Kereső toggle

Az arab herceg legendája

Magyar nők egyiptomi házasságszédelgők hálójában

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Tavaly rövidhírben számoltak be a lapok az egyiptomi magyar követség egyik sikeres „menekítő" akciójáról. Egy magyar állampolgárt szabadítottak ki az őt fogva tartó egyiptomi férfi lakásából. Bár a követség elég szűkszavúan kommentálta az eseményt, az Egyiptomban dolgozó magyarok nem lepődtek meg a történteken. Minden évben előfordul, hogy a szerelem ígéretével csábítanak el nőket, akik gyakran pénz nélkül, bántalmazva kerülnek elő. Ha egyáltalán előkerülnek.

„Nem tudom elképzelni, hogy ilyen hülye voltam" - meséli Marianna Kairó egyik kis kávézójában. Ötvenes éveinek az elején jár, az arcán szomorúság. „Szerelmes voltam. Nyolcezer dolláromba került" - teszi hozzá. Hajlandó elmesélni a történetét, csak arra kér, ne írjam ki a vezetéknevét. Szégyelli magát.

Marianna New Yorkban élő magyar-amerikai állampolgár. Egyedül neveli a lányát, több állásban dolgozik, hogy megéljenek. Jelenleg azért van Kairóban, hogy mindkét követségre bevigye az összegyűjtött számlákat, amelyeket egy egyiptomi férfinak kifizetett, hátha a követségek tudják figyelmeztetni a férfi következő „áldozatait".

Története egy társkereső portálra való regisztrálással kezdődött. A férfi, akit személyiségi jogai védelmének érdekében Mohamednek fogunk nevezni, „véletlenül" bukkant Mariannára. Hosszú, hetekig tartó levelezésbe kezdtek. A férfi állítása szerint elvált volt, egyedül nevelte gyermekét, csakúgy, mint Marianna. Románc bontakozott ki közöttük, amelynek az lett a vége, hogy Marianna meglátogatta a férfit Egyiptomban. Az első, pár napos találkozás mesébe illően sikerült: Mariannát meggyőzte, hogy Mohamed az igazi. Teltek-múltak a hónapok, és a férfi elkezdett furcsán viselkedni: különböző dolgokra kért pénzt, kezdve a fia orvosi kezelésétől a következő látogatás „papírmunkájának" leszervezéséig. Másodszorra már több hetes közös egyiptomi kirándulást szerveztek együtt.

„Utólag belegondolva mindent én fizettem" - állítja Marianna a közös nyaralásról. A férfi lakásában laktak, közösen egy nővel, akit Mohamed a „húgának" mondott. Akkor derült ki, hogy a felesége volt, amikor egyik pillanatról a másikra szakított Mariannával, arra hivatkozva, hogy „elhidegültek egymástól". A nő ekkor már nyolcezer dollárt fizetett ki a férfinak. Marianna azért tért vissza Kairóba, hogy találkozzon a férfival és visszakapja a pénzét. Mindkét követség munkatársai megpróbálták lebeszélni a személyes találkozóról, mert a forradalom utáni országban nem a legjobb a közbiztonság. Azt mondták neki, hogy örüljön, hogy ennyivel megúszta; hogy szerencsés volt. Sokan azonban nem olyan szerencsések, mint ő.

Más kultúra, más szokások

Egyiptomba évente több százezer turista érkezik. A Vörös-tenger mellett húzódó olyan üdülővárosokban pedig, mint Hurghada, Sharm el-Sheik vagy Dahab nem ritka látvány az arab-külföldi pár.

„Egyszerűen nem tehetjük meg, hogy általánosítva figyelmeztessük a vendégeinket, hogy nem biztos, hogy az igazi szerelem találja meg őket - meséli B. György utazásszervező. - Annyival tudunk védekezni, hogy ha kiderül egy-egy helyi munkatársról, hogy visszaél egy vendégünk bizalmával, akkor nem alkalmazzuk többé. Más az udvarlási kultúra ugyanis. A heves, szenvedélyes érzelmek, amelyek az egyiptomi férfiakat jellemzik, szokatlanok az európaiak számára, egy érzelmileg könnyen befolyásolható embert hamar megtéveszthetnek" - teszi hozzá.

Más, helyi programszervezők azonban már nem fogalmaznak ilyen óvatosan, igaz, név nélkül nyilatkoznak a Hetek tudósítójának. Rémtörténeteket hallunk arról, hogy a nyaralásuk alatt „szerelembe eső" nőkkel milyen dolgok történhetnek meg. Többek között tőlük halljuk, mi történt azzal a lánnyal, akit a magyar követség szabadított ki. A lány nyaralni volt Egyiptomban. Ez idő alatt ismerkedett meg egy arab fiúval, aki „visszahívta" az országba. Amikor visszajött, az ígéretek helyett elvette az útlevelét, bezárta egy lakásba, többször bántalmazta, szexuálisan is. Amikor a lány szeretett volna elmenni, fegyverrel tartotta vissza. A véletlennek köszönhető, hogy sikerült felhívnia a magyar konzult, aki az egyiptomi hatóságok segítségével menekítette ki a lányt. Legalábbis ezt mesélik a hurghadai magyarok.

A Hetek tudósítójának megkeresésére a magyar konzul, Bényi Szabolcs azt a tájékoztatást adta, hogy a Külügyminisztérium és a nagykövet engedélye nélkül az esetről, valamint a hasonló jellegű ügyekről tájékoztatást nem adhat, jelezzük kérelmünket a Külügyminisztérium felé. Lapzártánkig azonban nem kaptunk választ.

A helyi külföldi közösségek azonban folyamatosan beszélnek a jelenségről. Több olyan hírt is kapunk, hogy Egyiptom nagy üdülővárosaiban külön „ipar" épült arra, hogy megkörnyékezzék a külföldieket.

„A jelenség létezik, csak azért kényes a probléma, mert nem szerencsés általánosítani - meséli Josh Lefner, az al-Mászri al-Júm egyiptomi napilap tényfeltáró újságírója. - Egyiptomban a havi jövedelem körülbelül ezer-ezerötszáz egyiptomi fontra (40-60 ezer forint) tehető, így érthető, hogy vonzóak a »külföldi« feleségek. Ehhez még hozzátartozik, hogy a szigorú, vallásra visszavezethető szokások miatt óriási a férfiak szexuális frusztrációja, ugyanis nem élhetnek nemi életet a házasság előtt. A külföldi nőkre külön szó is van ebből a szempontból: Mara." Azt is elmondja a Hetek tudósítójának, hogy a legtöbb félreértést a nemi szerepek értelmezésének az európaitól való jelentős eltérése okozza. „A heves udvarlás után nagyon gyakori, hogy az itteni férfiak egyszerűen a tulajdonukként kezdik el kezelni feleségeiket. Ezt nagyban erősíti az a tény is, hogy Egyiptomban egy-egy házasság komoly anyagi befektetésnek is tekinthető. Nem házasodhat ugyanis senki sem, amíg nem tud felmutatni egy lakást, megfelelő vagyont választottjának helyi családja felé. Na, ilyesmi például nincs abban az esetben, ha a választott külföldi."

Könnyű út Európa felé

„A másik ok, hogy bizonyos csoportok az egyiptomi társadalmon belül házasság céljából keresik a külföldi, főleg európai, illetve egyesült államokbeli nőket, egyértelműen a vízum megszerzésének a szándéka" - állítja egy neve elhallgatását kérő követségi forrásunk. Az elmúlt években pedig a schengeni határövezetbe lépésünkkel hazánk is célponttá vált. Ahhoz ugyanis, hogy egyiptomi, illetve egy-egy arab ország állampolgáraként valaki az unió országába utazhasson, számtalan feltételnek kell eleget tennie (például a megfelelő cél, anyagi háttér, befogadói nyilatkozatok stb.), melyeket egy gazdasági migránsnak (olyan személy, aki a jobb anyagi lehetőségek miatt telepedne le Európában - a szerk.) nagyon nehéz teljesítenie. Ráadásul az európai hatóságok a Közel-Keletről érkező bevándorlási hullám miatt szigorúan ellenőriznek. Ezt lehet elkerülni azzal, ha valaki egy uniós állampolgárral köt házasságot. A vonatkozó törvények értelmében ugyanis a házastársak számára lehetséges a könnyített eljárás a vízumkérelemben.

Különböző uniós követségi források szerint a kairói magyar követségen szinte heti rendszerességgel fordulnak meg olyan vízumkérelmezők, akik házasságkötési szándékkal fordulnak vízumkérelemért, s bár az esetek többségében „látszatházasságról" van szó, minden évben feltűnik az „igaz szerelem" is. A követség dolgozóinak nem sok mozgástere nyílik: tiltani semmiképpen, de figyelmeztetni is nehezen tudják a házasodni vágyókat. Csak akkor tudnak segíteni, ha már megtörténik a baj.

A leggyakoribb és egyben legszerencsésebb eset, hogy amint a vőlegény/férj vízumhoz jut,  azonnal elhagyja feleségét Európában. Rosszabb a helyzet, ha a pár Egyiptomban marad. Gyakran előfordul, hogy a frissen házasodott, szerelembe esett nők pár hónap után pénz és okmányok nélkül tűnnek fel a követség előtt, vagy próbálnak más úton segítséget kérni. A követség kapacitásai azonban korlátozottak.

„Nem árt óvatosnak lenni - összegzi tapasztalataikat B. György. - Bár vannak szaúdi arab hercegek, ők nem az egyiptomi üdülővárosokban ismerkednek."

Olvasson tovább: