Kereső toggle

Hollywood és az internetes szabadság­harcosok

Digitális világháború

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Az internetes közösség hangja meghallgattatott. A Kongresszus tagjainak még sokat kell tanulniuk az internet működéséről, hogy olyan kalózkodás elleni törvényt tudjunk hozni, ami működőképes, és mindenki támogatását élvezi” – ezekkel a szavakkal jelentette be január 19-én Darrell Issa republikánus képviselő, hogy a Stop Online Piracy Act (Állítsuk meg az online kalózkodást!) elnevezésű törvényjavaslatot határozatlan időre elnapolták.

Az internet szabadságát féltő tiltakozókon, valamint a Google- és Facebook-lobbin elbukó film- és zeneipar ezután az FBI-hoz fordult. A hatóságok néhány nappal később a Keresztapa-filmekhez hasonló leszámolási hullámot indítottak el világszerte a „kalóziparból” megtollasodott cégekkel szemben. A világ minden táján felmerült a kérdés: vajon ez lenne a kiadók utolsó nagy próbálkozása arra, hogy megváltoztassák a megváltozhatatlant, vagy az események inkább egy új, felülről kontrollált internet kezdetét jelzik?
Egy biztos, a kiadók joggal kongatják a vészharangot. A gyors internetkapcsolatoknak köszönhetően a felhasználók ma alig egy óra alatt bármilyen digitális tartalmat letölthetnek. És a bármit szó szerint kell érteni. A mozifilmek 90 százaléka a megjelenést követően napokon belül először kamerás, majd a DVD-kiadás után tökéletes nagy felbontású változatban vált elérhetővé a torrent és fájlmegosztó oldalakon. Mára gyakorlatilag oda jutottunk, hogy a kiadók teljes mértékben a felhasználók kegyeitől függnek, hogy azok hajlandók-e fizetni azért a tartalomért, amit néhány kattintással egyébként ingyen is megszerezhetnek. A becslések szerint az új technikai lehetőségek a legális alternatíváktól amúgy is idegenkedő magyar internetezők közül már közel egymillió felhasználót vonzottak át a fájlmegosztás sötét oldalára.
A tengerentúlon azonban úgy tűnik, hogy Hollywoodban végül betelt a pohár, és 2011-ben módszeres háborút indítottak az Egyesült Államokban az online kalózkodás ellen. A háború két törvénytervezettel kezdődött. A PIPA (Protect Intellectual Property Art) törvényjavaslat az intellektuális tulajdont hivatott védelmezni, a másik jogszabálytervezet pedig az illegális letöltéseket szabályozó SOPA (Stop Online Piracy). Ez utóbbi törvény elsősorban a szórakoztatóipar termékeinek a jogi védelmét tette volna lehetővé. Ám e két törvényjavaslat oly mértékben felkorbácsolta a kedélyeket a felhasználók és némely szolgáltató között, hogy a Kongresszus elhalasztotta azok tárgyalását. Január 18-án több nagy látogatottságú weboldal – köztük a Wikipedia – ideiglenesen beszüntette a működését, ilyen módon hangot adva tiltakozásának.
Ezzel azonban nincs vége a történetnek. Amíg ugyanis zajlott a huzavona a Kongresszusban, addig az FBI bizonyítékokat talált a világ legnagyobb fájlmegosztó weboldala, a MegaUpload ellen. A vezetők őrizetbe vételét nem is időzíthette volna jobban a Szövetségi Nyomozóiroda. Kim Dotcomot, a MegaUpload fejesét ugyanis új-zélandi villájából, pazar születésnapi partijáról rángatták ki a kommandósok – akár egy akciófilmben. A vád bűnszervezetben való összeesküvés, polgári és büntetőjogi szerzői jogsértés, pénzmosás, 500 millió dolláros károkozás. Az FBI határozott fellépése kártyavárként omlasztotta össze az évi több százmillió dollárt termelő piacot. A többéves börtön és a milliós bírságok hatására sorra zárnak be vagy próbálják kifehéríteni magukat a kisebb-nagyobb fájlmegosztók. A szórakoztatóipari lobbi, azon belül is legfőképpen Hollywood, alig egy hónap alatt totális győzelmet aratott az internetes kalózkodás egyik lábát jelentő fájlcserélő oldalak fölött.
A digitális világháború pedig folytatódik: 2011. október 1-jén pedig Ausztrália, Kanada, Japán, Marokkó, Mexikó, Új-Zéland, Szingapúr, Dél-Korea és az Egyesült Államok aláírta a Hamisítás Elleni Kereskedelmi Megállapodást (ACTA), melynek célja a neten fellelhető kalóztartalmak elleni hatékony fellépés. Ehhez az egyezményhez 2012 januárjában az Európai Unió és 22 tagállam is csatlakozott, köztük Magyarország. Az EU-tagok közül egyelőre nem írta alá a megállapodást Németország, Lengyelország, Litvánia, Szlovákia és Csehország.
Sokan azonban szkeptikusak az FBI és az új törvények kíméletlen módszereivel szemben. Úgy vélik, hogy ez hatékony lehet a közvetlen letöltést nyújtó oldalakkal szemben, ahol a konkrét felelősöket meg lehet nevezni, de a megosztás döntő részét lebonyolító torrent technológia esetében – ahol a fájlokat maguk a felhasználók cserélik egymás között – ugyanolyan hatástalan lesz, mint az eddigi próbálkozások. A megoldást végső soron csak az „internetcenzúra” jelenthetné, ami viszont rendre elbukik a szórakoztatóiparnál is nagyobb lobbierővel rendelkező Google és Facebook, na meg persze a teljes internetes közösség felháborodásán.

Az ország érdeke a kalózkodás?

Magyarországon a jogszabályok alapján a zenék, filmek letöltése nem minősül bűncselekménynek, ám a szerzői jogok által védett tartalmak internetre való feltöltése, megosztása már igen. Bodó Balázs közgazdász, egyetemi tanár szerint Magyarországnak saját érdekeit kellene szem előtt tartania. „Meg kell vizsgálni a tervezett szabályozás gazdasági, társadalmi, kulturális hatásait. Mik a magyarországi vállalatok, jogosultak, fogyasztók érdekei? Magyarország a szellemi javak nettó importőre, sokkal több pénzt fizet ki külföldi partnereknek szellemi tulajdonért, mint amennyit ő maga kap a nemzetközi piacokon, legyen szó filmről, zenéről vagy gyógyszerről.
A tankönyvek ilyenkor azt tanítják, hogy az ilyen országoknak nem érdeke az ugyanolyan erősségű szabályozás, mint ami az exportőr országoknak érdeke. Amerika sem volt mindig ilyen „agresszív” a szellemi tulajdon védelme terén. Akkor vált ilyenné, amikor a 19. század végén, százévnyi kalózkodás után fordult a kocka, és elkezdtek ők is exportőrökké válni. Ugyanez a helyzet most például Kínával is.”
A szakértő ugyanakkor rámutatott arra is, hogy Magyarország kicsi és zárt nyelvi piac, melynek jelentős része külföldi javakból áll – így a film, a televíziós műsorok túlnyomó része, de még a zenei piac termékeinek a fele is külföldi import. Példaként hozta fel Hollandiát, ahol a kormány 2009-ben megvizsgáltatta, hogy nemzetgazdasági szempontból milyen hatással van az, hogy a holland állampolgárok kalózkodnak. Arra jutottak, hogy évi 100 millió eurónyi jólétnövekedést jelent, hogy az elfogyasztott javak ellenértéke nem jut el a külföldi jogosultakhoz.
Szerinte, ahogy megjelennek a piacon jó minőségű, olcsó legális alternatívák, abban a pillanatban a feketepiaci kalózkodás is összébbmegy. Az ACTA-val kapcsolatban véleménye szerint az a kérdés vetődik fel, hogy amellett hogy bevezetnek egy újabb eszközt a jogsértések korlátozására, vajon a jogosultak ezzel egy időben beindítják-e ezeket a jóminőségű legális szolgáltatásaikat, vagy arról van-e szó , hogy a felhasználóknak öt-tíz évet kell várniuk, mire elérnek erre a piacra.

Olvasson tovább: