Kereső toggle

Remeték a Marson

Génmódosított gyarmatosítók a vörös bolygón

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ray Bradbury regényébe illő megoldással rukkolt elő az amerikai űrügynökség, a NASA, amely a napokban jelentette be, hogy egyirányú „járatokat” indítana a Marsra 2030 körül. Az űrhajósok feladata kolóniák alapítása, tágabb értelemben pedig a minél hosszabb túlélés lenne, mivel soha többet nem térhetnek haza.

Bármilyen hihetetlenül is hangzik, de úgy tűnik, a hír nem kacsa, a több milliárd dollárba kerülő küldetés tervezését a NASA egyik fő tervezőintézete, az Ames Kutatóintézet végzi. Ezt Peter Worden, az Ames igazgatója jelentette be egy hete egy San Franciscó-i konferencián. A kutatóintézet már 600 ezer dollárnyi állami támogatást kapott a küldetés előkészítéséhez, a további pénz egy részét magánadományokból fedeznék.
A NASA több milliárdost – például a Google alapítóját, Larry Page-t – is meg kíván nyerni a Száz Éves Űrhajó nevű projekt, támogatására. Worden beszámolója szerint Larry Page-t nagyon érdekelte a projekt, és megkérdezte, hogy mennyibe is kerülne egy odaút. Mikor meghallotta Wordentől, hogy a NASA 10 milliárd dollárra becsüli a költségeket, Page arról érdeklődött, hogy le lehetne-e vinni ezt az összeget 1-2 milliárd dollárra. „Kicsit még vitatkozunk a költségeken” – ecsetelte a helyzetet Worden.
Az Ames igazgatója arról is beszámolt, hogy egyelőre még nincsenek elképzelései, hogy milyen is lehet egy másik világon élni. „A konzervatívok amiatt aggódnának, hogy elpusztít minket, a liberálisok meg amiatt, hogy mi pusztítjuk el.” „Azt gondolom, hogy nagy lehetőségek rejlenek a mesterséges biológiában: ahelyett, hogy olyan környezetet teremtünk, mint amilyen a Földön van, miért ne módosíthatnánk az életet mi magunk… beleértve az emberi genomot, hogy jobban alkalmazkodjon a marsi körülményekhez.”
Ez mellesleg teljesen egybecseng Bradburynek a Marsbéli krónikákban található egyik történetével, amelyben kiderül, hogy a főhős, akit a Földön megvetettek gyenge fizikuma miatt, mégiscsak rendelkezik egy különlegességgel: szkafander nélkül is be tudja lélegezni a marsi levegőt. A valóságban erre persze semmi esély, a marsi atmoszférának csak kevesebb mint egy százaléka oxigén, és több mint kilencven százaléka szén-dioxid. A dolog jó oldala, hogy legalább van atmoszféra, ami a kozmikus sugárzás egy részét megszűri, ráadául a marsi légnyomás elviselhető szinten van, jóval alatta annak az értéknek, amelynél a víz már 37 fokon felforr. A leendő telepesek az atmoszféra mellett sok hatalmas problémával találják majd szembe magukat, ezek közül a legelső maga az odajutás: a Marsra vezető út mintegy kilenc hónapig tart, ehhez kell az űrhajósoknak olyan körülményeket teremteni, amelynek során védettek maradnak a radioaktív sugárzással szemben, ugyanakkor kibírják az összezártságot is.
Ha az utat sikerül túlélni, akkor hatalmas probléma a Mars hőmérséklete, amely a Déli- sark hőmérsékletét idézi: a Mars hőmérséklete elérheti a –140 Celsius-fokot is, miközben a leghidegebb földi hőmérséklet „mindössze” –90 Celsius-fok volt. Leküzdhetetlen akadálynak tűnik egyelőre a víz hiánya is, bár ebben lehetnek meglepetések. Az elmúlt tíz évben az egymást követő Mars-expedíciók egyre több jelét találták annak, hogy jelenleg is van víz a Marson, legutóbb éppen pár hete jelentették, hogy az egyik Mars-járó valószínűleg vízre bukkant a vörös bolygón. A NASA kutatói által a Journal of Geophysical Research című újságban közzétett tanulmány szerint a Spirit nevű Mars-járó gyakorlatilag elakadt a sárban, amelyet valószínűleg megolvadt hó okozott. A tanulmányt követően a kutatók arra következtetnek, hogy hosszú idővel ezelőtt a Mars mégiscsak lakható lehetett.
A hatalmas akadályok ellenére a washingtoni egyetem kutatói szerint a kolonizáció első fázisa már négy űrhajóssal elkezdhető, és az is könnyedén elképzelhető, hogy a 2030 körülre tervezett Mars-misszión a telepesek nem lesznek teljesen egyedül, hanem humanoid robotok is a segítségükre lesznek. Ez szintén nem a tudományos fantasztikum világába tartozó elképzelés, hanem részben már realitás. A Discovery űrrepülőgép a napokban kezdődő utolsó útján ugyanis magával viszi a Robonaut2 nevű humanoid robotot. A 130 kg-os humanoid robotnak egyelőre csak keze és feje van, a lábat majd később szállítják utána, az űrhajósok azonban már elkezdhetik tesztelni, hogy hogyan tud dolgozni a súlytalanságban. A NASA viszonylag közeli tervei között szerepel egy olyan küldetés, amelynek során egy már lábbal is rendelkező humanoid robotot küldenek a Holdra, ez pedig már gyakorlatilag a Mars-expedíció főpróbájának is tekinthető. A humanoid robot Holdra küldése mellett szólnak az anyagi érvek is, ez ugyanis „csak” 450 millió dollárba kerülne, szemben az emberi küldetések 150 milliárd dollárjával.

Olvasson tovább: