Előre megfontolt semmittevés

Cikk nyomtatása
Továbbítás emailben

Tanuljon meg kikapcsolni!

Egyre gyakrabban fogalmazódik meg bennünk a kívánság: bárcsak lenne pár nap szabadidőm, nem csinálnék semmit. Ez a „nem csinálok semmit" azonban legtöbbünk számára szinte lehetetlen. Nem azért, mert nincs rá idő, hanem mert a mai ember képtelen a semmittevésre; már az is kemény munkába telik, hogy egy helyben tudjon maradni. Az agy kikapcsolása, de még lelassítása is hosszú gyakorlás után tud csak megvalósulni, és ez nem csak a topmene­dzsereknek nem megy: a munkanélküliek is képtelenek élvezni a szabadidőt.

Nem volt ez mindig így: az ókorban a szemlélődő, nyu­godt életvitel számított ideálisnak. Szókratész a pihentető semmittevést a „szabadság nővéreként" írta le, Arisztotelész pedig azt jelentette ki, hogy „a munka és az erény kizárják egymást". Jól illusztrálja a semmittevés ideális voltát az az anekdota is, amely alapján Nagy Sándor egyszer megkérdezte a hordóján sütkérező Dio­ge­nésztől, hogy mit kér tőle, mire ő csak annyit mondott: „Ne takard el előlem a napot!" Ha akkoriban létezett volna az eurózóna, Görögország nagy valószínű­séggel be sem került volna ezzel a hozzá­állással.

A Biblia kicsit máshogy vélekedik a munkáról, ugyanis ott az szerepel, hogy aki nem akar dolgozni, az ne is egyék, ám ez ideális összhangban van a sabbat intézményével, amely pontosan a nyugodt, szemlélődő életmódot hozza előtérbe. A hét e napján ugyanis tilos minden munka, ez az idő teljes mértékben a pihenésé, ugyanis a bibliai világnézet alapján az ember képtelen megérteni a körülötte létező valóságot akkor, ha nem fordít kellő mennyiségű időt annak tanulmányozására, az ezen való elmélkedésre.

A középkorban a semmittevés, illetve a munka nélküli életmód a gazdagok privilégiuma volt. Ennek ellensúlyozásaként Luther Márton már akkor kijelentette, hogy „a munkától nem hal meg senkisem, de a tétlenség és lustaság tönkreteszi az embert; az ember ugyanis munkára teremtetett, ahogy a madarak a repülésre".

Ekkor azonban még megvolt az egyensúly a munka és a pihenés között, az igazi negatív fordulat az iparosodással következett be, amikor a nem dolgozó gazdag réteget a munkások egyszerű élősködőknek titulálták. Ez odáig fajult, hogy Karl Marx a munkát az emberré válás fő feltételeként aposztrofálta. Ennek megfelelően aztán a szocializmusban kényszerré vált a teljes foglalkoztatás - aki nem volt hajlandó dolgozni, aszociálisnak minősítették.

Nem is csoda tehát, hogy az embe­rek mára szó szerint megzavarodnak attól az állapottól, ha nem dolgozhatnak. Lassan elérkezik az a fokozat is, hogy a szimpla szorgalmas munkavégzés már nem elég, a teljes odaadás fokmérője a burn-out depresszió, mondván, hogy aki még sosem szenvedett a kiégéstől, az még nem is jött tűzbe igazán. A gondolatmenet hibás voltát mutatja azonban az, hogy például Németországban hosszabbak a várólisták a burn-outot kezelő szanatóriumokra, mint néhány komoly műtétre.

Így aztán nem meglepő, amit Ulrich Schnabel német fizikus állapított meg, mégpedig hogy „a semmittevésre nemcsak a sikeres topmenedzserek képtelenek, hanem paradox módon azok is, akik elveszítették az állásukat, akiket leépítettek, a munkanélküliek, akik kénytelenek lelassítani. Egy teljesítményközpontú társadalomban ugyanis, amely a növekedést, a fogyasztást és az élvezetek maximalizálását ünnepli, a semmittevés keserédes dolog".

Az emberek túlságosan hozzá vannak szokva a stresszhez, és a társadalomban, ahol a leggyorsabb és a leghatékonyabb visz mindent, nincs idő a kiengedésre. Ebben nem segít a programokkal túlzsúfolt hétvége sem, amikor az embe­rek úgynevezett aktív pihenéssel igyekeznek feltöltődni.

Ahhoz viszont, hogy egészségesek maradjunk, újra meg kell tanulnunk kikapcsolni. Ehhez az első lépés, hogy eleget alszunk. Ha ugyanis nem pihen eleget a szervezetünk, megemelkedik benne a kortizol, az úgynevezett stresszhormon szintje, ami miatt az ember nem érzékeli olyan mértékben a stresszt, és még nehezebbé válik a kikapcsolás. Így elmondható, hogy a lenyugváshoz az egyik leghatékonyabb módszer, ha a szervezetünk elegendő alvásidőhöz jut. Segíthet a rendszeres testmozgás is, amely inkább azután hat pozitívan, miután befejeztük a gyakorlatokat, ugyanis a közben termelődő endorfin, vagyis boldogsághormon pozitívan hat a lelkiállapotunkra.

Végül, de nem utolsósorban az is segít, ha igyekszünk időt találni arra, hogy teljesen kikapcsoljuk az agyunkat. Lehet ez egy forró fürdő vagy a természetben eltöltött idő közben is, a lényeg, hogy igyekezzünk megfékezni az agyunkban a száguldozó gondolatokat. Ha ezt újra meg tudjuk tanulni, jó eséllyel őrizzük meg ép elménket és egészségünket is az egyre gyorsuló hétköznapokban.

Olvasson tovább:

Feliratkozás hírlevélre

 
Név: *
Email: *
Feliratkozással elfogadja a Hetek adatvédelmi elveit