Kereső toggle

A börtön ablakán besüt a nap

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„A büntetés-végrehajtás rendszere a természetéből fakadóan embertelen, nem látja a számok mögött a sorsokat. Isten viszont kész új esélyt adni. A megfordult életek pedig az egész társadalom számára hasznosak, hiszen alapesetben a börtönviseltek többsége szabadulása után rövidebb-hosszabb idő múltán visszakerül a rácsok mögé" - mondja a Hit Gyülekezete börtönmissziójának vezetője. Riport a valódi szabadulásról.

Deák Zoltán történetének első fele sok tekintetben tipikusnak mondható. Elvált szülők gyermekeként tinédzserkorában a lázadó, deviáns „kultúrkörben" érezte magát igazán otthon, olyannyira, hogy a középiskolát sem fejezte be - mire kirúgták volna, otthagyta a túl sok kötöttséggel járó intézményt. „Először csak alkalmilag követtem el néhány bűncselekményt, majd tudatos bűnözővé váltam. Összesen nyolc évet töltöttem rács mögött betörések, csempészés és egyéb üzletelgetések miatt" - emlékszik vissza a most negyvennyolc éves férfi. Bár mindig nyitott gondolkodású volt, a küzdősportok mellett is sokat olvasott, a kereszténységet a „világ legnagyobb hülyeségének" tartotta.

„Teljesen materialista voltam, így engem is meglepett, amikor az egyik barátom sírjánál belém hasított a kérdés, hogy valóban itt van-e vége az életnek. Amikor pedig 1999-ben hosszú bujkálás után bevittek, hogy 3 és fél éves büntetésemet letöltsem, két keresztény könyv akadt a kezembe a zárkámban. Attól kezdve esténként rendszeresen imádkoztam a saját szavaimmal, hogy Istenem, ha vagy, mutasd meg, hogyan lehet téged megtalálni, és mi a baj az életemmel " - meséli Zoltán, miként kezdődött a változás az életében. A döntő lökést végül az adta, amikor Sopronkőhidán egy hívő börtönőr összeismertette a Hit Gyülekezete egyik munkatársával. „A beszélőn mondtam neki, hogy addig innen el nem megy, amíg meg nem mondja, hogy mit kell csinálnom. Azzal indított, hogy bűnös vagyok, ami nem volt nagy meglepetés. Aztán elmagyarázta, hogy ez nemcsak azokra vonatkozik, akiket a bíróság elítélt, hanem minden emberre. Beszélt a Jézushoz való megtérésről is, mire megkérdeztem, hogy ehhez milyen tanfolyamon kell részt venni. Amint megértettem, hogy ehhez elég egy őszinte imát elmondanom, azonnal meg is tettem. Attól a naptól kezdve teljesen feladtam a régi életemet, megváltoztam" - folytatja a történetet Zoli. Mindez 2000 decemberében történt, nem egészen egy évvel a szabadulása előtt, amire az újdonsült testvérek segítségével céltudatosan készülni kezdett. Például azzal, hogy a súlyzózások helyett a tenyerét kezdte edzeni - mondván, a segédmunkához érdes tenyérre van szükség. A munka mellett a tanulásra is nagy hangsúlyt fektetett, olyannyira, hogy a következő években nemcsak az érettségit szerezte meg, hanem a Szent Pál Akadémia teológusdiplomáját is. Tíz évvel a szabadulása után Zoli Sopronban él feleségével és kisfiukkal - és családját becsületes munkából tartja el.

