Kereső toggle

Akarsz gazdag lenni? - Legyél farmer!

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Előrejelzések szerint a következő évtizedben a fogyasztás bővülése és az időjárási viszontagságok miatt drasztikusan emelkedni fognak az élelmiszerárak, az éhezők jelenleg is közel egymilliárdos táborának bővülése pedig kiszámíthatatlan zavargásokhoz és menekültáradathoz fog vezetni. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint itt az ideje, hogy a világ vezetői szembenézzenek a tényekkel, és nagyobb befektetésekkel növeljék a mezőgazdasági termelést. Úgy tűnik, a következő évtizedek legjobb befektetése a termőföld lesz.

„Akarsz-e gazdag lenni? Legyél farmer!” – ezzel a felütéssel tárgyalja a Time magazin a FAO által beharangozott globális élelmiszerválságot. A cikk szerint az élelmiszerárak drasztikus emelkedése miatt ma már nem bankárnak érdemes tanulni, hanem a mezőgazdasági termelésbe éri meg időt, energiát és nem utolsósorban pénzt fektetni. 
Ami pedig a részleteket illeti: a 2010–2011-es termelési időszakban a világ népessége több gabonát fogyasztott el, mint amennyit megtermelt, így egy év alatt 40 százaléknyit drágult az élelmiszer. Az időjárás kiszámíthatatlansága mellett a helyzetet tovább rontja, hogy naponta 219 ezer újabb éhes száj jön a világra, vagyis ennyivel gyarapszik az éhezők csaknem egymilliárdos tábora.
A FAO szerint a termelésnek legalább 70 százalékkal kell nőnie, ha ki akarja elégíteni a folyamatosan növekvő népesség igényeit. Ez tenné ugyanis lehetővé, hogy az emberek a megtermelt javakat normális szintű árakon vehessék meg. A magas árak a spekulánsokon kívül senkinek nem kedveznek. Az élelmiszerre fordított pénzt ugyanis az emberek nem műszaki cikkekre vagy utazásra költik – ami globálisan is visszafogja a gazdasági növekedést még a fejlődő országokban is. Természetesen az éhínség a legégetőbb problémát Afrika bizonyos részein jelenti, ahol az átlagosnál esetenként háromszor többet kell dolgoznia egy családfőnek, hogy a családja számára alapvető élelmiszereket meg tudja vásárolni.
A FAO szerint többek között megoldással szolgálhat, ha több pénzt fektetnek az országok a mezőgazdasági kutatásfejlesztésbe. Óvatos becslések szerint a kívánatos összeg legalább 200 milliárd dollár volna éves szinten, ami a jelenlegi helyzethez képest legalább 50 százalékos növekedést jelent. Az ügyesen beforgatott pénz ugyanis kis mennyiségekben nagy területen óriási növekedést tud eredményezni.
Amikor a hatvanas években hasonló szituációban úgy tűnt, hogy a világ népessége számára kevés az élelmiszer, technológiai fejlesztések nyomán ugrásszerűen megnőtt a termelés. Indiában például az öntözés és az új növényvédelmi módszerek minimális befektetéssel 20 év alatt megduplázták a gabonatermelést. A szakértők szerint most is egy ilyen „zöld forradalomra” van szükség, amiben nagy szerepet játszhat az Egyesült Államokban már széles körben, nagy hatékonysággal alkalmazott – hatásait tekintve viszont vitatott – biotechnológia.
A fejlesztés azonban visszájára is fordulhat. Mivel az élelmiszerhiány felsrófolja az árakat, sokan választják a mezőgazdasági termelést az extraprofit reményében. Ezt gerjeszti a sokak szerint igen veszélyes európai és észak-amerikai politika is, amely jelentős összegekkel támogatja a biodízel és bioetanol célú gabonatermelést. 2000-ben az amerikai kukoricatermelés 6 százalékát használták fel ilyen célra, ez a mennyiség ma 40 százalék a kormányzati támogatások miatt – mely 350 millió ember élelmezésére volna elegendő. Egyes szakértők szerint ez az összeg ablakon kidobott pénz, a bioüzemanyagok ugyanis mennyiségi okokból nem tudják kiváltani a fosszilis energiahordozókat, viszont az élelmiszeriparból kivont és a benzintankokba „töltött” gabona hatalmas problémákat jelenthet az egyre növekvő létszámú emberiség ellátása szempontjából. A kecsegtető haszon azonban sokakat arra sarkall, hogy mezőgazdasági tevékenységbe fogjanak, mivel a támogatásokkal együtt garantált az a profit, amit korábban a slágernek számító pénzpiacokon lehetett csak elérni. Amerikában a várakozások szerint a jövőben is nagy szükség lesz gabonára – emiatt is nagyon jó üzlet ma farmot vásárolni.
A magas árak miatt azonban megéri étkezési célú gabonát is termelni, ám a költséghatékonyság gyakran olyan kockázatos termesztési módokat igényel, mint a génmanipuláció. Mindezek mellett a biotechnológiát nehéz kihagyni a számításból egy ilyen válsághelyzetben, a kezelt gabonaféléknek ugyanis kevesebb vízre és növényvédő szerre van szükségük, míg a megtermelt mennyiség nem változik, vagy nő. Fontos szempont azonban, hogy a nagyobb mennyiségű termelés nyomán a gabona minősége ne romoljon, és továbbra is biztonsággal alkalmas legyen emberi fogyasztásra.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a robbanásszerű technológiai fejlődés nyomán keletkezett extraprofit jelentősen átalakította a fejlődő országok újgazdagjainak étkezési szokásait. Egyre több ember engedheti meg magának ugyanis ezekben az országokban, hogy drágább élelmiszereket, például húsféléket fogyasszon nagyobb mennyiségben. Míg egy átlagos amerikai évente 113 kilogramm húst eszik, egy indiai mindössze 4,5 kilogrammot. Viszont az indiaiak jóval többen vannak, így ha ez a mennyiség megduplázódik, az a 80 százalékkal megugrott gabonafogyasztás mellett jelentős árnövekedést eredményez. Az igényt kielégítendő pedig egyre több gabonát kell az állattenyésztésben felhasználni. Egy kiló marhahús előállításához ugyanis legalább hat kiló gabonára van szükség. Ez tovább csökkenti az emberi fogyasztásra szánt termény mennyiségét – és tovább növeli az árakat.
Ahogy minden válságban ott vannak, innen sem hiányozhatnak a tőzsdei spekulánsok, akik saját érdekükben befolyásolják a gabonaárakat. Mindezek mellett a világ árutőzsdéin a nagy gabonatermelő országok exportlimitjei is akut pánikot gerjeszthetnek. Februárban például egyetlen nap alatt 25 százalékot nőttek a globális gabonaárak, miután Kazahsztán kormánya bejelentette, hogy visszanyesi a gabonaexportot, mivel garantálni kívánja, hogy a lakosság nem marad gabona nélkül.
Nem maradhat ki a sorból a klímaváltozás sem. Az ENSZ Klímaváltozást Vizsgáló Kormányközi Munkaközösségének szakértői szerint három foknyi felmelegedés legalább 40 százalékos élelmiszerár-növekedést válthat ki. A vízszennyezés pedig azt eredményezheti, hogy a most is szárazsággal küzdő területeken még bizonytalanabbá válik a termelés a csökkenő használható vízkészlet miatt.

