Finnország
„Bárcsak jönne a karácsony, hogy ehessünk egész éjszakán át”– mondja a finn szólás. Kétségkívül a legnagyobb ünnep Finnországban a karácsony (finnül joulu). A joulu szó ősi germán eredetű, a hjul szóból származik, ami kereket jelent, és a Napra utal. Ugyanebből a szóból ered a finn juhla, azaz ünnep elnevezés is. A karácsonyvárás nagyon hamar megkezdődik, újabban már november 1-jén. Az üzletek ekkor öltöznek karácsonyi díszbe, és kínálják egészen karácsonyig portékájukat. A házak ablakaiban megjelennek a gyertyák, az udvarokon a karácsonyi fények, a munkahelyeken pikkujoulukat, azaz kis karácsonyi partikat szerveznek. Nem volt ez mindig így, elég későn, csak az 1800-as években kezdték el ünnepelni a karácsonyt, és akkor is nagyon különbözött a városi és a vidéki ünnep. Az elmúlt évszázadban viszont megnőtt a jelentősége, az üzleteknek is volt érdekük ebben, és akár több napon keresztül is ünnepelték.
Az otthonokban is hosszú készülődés előzi meg a karácsonyt, hiszen ilyenkor minden háziasszony szereti saját kezűleg elkészíteni az ünnepi finomságokat. Ráadásul Finnországban is minden háziasszony úgy véli, a lakásnak ragyognia kell, mire a fenyőt behozzák a házba. Köztudottan a Mikulás hazája Finnország, azon belül is Lappföld. A „karácsonyi apó” (Joulupukki) sokak szerint az egyetlen igazi Mikulás. Korvatunturiban, azaz szó szerinti fordításban a „Fülhegyen” (azért van füle, hogy hallja, melyik gyerek viselkedett jól vagy rosszul), egy isten háta mögötti kis faluban él segítőivel, a tonttukkal, akik világosságot hoznak a sötétségbe, a hosszú finn éjszakába.
A karácsony általában a nyugalmas, békés szaunázás örömét jelenti a finneknek, a közös családi együttlétet és nem utolsósorban a nagy közös vacsorát. Az 1900-as évektől kezdve díszítenek karácsonyfát is, viszonylag egyszerűen, nem túl sok csillogó dísszel, inkább természetes díszekkel és sok helyen hazafias módon finn zászlókkal. De nem minden családnál jellemző ez sem, ahogy a nagy ajándékosztás sem.
Az ételeket már pár nappal előtte elkészítik, időben, különösen a halételeket, amelyeknek pácolódniuk kell, vagy a rakott ételeket, amelyeknek állniuk kell pár napig. Úgy tartják, karácsonykor bőségesen kell étkezni, hogy a következő év is bőséges legyen. Éppen ezért már december 24-én reggel különlegesen finom ünnepi tejbekását (joulupuuro) esznek mandulával, szárított gyümölccsel, mazsolával, hogy az esti fő étkezésig jól bírják. Ez a szokás igen régi eredetű, és összefüggésben van azzal, hogy a kása nagy tiszteletnek örvendő étel volt az északi országokban. Norvégiában, Svédországban karácsonykor általában fehér rizsből készítik, és nem árpából, mint hétköznapokon. A tejben főtt fehér rizs a tisztaságot jelképezte. Bár mára veszített előkelőségéből, a legtöbb családnál ezzel kezdik a karácsonyt.
A szentesti vacsorán előételnek sózott vagy enyhén füstölt, kaporral ízesített lazacot vagy heringet fogyasztanak, marinált halakat, lúgban áztatott tőkehalat (lipeäkala) és heringsalátát (sillisalaatti). A hagyományos karácsonyi főétel az egybesült sonka (kinkku), amit a magyar ízléstől eltérően nem füstölten főznek meg, hanem szegfűszeggel tűzdelve, mustárral megkenve, sütőben sütnek szép pirosra. Ez az étel valószínűleg svéd hatásra került a finn konyhába, mivel disznóhúst az 1930-as évekig csak ritkán ettek, mert drága volt. Az 1980-as évektől kezdve a pulyka is megjelent könnyebb ünnepi ételként, felváltva a zsírosabb disznósonkát. A sonkához vagy pulykához salátát, azaz rosollit fogyasztanak, és különböző rakott zöldségeket (laatikko), felfújtakat, répát, krumplit, karalábét. Karéliában a karácsonyi ételekhez különböző pirogok tartoznak, rizzsel vagy főtt krumplival töltve.
Brazília
Brazíliában a karácsonyi ünnepek december 24-én éjfélkor kezdődnek egy tradicionális családi karácsonyi vacsorával, ahol a közeli és távoli rokonság összegyűlik. Az éjféli vacsorán különböző hagyományos ételek mellett egy különleges sült szárnyast tálalnak fel, amely hasonló a pulykához, és úgy hívják: Chester. Ezt a szárnyast szigorúan ellenőrzött körülmények között tenyésztik ki, csak természetes táplálékot kap, például szóját és kukoricát. A levágás előtt minőségi ellenőrzésen megy keresztül, mivel ennek a szárnyasnak a húsa hetven százalékban a mellben és combban található. Asztalra kerül még tőkehalból készült fasírt, a bolinho de bacalhau és egy kihagyhatatlan hagyományos édesség, a rabanada, ami egy édes palacsintatésztában, olajban sütött, vékonyra szeletelt bagett jellegű kenyér fahéjas porcukorral megszórva – a bundás kenyérhez hasonlít. A karácsonyfát általában december 6-án állítják fel, Szent Nikolasz napján, akit Papai Noelnek neveznek (magyarul Télapó). A karácsonyfa-lebontás január 6-án éjfélig történik, a Királyok napján, mert a hagyomány szerint ezen a napon figyelmeztették a királyok Máriát és Józsefet, hogy meneküljenek Heródes katonái elől, és ne hagyjanak maguk után nyomot a katonák számára.
A gyerekek nagy izgalommal várják az éjfélt. Addig többnyire nem is alszanak el, megvárják az éjféli kongót, hogy megrohamozhassák a karácsonyfa alatt lévő ajándékokat, amiket Papai Noel helyezett oda, és játszhassanak.
A közös családi vacsora és sok ajándékozás után mindenki mindenkit meglátogat. A brazilok még olyanokat is vendégül látnak, akikkel csak távoli köszönő viszonyban vannak, de gyakran előfordul, hogy ismeretlen embereket is megvendégelnek. Valójában Brazíliában a karácsony egyfajta előszilveszteri parti, amit rendkívül vidáman és lazán ünnepelnek, nem beszélve arról, hogy decemberben kezdődik a nyári évszak, így sokan vakációznak az iskolai szünetet kihasználva. (Anderson Correa)
Egyesült Államok
A karácsony az Egyesült Államokban nemcsak egy nappal hozható összefüggésbe, hanem egy időszakkal is. Ez az ünnepi időszak valójában a november végi hálaadás napjának megünneplésével kezdődik. Az ezt követő napon, „fekete pénteken” árleszállításokkal indul a hivatalos karácsonyi vásár. Ha valaki éppen nem egy bevásárlóközpontban keresi a jó vételeket (vagy nem a második hálaadási vacsoráját fogyasztja), akkor karácsonyra díszíti fel az otthonát. Sokak számára ez „családi ügy”, mivel a különleges díszeknek és dekorációknak megvan a saját történetük. Ezeket előveszik, és olyan megjegyzésekkel függesztik ki, hogy „Emlékszel…”
Az amerikaiak szeretik megízesíteni ezt az időszakot, ezért korán megkezdik az előkészületeket, hogy a legtöbbet hozzák ki az ünnepnapokból. Mind a fiatalok, mind pedig az idősek élvezik az ünnepi sütést, vásárlást, ajándékcsomagolást, karácsonyi zenét, dalokat, játékokat és partikat. Karácsony este összejön a család apraja-nagyja, megajándékozzák egymást, elfogyasztják az ételeket, de nem ez jelenti a fő eseményt. Az amerikaiak szerint abban az időben, amikor mindenki mélyen alszik, érkezik a Mikulás egy zsák ajándékkal. Kisebb édességek és ajándékok számára zoknikat akasztanak fel a kandalló vagy kályha köré. A kandallóra egy tál süteményt és egy pohár tejet is kitesznek arra az esetre, ha éhes lenne a kéményen keresztül érkező látogató. A nagy ünneplés karácsony reggel kezdődik, amelyet reményteli várakozás előz meg. A gyermekes családoknál ezen a reggelen nem lehet sokáig aludni. A családok már korán összegyűlnek a fa körül – sokan ilyenkor még pizsamában vannak –, és megkezdik az ajándékok kicsomagolását. Ha december 26-a hétköznapra esik, akkor mindenki dolgozik. Szilveszterre a legtöbb karácsonyfát és dekorációt lebontják, és az élet a normális kerékvágásban folytatódik. (Shelly Matos)
2010. 12. 23. (XIV/51)