A keményfiúk megtörnek

A fenti történet csak egyetlen pozitív példa a Hit Gyülekezete országos börtönmissziójának számos eredménye közül. Maradjunk azonban még egy kicsit Sopronkőhidán, ahol tizenöt-húsz elítélt gyűlik össze rendszeresen, hogy a börtön falai között Istent tisztelje. Mint Nemes Balázs, a kőhidai szolgálat vezetője elmondta, a hívők ezenkívül imádkozni és zenélni-énekelni is összejárnak. „Tisztában vagyunk azzal, hogy a munkánk valódi fokmérője az lesz, amikor ezek a személyek innen kikerülnek, és kiderül, hogy meg tudnak-e maradni ezen az úton. Ezért nagy hangsúlyt teszünk arra, hogy a megváltás üzenete mellett azt is elmondjuk, hogy nekik mit kell megtenniük ennek érdekében - és ez alatt nem csak a tanulást és a munkára való felkészítést értem. Egy fiú például, aki korábban rituális sátánista volt, megkérdezte, mi a véleményem arról, hogy likvidálná három egykori társát, amiért feldobták. Mondtam neki, hogy ha nem bocsát meg ezeknek az embereknek, soha nem fog tudni megszabadulni" - említ egy extrém esetet Nemes Balázs. Tapasztalatai szerint az egyik legnagyobb akadálya annak, hogy egy bűnöző megváltozzon, az a rögeszme, hogy ő valójában nem bűnös. Ezenkívül az is jellemző, hogy az érintettek elvárják ugyan a segítséget, viszont ők maguk nem akarnak áldozatokat hozni. Ahogy Deák Zoli mondja: az előző életből mindent meg kell gyűlölni, fel kell égetni, és meg kell szakítani az egykori alvilági kapcsolatrendszereket, akár még a lakóhely megváltoztatásával is.

A börtönmisszió során a lelkészek esetenként hírhedt bűnözők megváltozásában is közreműködnek. A közelmúlt egyik nagy visszhangot kiváltó ügyében jelentős fordulatnak tekinthető, hogy az elkövető megtért. A munkatársaival több bv-intézetben is lelkészként szolgáló Grósz István ezt csupán példaként említi - az illető kilétét nem kívánja nyilvánosságra hozni. Egyfelől azért, mert ez személyes adat, másrészt pedig a következő években, sőt inkább évtizedekben mutatkozik majd meg ennek a döntésnek a komolysága. Ennek kapcsán hozza pozitív példaként egy másik „ügyfelét", Kálmánt, aki tíz éve szabadult - ma pedig nagycsaládos emberként függőségben szenvedők felé szolgál.

„Gyakran prédikálok a raboknak a zsidók babiloni fogságáról, hogy amíg bent vannak, addig azon munkálkodjanak, hogy bent minél békésebb, elviselhetőbb legyen az élet. Ugyanakkor azt is szoktam nekik hangsúlyozni, hogy ezt ne szokják meg, tudatosan készüljenek a kinti létre" - avat be a börtönszolgálat részleteibe a lelkész, aki szerint nem is szabadna egyből szabadlábra helyezni az elítélteket: a felkészülést segítendő szükség lenne egy „köztes szobára" a rácsok és a kinti világ között.

Csillagfény

Forró Lászlót (képünkön jobbra) 2 év 8 hónapra ítélte a bíróság, miután 2006 júniusában barátjával belekeveredtek a szegedi alvilág egy területi vitájába. Annak idején a hírekbe is bekerült, hogy a Tisza-parti város központjában baseballütővel, viperával, szamurájkarddal felfegyverzett férfiak estek egymásnak. Laci barátja életét vesztette az összetűzésben. „A bíróság felmentette a gyilkost, mondván, jogos önvédelem volt. A testvéremet, egy barátomat és engem pedig lecsuktak" - mondja a Mapet becenévre hallgató férfi, aki a hírhedt Csillag börtönben sem tért jobb belátásra: „begőzölve" bosszút esküdött. Közben akkori párja elhagyta, vagyona pedig teljesen elúszott. Ekkor tért meg az egyik barátja, aki elkezdett neki beszélni a hitről.

„Ezek a dolgok mindig nevetségesnek tűntek a szememben, de ahogy hallottam, hogy lehet tiszta lappal indulni, új szívet kaphatok Jézustól, egyre nagyobb remény ébredt bennem. Végül úgy döntöttem, harmincöt évesen adok egy új esélyt magamnak, és megtértem. Azon az egyszerű imán keresztül valami nagyon megváltozott bennem. Ez először akkor tűnt fel, amikor a zárkában hallott káromkodások tűszúrásként sértették a fülemet" - meséli Laci, aki végül is 22 hónap múltán szabadult. Ezt követően dolgozni kezdett, feleségül vette Niki nevű barátnőjét, született egy fia, valamint hamarosan érkezik második gyermekük is: családjával együtt már nem albérletben, hanem saját otthonukban élnek.

Érdekes momentum, hogy Mapet Európa-szerte ismert ketrecharcos volt, így megtérése után adódott a kérdés, hogy folytassa-e a karrierjét. „A sporttársaim és a sport szeretete arra ösztönzött, hogy folytassam a küzdősportokat. Bár nem tudom olyan intenzitással folytatni, mint régen, viszont sok barátomnak tudom mondani a jó hírt. Először még cikiztek, tiszteletesnek meg atyámnak szólítottak, most viszont már komolyan kérdezgetnek, és többen meg is tértek" - magyarázza.

Laci elmondása szerint abban, hogy elhatározása mellett szabadulása után is ki tudott tartani, nagy segítséget jelentett a Csillag Gyülekezet, vagyis a Szegeden működő börtönmisszió. Kunstár Csaba, a szolgálat egyik munkatársa elmondta, kilenc éve járnak be az intézménybe. Kezdetben két-három érdeklődővel beszélgettek az oktatási körlet egyik tantermének sarkában, ma pedig már a színházteremben tartják az összejöveteleket, amelyeken mintegy negyven-negyvenöt fő vesz részt rendszeresen. A Csillagban közismerten a legkeményebb bűnözőket tartják fogva, az átlagbüntetés 15 év, de van, akit több évtizedre ítéltek, sőt, többen tényleges életfogytiglant kaptak.

„A börtönmisszió összetett feladat. Itt nemcsak lelkésznek kell lenni, hanem egy kicsit pszichológusnak, jogásznak vagy éppen tanárnak. Több olyan ember felé is szolgáltunk, aki a Bibliából tanult meg írni-olvasni, de van, akinek abban segítünk, hogy miután - nagy valószínűséggel - ártatlanul ítélték el, szabadlábra kerülhessen" - illusztrálja munkájukat Csaba. Másokhoz hasonlóan ők is tanulásra ösztönzik a rácsok mögött élő testvéreket. Volt, aki két nyelvet is megtanult, mások leérettségiztek, szakmát tanultak, hárman pedig jelenleg is a Szent Pál Akadémia teológushallgatói. A Csillag Gyülekezet vezetői fontosnak tartják, hogy a raboknak megmaradjon a kapcsolatuk a hozzátartozókkal. Ezért rendeznek családi istentiszteleteket, amelyeken a rabok és szeretteik egyaránt részt vehetnek. „Szabadulás után azok indulnak jobb eséllyel, akiknek van családjuk és olyan emberi kapcsolataik, akik tudnak segíteni az újrakezdésben" - teszi hozzá Csaba.

Új esély

A Hit Gyülekezetén belül országosan mintegy tucatnyi bv-intézetben húsz-harminc személy szolgál folyamatosan elítéltek vagy előzetes letartóztatásban lévők felé. A szolgálat koordinátora, Mihály József is megerősíti: az átlagostól sok tekintetben eltérő lelkészi munkára, nagyobb felkészültségre és nem utolsósorban több türelemre van szükség a börtönmisszióban. „Ezek a bűnök és a bűnöző életmód olyan szinten emészti fel a személyiséget, hogy azt egy átlagos ember nehezen tudja elképzelni. Évek kellenek ahhoz, hogy valaki igazán megváltozzon. Sőt, megkockáztatom, hogy az szabadult meg igazán, aki élete végéig szabad tud maradni" - rögzíti tapasztalatait a lelkész. Hozzáteszi: ha valaki letölt, mondjuk, öt-hat évet a rácsok mögött, annak azért is nehéz visszailleszkednie a normális életbe, mert ennyi idő alatt rendkívüli módon megváltozik a kinti világ - ezt mi csak azért nem érzékeljük, mert benne élünk a változásban.

Mihály József szerint az egyházi szolgálatnak nagyon is helye van a börtönökben és a pártfogó munkában. A megfordult életek az egész társadalom számára hasznosak, hiszen alapesetben a börtönviseltek többsége szabadulása után újra bűncselekményeket követ el, és rövidebb-hosszabb idő múltán visszakerül a rácsok mögé. „A büntetés-végrehajtás rendszere a természetéből fakadóan embertelen, nem látja a számok mögött a sorsokat. Isten viszont kész új esélyt adni" - hangsúlyozza a lelkész.

Olvasson tovább: