Mennyire veszélyes az afar térség?
– A mintegy másfél milliós afar népesség Etiópia, Eritrea, Dzsibuti és Szomália területén él szétszórva. Fontos leszögezni, hogy én az Awash környéki afaroknál jártam, mintegy nyolcszáz kilométerre délre a Danakil depressziótól és az Erta Ale-vulkántól, ahol a tragédia történt. Ez azért lényeges különbség, mert bár azok az afarok is meglehetősen agresszívek, akiknél én jártam, de a vulkán környéki régió talán a világ egyik legveszélyesebb helye, az első tízben benne van. Nincs olyan ország, amelyik utazásra javasolná azt a területet az állampolgárainak, az USA külügyminisztériuma például úgy fogalmaz, hogy csak halaszthatatlan ügyintézés érdekében utazzon oda bárki is.
Ennek ellenére egymást érik ott a turistacsoportok…
– Ez igaz, hiszen az Afar-medence geológiailag a Föld egyik legaktívabb vidéke, tele forróvizes forrásokkal, sómezőkkel, és ott van az Erta Ale-pajzsvulkán. Tavaly szeptemberben, amikor a saját utamat szerveztem, gondolkoztam azon, hogy én is ebben a térségben látogassam-e meg az afarokat. Több helyi forrással is beszéltem – köztük egy antropológussal, aki el is kísért később Awashba –, akik nem javasolták ezt az utat. Azt mondták, hogy veszélyes, és a biztonsági intézkedések miatt költséges. Egy főre hatfős katonai kíséretet és két terepjárót kellett volna bérelni, és minden éjszaka egy rendőrőrsön aludtunk volna. A helyiek szerint ugyanis arrafelé előfordul, hogy fej vagy írás alapon lődözik az embereket.
Mi az oka ennek a feszültségnek? Azt olvastam, hogy az afarok hadilábon állnak az etióp és az eritreai kormánnyal, miközben a rivális Kerejuk törzzsel is háborúznak…
– A kérdés még ennél is összetettebb, ugyanis néhány éve ért véget az etióp–eritreai konfliktus, de béke-egyezmény máig nem született. Etióp állampolgárok nem léphetnek be Eritreába, a határ zár alatt van. Eközben számos különböző etnikum él a területen, köztük a nomád állattartó, folyamatosan vándorló afarok. Mivel folyamatosan szűkül az életterük és nő a népességük, egyre vadabb eszközökkel próbálnak legelőket szerezni a konkurens törzsektől. Közben az állam próbálja őket letelepíteni – mérsékelt sikerrel.
Mégis, mi a közvetlen oka annak, hogy az afarok a turistákat is megölik?
– Ez egy kirívó eset volt, megdöbbentem, amikor hallottam. Az emberrablások eddig is gyakoriak voltak, ebből finanszírozzák a fegyverbeszerzéseiket az eritreai afarok közreműködésével. A mostani akcióért az Afar Egységes Forradalmi Demokratikus Front vállalta a felelősséget, ami tulajdonképpen egy terrorszervezet. Nem elképzelhetetlen, hogy valamiféle afar egységesülésért, vagy akár saját államért küzdve hajtanak végre egyre véresebb támadásokat. Számos hasonló célt kitűző terrorszervezetnél látjuk, hogy ezzel hívják fel magukra a figyelmet, illetve így szereznek pénzt.
Milyennek ismerted meg az afarokat?
– A legtöbb turistához képest nagy különbség volt, hogy én beépültem közéjük. Amikor találkoztam velük, akkor a helyi antropológus kísérőm elmagyarázta nekik, hogy a ramadán egy részét velük szeretném tölteni, utána pedig együtt imádkoztak. Gyakorlatilag egy óra alatt eldőlt, hogy a következő heteket velük tölthetem, és nem mondják azt, hogy azonnal távozzak a területükről.
Természetesen abban az afar közösségben sem fogadott mindenki örömmel, többen megjegyezték, hogy jobb lenne, ha távoznék, és megesett, hogy kővel dobáltak meg. Ugyanakkor vendéglátóim védelmeztek: éjszaka hárman-négyen feküdtek a sátorunk előtt, az első este pedig a családfő két órát futott, hogy a szomszédos faluból vacsorának valót hozzon nekünk.
Egyetlen hibát követtem csak el: egy szent fa alatt sütöttem meg a kecskét, amit házigazdáinknak vettünk ajándékba. Emiatt a helyi vének egy napra börtönbe csuktak: egy sövénnyel elkerített területen kellett letöltenünk a büntetésünket. Éjszaka csak állhattunk, nappal csak ülhettünk, és mindössze két pohár kecsketejet kaptunk.
Mennyire vallásosak az afarok?
– Muszlim hitük van, de írástudatlanságukból fakadóan nem mélyültek el az iszlámban. Kérdezgettem őket, de Mohamed alapvető tanításait sem ismerték, mindössze pár imát tudtak, és egyetlen ember volt közöttük, aki tudott énekelni a Koránból.
Említetted, hogy nagyon agresszívek, ez mit jelent?
– Például azt, hogyha kell nekik a zseblámpa, ami a kezemben van, akkor nem kérdeznek semmit, hanem elveszik. Mivel évszázadok óta harcokban élnek, ilyen a viselkedésük, a mentalitásuk.
Ha ez a tragédia a te utazásod előtt történik, akkor is felkerested volna az afarokat?
– Biztos, hogy nem. Elmentem volna Etiópiába, de inkább az Omo folyó völgyébe vagy a hegyvidéken élőkhöz. A több mint 80 milliós Etiópia ugyanis csodálatos ország, nem szabad egybemosni őket az afarokkal, és azt is fontos kiemelni, hogy nem minden afar terrorista.
„Este mennyország, reggel pokol”
Afar terroristák vállalták a felelősséget azért a támadásért, amelyben öt turistát, köztük két magyar kutatót megöltek, két etióp személyt és két német turistát pedig elraboltak. Az egyelőre nem ismert, hogy az Afar Egységes Forradalmi Demokratikus Front miért gyilkolt.
Az etiópiai körúton résztvevő magyar kutatócsoport – amely kezdetben hétfős volt, de ketten még a tragédia előtt hazautaztak – január 15-én egy helyi utazási iroda szervezésében egy négynapos túrára indult, melynek egyik állomása az Erta Ale-vulkán volt. A csoport több forrásból is azt az információt kapta, hogy a terület látogatása teljesen biztonságos.
A vulkán területére folyamatosan érkeznek turisták, ott minden éjszaka körülbelül húsz-, harminctagú nemzetközi turistacsoport táborozik.
A magyar csoport január 16-án 20 óra körül – három másik csoporttal együtt, csoportonként két fegyveres őr kíséretében, az Afar régióra szóló útvonalengedélye birtokában – érkezett meg az Erta Ale felső táborába, amely fedett és fedetlen fa- és kőkunyhókból áll.
Január 16-áról 17-ére virradóra a magyar túrázók fegyverropogásra és hangos kiáltozásra riadtak föl, majd fegyveresek jelentek meg a hálóhelyük mellett. A hálózsákokban fekvő magyarokat a fegyveresek a kunyhók közötti nagyobb szabad területen sorakoztatták fel, majd lövéseket adtak le rájuk. Az első lövések Fábián Tamást, a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) természeti földrajzi tanszékének oktatóját érték, aki azonnal elhunyt. A mellette álló Szabad Gábor – az SZTE Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinika adjunktusa – súlyosan megsebesült.
A sor másik végén álló Vizler Csaba – az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont (MTA SZBK) kutatója – és Puskás Irén - az SZTE természeti földrajzi tanszékének posztdoktor munkatársa – eközben egy szakadékba vetve magát próbált menekülni. Winter Zoltán – az MTA SZBK kutatója – egy közeli üres kunyhóba menekült. Néhány percnyi csönd után a magyarok előjöttek a búvóhelyekről, és megkezdték súlyosan sebesült társuk, Szabad Gábor elsősegélyben részesítését. Mint hazaérkezésük után Winter Zoltán és felesége, Puskás Irén egy sajtótájékoztatón elmondták: társukat az oldalán érte a támadók egy lövése, s bár a férfi erősen vérzett, több mint tizenhárom órán át életben tartották. A sérültet stabil oldalfekvésbe helyezték, próbálták csillapítani a vérzést, folyamatosan cukros vízzel itatták, így fenntartva vérnyomását, és hővédő fóliába is tekerték, hogy ne hűljön ki. Szabad Gábor orvosként – amíg tudott – maga adott instrukciókat ellátásához. A 39 esztendős kutatóban – az etióp hatóságok ígérete alapján – azzal tartották a lelket, hogy hamarosan helikopteren segítség érkezik, de az csak másfél nappal a támadás után ért oda.
Puskás Irén szavai szerint az Erta Ale-vulkán, amelyet január 16-án délután pillantottak meg, „maga volt a mennyország, ami reggelre pokollá változott”.
2012. 01. 27. (XVI/04)
