Kereső toggle

Mi lesz az Apple sorsa Steve Jobs után?

Alma a fájától

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az Apple ma a világ legértékesebb cége, és egyben legértékesebb márkája. Az idén huszonöt éves cég gyakorlatilag mindent elért: adósságállománya nulla, likvid készpénzállománya meghaladja az amerikai költségvetési tartalékot, alapítója az Év embere cím legfőbb (posztumusz) várományosa, 400 saját márkabolttal rendelkezik a világ minden táján, és egy olyan termékkínálattal, amely szinte önmagát adja el. Steve Jobs nehéz természete ellenére kiváló szakembereket gyűjtött maga köré, mégis kérdés, hogy nélküle fenntartható-e az Apple-álom?

Nézzük először a nyers számokat: az Apple a legutóbbi negyedéves adatok szerint 28,27 milliárd dolláros bevétel mellett 6,62 milliárd dolláros nettó nyereséget könyvelhetett el, miközben döbbenetesen magas összeget, 81 milliárd dollárnyi készpénzt birtokolt. Ezzel éves szinten 26 milliárd dolláros profit mellett összesen 108 milliárdra hízott a bevétele, ami több mint 66 százalékos növekedést jelent az egy évvel korábbihoz képest!

Közben az örök rivális Microsoft ugyan történelmének legjobb negyedévét teljesítette, de ezzel is „csupán" 19,9 milliárd dollárt sikerült elérnie. Igaz, szoftvercégről lévén szó, ennek majdnem egyharmadát, 6,63 milliárd dollárt nyereségként számolhatta el. A Google már csak 9,72 milliárd dolláros bevételt és 2,72 milliárd adózott eredményt produkált (28 százalékos profitráta).

A hardvergyártók közül bár a HP 32 milliárd dollár bevétellel zárt, de ebből alig 2,6 milliárd dollárt tehetett végül zsebre (8,1 százalékos profit). A legnagyobb mobilpiaci rivális, a Samsung 23 milliárd dollárjából szintén 10 százalék alatti bevételt tudott csak elérni, a Nokia pedig alig néhány százmilliót tudott megtartani a bevételként elkönyvelt 9 milliárd eurójából.

Az Apple az utóbbi években szinte minden negyedévben 20 és 30 százalék közötti nyereséget produkált, ami példátlan az informatikai iparban. Míg a Samsungnak vagy más „átlagos" gyártónak vérre menő árversenyt kell folytatnia a mobilpiacon - ami szükségszerűen a profitrés szűkülését vonja maga után -, az Apple sikeresen kívül tartotta magát a tömegversenyből, és elsőször az iPod zenelejátszóval, majd az iPhone- és iPad-készülékekkel külön piacot hozott létre magának, amelyet gyakorlatilag egyedül ural.

Azonban ami most előnyt jelent, akár végzetessé is válhat a jövőben. Az Apple konkurensei megedződtek a kemény versenyben, és egy esetleges kudarc után is képesek újra és újra talpra állni, illetve veszteséges időszakokat is átvészelni. Évente több tucat terméket dobnak a piacra, közülük az egyik bejön, a másik nem. Az Apple számára a szűk, átgondolt termékkínálat hatalmas versenyelőnyt jelent - amíg minden készülék sikeres. Azonban ha akár egy olyan típus akad, amelyik nem tud kiemelkedni a tömegből, a cég elvesztheti a piac többi szegmensétől elválasztó védővonalat, ami hirtelen bukást is eredményezhet az Apple egésze számára. Nem biztos ugyanis, hogy a kaliforniai cég képes lenne túlélni azt, ha egy LG- vagy Samsung-szintre „süllyedne" le.

Az Apple és a tőzsdei aranyláz

Az Apple részvényeinek ára 2007 és 2011 között 400 százalékkal nőtt, ami azt mutatja, hogy a piac folyamatosan szinte feltétel nélküli, és korlátlan bizalmat szavaz a cégnek és papírjainak.

Egy aktuális intő jel volt viszont, hogy az idei harmadik negyedévben a tervezett 20 millióval szemben „csak" 17 millió iPhone-t adtak el, és emiatt az Apple-papírok árfolyama azonnal 5 százalékot esett. Ebből elképzelhető, hogy mit okozott volna, ha például az iPad táblagép bevezetése 2010-ben kudarcba fullad - ahogy egyébként azt sokan jósolták. Könnyen lehet, hogy a cég részvényei 10, 20 vagy akár 50 százalékos zuhanásba futottak volna bele.

Ezek után úgy tűnhet, hogy az Apple-boom korunk egyik legnagyobb tőzsdei lufija, ám ez még sincs így: a cég ugyanis nincs túlértékelve. Az Apple tényleg annyit ér, mint azt a részvényei mutatják. Ez az ár a cég stabil, hosszú távú és reális pénzügyi adatokon alapuló értéke. Ha minden úgy megy tovább, mint az elmúlt három-öt évben, a növekedés garantált és valós gazdasági teljesítményen fog nyugodni.

A vágy titokzatos tárgya

Steve Jobs levonta a tanulságot a kilencvenes évek árversenyében profitjukat felemésztő számítógépgyártók kíméletlen árversenyéből, ezért visszatérésekor egy teljesen új arculat kiépítésébe kezdett a cégnél.

Abból indult ki, hogy a termékekkel kapcsolatos vágy még magánál az eszköznél is fontosabb. Ez motiválja az üzleti partnereket, hogy mindenbe belemenjenek, csak valahogy odakössék magukat a siker zálogához; a befektetőket, akik a biztos aranytojást tojó tyúkot látják benne és végül a vásárlókat, akik nem pusztán egy számítógépet vagy mobiltelefont látnak egy Apple-termékben, hanem egy kultusztárgyat.

A „vágy" az, ami lehetővé teszi, hogy az Apple magas árréssel, milliós darabszámban adja el termékeit. Ha ezt a „vágyfaktort" kivesszük a cégből, értelmezhetetlen lenne az eddigi siker.

A felmérések visszaigazolják ezt: az iPhone elégedettségi mutatója 70 százalékos, vagyis a tulajdonosok több mint kétharmada ragaszkodik a készülékhez, és kész megvásárolni az újabb modelleket is. Ez az Android-készülékek 50 százalékos adatához és a Blackberry alig 26 százalékához képest meggyőző eredmény.

Mi a közös egy iPhone-, iPad-, iPod- vagy Mac-felhasználóban? Az, hogy mindegyik rendelkezik egy saját Apple-azonosítóval, ID-vel. Az Apple zseniális húzása volt, hogy nem különítette el a vásárlóit, hanem egy nagy közösségként tekintett rájuk. Ezzel egyrészt azt a hatást keltette bennük, hogy ha birtokolnak egy Apple-terméket, akkor egyben egy exkluzív klub tagjává is válnak. Másrészt a cég ezzel folyamatosan olyan célzott piacot is teremt magának, amelyen keresztül a készülékhez kapcsolódó tartalmakat adhat el.

Mekkora is jelenleg ez a piac? A legfrissebb információk szerint minimum 200 millió regisztrált felhasználó és - ami legalább ennyire fontos - velük együtt ugyanennyi bankkártya rendelkezik Apple-azonosítóval. A világ legnagyobb vásárlói bázisát úgy sikerült felépíteni, hogy a cég előrelátó módon regisztrációhoz kötötte termékei alapvető funkcióinak igénybevételét. Az iPhone-tulajdonosok esetében például ehhez kötötték az ingyenes alkalmazások letöltését. Így előbb-utóbb szinte mindenki enged, és megadja bankkártyaszámát, még akkor is, ha nem akar költeni fizetős tartalmakra.

Ez teszi lehetővé az egyérintéses vásárlást, ami a rendszer legfőbb vonzereje és egyben legügyesebb módja a pénzköltés ösztönzésére. Azáltal, hogy a felhasználót csupán egy kézmozdulat - a Buy now (Megveszem) gomb megérintése - választja el a vonzó tartalomtól, jelentősen csökkenti a vevő ellenállását az egyébként akár magasnak is számító árral szemben. A módszer minden területen bevált: az Apple-készülékekre így érhetők el a zenei tartalmak, az e-könyvek és a legkülönbözőbb mobilalkalmazások is.

Érdekes módon, amikor az iPhone debütált, Jobs azon a véleményen volt, hogy csak az Apple gyárthasson rá szoftvereket. Végül azonban hamar belátta, hogy ez a készülék jövőjét veszélyeztetheti. Ezért tőle szokatlan módon engedett, és beleegyezett, hogy létrejöjjön a zenelejátszókat kiszolgáló iTunes-mintára épülő mobilalkalmazás-bolt, az App Store.

A rendszer sikerének kulcsa, hogy vonzó mind a fejlesztő, mind a felhasználó számára. Az, hogy egyének is küldhetnek be alkalmazást, sőt ugyanolyan elbírálásban részesülnek, mint a nagy fejlesztőcégek, programozók ezreit vonzotta a platform felé. Nem kellett más, csak egy számítógép és a regisztrációs díj megfizetése, máris küldhették be a programokat. Ezzel egy új, huszonegyedik századi „aranyláz" vette kezdetét. A könnyű sikerre vágyók naponta több száz alkalmazással árasztották el az App Store-t. 2010-re már 120 ezer egyedi alkalmazás volt elérhető, idén pedig ez a szám átlépte a félmilliót. Kis ötletek, mint például az Angry Birds játékok, dollármilliókat hozhattak, miközben persze a programok nagy része a digitális „szeméttelepen" végezte. A felhasználók pedig a fejlesztői verseny miatt fillérekért (az App Store termékeinek zöme 79 eurócentbe, vagyis 240-250 forintba kerül) juthatnak olyan programokhoz, amelyekért másutt a többszörösét kellene fizetniük. Az App Store „mikroeladásai" új formában valósítják meg a klasszikus „sűrű fillér" kereskedelmi filozófiát.

Árnyék a falon

Az Apple készpénztartaléka minimum nyolc évre biztosítja a cég fennmaradását akár folyamatos veszteségek mellett is, és a rendszer, amit Jobs hátrahagyott, valódi pénzcsináló géppé nőtte ki magát. Nincs olyan terület, ahol hagynák, hogy pénz folyjon el, a profitmaximalizálás érvényesül minden vizsgált területen: a cég beszállítóktól kezdve egészen az eladásig mindent a kezében tart és kontrollál. Azonban ez csupán egy tökélyre fejlesztett üzleti rendszer, ami keretbe foglalja és értékesíti a cég lényegét: azt, hogy vágyat kelt az emberekben.

Amíg ez a modell él, és folyamatosan megújul, a cég fönnmarad, de ehhez eddig mindig szükség volt Steve Jobs víziójára. Bármilyen stabilnak látszik ma a helyzet, ez a tény mégis árnyékot vet a vállalat jövőjére.

Olvasson tovább: