szabadság nővéreként" írta le, Arisztotelész pedig azt jelentette ki, hogy „a munka és az erény kizárják egymást". Jól illusztrálja a semmittevés ideális voltát az az anekdota is, amely alapján Nagy Sándor egyszer megkérdezte a hordóján sütkérező Dio­ge­nésztől, hogy mit kér tőle, mire ő csak annyit mondott: „Ne takard el előlem a napot!" Ha akkoriban létezett volna az eurózóna, Görögország nagy valószínű­séggel be sem került volna ezzel a hozzá­állással.

A Biblia kicsit máshogy vélekedik a munkáról, ugyanis ott az szerepel, hogy aki nem akar dolgozni, az ne is egyék, ám ez ideális összhangban van a sabbat intézményével, amely pontosan a nyugodt, szemlélődő életmódot hozza előtérbe. A hét e napján ugyanis tilos minden munka, ez az idő teljes mértékben a pihenésé, ugyanis a bibliai világnézet alapján az ember képtelen megérteni a körülötte létező valóságot akkor, ha nem fordít kellő mennyiségű időt annak tanulmányozására, az ezen való elmélkedésre.

A középkorban a semmittevés, illetve a munka nélküli életmód a gazdagok privilégiuma volt. Ennek ellensúlyozásaként Luther Márton már akkor kijelentette, hogy „a munkától nem hal meg senkisem, de a tétlenség és lustaság tönkreteszi az embert; az ember ugyanis munkára teremtetett, ahogy a madarak a repülésre".

Ekkor azonban még megvolt az egyensúly a munka és a pihenés között, az igazi negatív fordulat az iparosodással következett be, amikor a nem dolgozó gazdag réteget a munkások egyszerű élősködőknek titulálták. Ez odáig fajult, hogy Karl Marx a munkát az emberré válás fő feltételeként aposztrofálta. Ennek megfelelően aztán a szocializmusban kényszerré vált a teljes foglalkoztatás - aki nem volt hajlandó dolgozni, aszociálisnak minősítették.

Nem is csoda tehát, hogy az embe­rek mára szó szerint megzavarodnak attól az állapottól, ha nem dolgozhatnak. Lassan elérkezik az a fokozat is, hogy a szimpla szorgalmas munkavégzés már nem elég, a teljes odaadás fokmérője a burn-out depresszió, mondván, hogy aki még sosem szenvedett a kiégéstől, az még nem is jött tűzbe igazán. A gondolatmenet hibás voltát mutatja azonban az, hogy például Németországban hosszabbak a várólisták a burn-outot kezelő szanatóriumokra, mint néhány komoly műtétre.

Így aztán nem meglepő, amit Ulrich Schnabel német fizikus állapított meg, mégpedig hogy „a semmittevésre nemcsak a sikeres topmenedzserek képtelenek, hanem paradox módon azok is, akik elveszítették az állásukat, akiket leépítettek, a munkanélküliek, akik kénytelenek lelassítani. Egy teljesítményközpontú társadalomban ugyanis, amely a növekedést, a fogyasztást és az élvezetek maximalizálását ünnepli, a semmittevés keserédes dolog".

Az emberek túlságosan hozzá vannak szokva a stresszhez, és a társadalomban, ahol a leggyorsabb és a leghatékonyabb visz mindent, nincs idő a kiengedésre. Ebben nem segít a programokkal túlzsúfolt hétvége sem, amikor az embe­rek úgynevezett aktív pihenéssel igyekeznek feltöltődni.

Ahhoz viszont, hogy egészségesek maradjunk, újra meg kell tanulnunk kikapcsolni. Ehhez az első lépés, hogy eleget alszunk. Ha ugyanis nem pihen eleget a szervezetünk, megemelkedik benne a kortizol, az úgynevezett stresszhormon szintje, ami miatt az ember nem érzékeli olyan mértékben a stresszt, és még nehezebbé válik a kikapcsolás. Így elmondható, hogy a lenyugváshoz az egyik leghatékonyabb módszer, ha a szervezetünk elegendő alvásidőhöz jut. Segíthet a rendszeres testmozgás is, amely inkább azután hat pozitívan, miután befejeztük a gyakorlatokat, ugyanis a közben termelődő endorfin, vagyis boldogsághormon pozitívan hat a lelkiállapotunkra.

Végül, de nem utolsósorban az is segít, ha igyekszünk időt találni arra, hogy teljesen kikapcsoljuk az agyunkat. Lehet ez egy forró fürdő vagy a természetben eltöltött idő közben is, a lényeg, hogy igyekezzünk megfékezni az agyunkban a száguldozó gondolatokat. Ha ezt újra meg tudjuk tanulni, jó eséllyel őrizzük meg ép elménket és egészségünket is az egyre gyorsuló hétköznapokban.

Olvasson tovább:

  • Obama-hagyaték

    Barack Obama hét éve tartó elnöksége alatt kulturális forradalom zajlott le az Egyesült Államokban. Bár már megválasztása előtt és most is kereszténynek vallja magát, Obama egy markánsan liberális és szekuláris agenda előmozdítója. Homoszexualitás
  • Fotó: fnc.hu

    Kész cirkusz

    Bár a mai fiatalok top „divatszakmái” között nem találjuk meg, világméretekben mégis nagy az érdeklődés az artista hivatás iránt. Arra, hogy milyen a modern cirkusz, kikből lesznek artisták és milyen karriert tudnak ma befutni, a január elején megrendezett 11.
  • Halálbiznisz

    Az Iszlám Állam – elnevezése és vezetőinek törekvései ellenére – nem nevezhető hagyományos értelemben vett államnak, ám működése alapján szinte teljes egészében leírható modern nagyvállalatként.