Klímaveszély

A klímaváltozás által leginkább veszélyeztetett élelmiszerek:
• Olasz tészta: Olaszország a Brit Meteorológiai Hivatal szerint rövidesen olyan éghajlati változásoknak néz elébe, amelyek között lehetetlenné válik a durumbúza termesztése, így ha tésztát akarnak enni az olaszok, 2020-ra behozatalra szorulnak majd ebből a terményből.
• Francia bor: a lehűlő klíma miatt a bor savasabb lesz, nem tud
a szőlőben a gyümölcsös íz kialakulni, ha pedig túl meleg van, az túl édessé teszi a szőlőt, amitől a bor sokkal nehezebb lesz.
• Német sör: Kelet-Németország a klímaváltozás miatt jelentős vízhiánnyal néz szembe. A víz nagyon fontos az árpa és a maláta termesztésében, és a nagyon szigorú előírások miatt nem tudnak a német sörgyártók olcsóbb megoldásokat alkalmazni. Az unió máris 9 millió dollárt fektetett a német malátatermelők öntözőrendszereibe, hogy a termelés túlélje az egyre forróbb nyarakat.
• Vietnami rizs: a vietnamiakra leselkedő legnagyobb veszély az emelkedő tengerszint, amely több tízezer hektárnyi rizsföldet választhat le a kontinensről. Mivel az Ázsiában tömegeknek alapvető élelmiszerforrást jelentő rizstermelés az alacsonyabban fekvő folyódeltákban a legjellemzőbb, viszonylag kismértékű emelkedés is veszélyes lehet.

Kevés európai

„A mezgazdasági termények iránti növekv kereslet ellenére egész Európában egyre kevesebben vannak, akik a gazdálkodást választják megélhetési formának. Az Európai Unióban a 35 év alatti gazdák aránya 6-7 százalék körül van, miközben a mintegy 14,5 millió termel egyharmada már elérte a nyugdíjkorhatárt” – mondta el érdekldésünkre a Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetségének (Agrya) társelnöke. Weisz Miklós szerint ennek okát nemcsak abban kell keresni, hogy a mai fiatalok többnyire kényelmes „irodai”, „menedzseri” álláshelyekrl álmodnak, ennél alapvetbb gond, hogy a mezgazdaság jövedelmezsége itthon a nemzetgazdasági átlagnak csupán kétharmada, de Nyugaton sem sokkal jobb a helyzet. Ráadásul a termelés rendkívül tkeigényes: a termföld és a gépek beszerzése mellett a kockázat is sokkal magasabb, mint más ágazatokban.
A családi keretek között mintegy 200 hektár szántóföldön gazdálkodó Weisz Miklós szerint fél, hogy a növekv élelmiszerfogyasztás által keltett felhajtóert nem a gazdák tudják majd leginkább kihasználni. „Szomorú jelenség, hogy a spekulációs tke megtalálta az agráriumot. A gabonapiacon például olyan mértékŐ áringadozások vannak akár egy adott éven belül is, amelyek csak spekulációs ügyletekkel magyarázhatóak,
a valós piaci viszonyokat nem tükrözik. Ez pedig nemcsak a termelk, hanem a feldolgozóipar dolgát is megnehezíti” – mutatott rá az elnök, megjegyezve, hogy ezért a termékek helyi értékesítését kellene ersíteni, valamint olyan földszabályozásra lesz szükség, amely a két és fél év múlva lejáró földvásárlási moratórium után megvédi a magyar vidéket a külföldi spekuláns befektetktl.
Pozitív jelenség ugyanakkor Weisz Miklós szerint, hogy egyre nagyobb az igény a megbízható eredetŐ termények iránt, és mind többen kezdenek legalább részben önellátásra berendezkedni. Ezt a tendenciát ersítend, az Agryához kapcsolódó fiatal gazdálkodók a „Vesd bele magad” program keretében 2000 általános iskolásnak juttattak különféle vetmagokat, amelyeket a gyerekek az iskolakertben vagy otthon vetettek el és neveltek fel – óriási lelkesedéssel. Egy másik projekt keretében pedig 30 városi fiatalt közvetítettek ki gazdaságokba, ahol belekóstolhattak a vidéki élet nehézségeibe és örömeibe. (S. I.)

Olvasson tovább: