Kereső toggle

Kinek a sara?

Devecser, 2010. november 19.

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A bekötőutat villogó rendőrautók torlaszolták el, a faluba igyekvőket egyesével igazoltatják. A kifelé haladó kocsikat úgyszintén megállítják: vegyvédelmi ruhába öltözött katonák próbálják magasnyomású vízsugárral eltávolítani a karosszériára tapadt vörösiszapot. Másfél hónappal a tragédiát követően azért jöttünk Devecserbe, hogy megnézzük, hogy halad a helyreállítás, a kárpótlás.

Az ellenőrző pont rendőre visszafordíthatna, de jóindulatú. Az újságíró-igazolványt látva átenged, ha megígérjük, hogy első utunk a Kormányzati Katasztrófavédelmi Központba vezet, ahol kiadják a szükséges engedélyt. Lejelentkeztünk, regisztrálnak. A központban egyenruhás emberek jönnek-mennek, az emeleten az állam jogászai fogadják a károsultakat.
Devecserben 260 házat tett tönkre az október 4-én elszabadult lúgos áradat. A falu magasabban fekvő része sértetlen maradt, az alacsonyabban fekvő rész megsemmisült: vörös a talaj, vörösek az utcák, vörösek a fák törzsei és vörösek a házfalak.
A földet markológépek túrják, teherautókra pakolják az iszapot.
Az utcák elején rendőrök vigyáznak, idegeneket nem engednek az elhagyottan álló házak közelébe – próbálják kiszűrni a fosztogatókat. Ezek az épületek már csak a dózerolásra várnak, lakni nem lehet bennük. Kicsit feljebb, a Hunyadi utcában találunk néhány devecserit, akiknek házaira szintén bontás vár, de addig is otthon laknak. Csoportba verődve beszélgetnek az utcán.
–ŰItt születtem, itt is élek hatvanhatodik éve, de még ilyenre nem emlékszem – panaszkodik egy idős férfi. Az
S. család háromhatáros telken él: az egyik ház a szülőké, a másik az idősebb fiúé és családjáé, a harmadik az öccséé. Mindhárom használhatatlanná vált.
–ŰBiztos, hogy segíteni fognak, csak azt nem tudjuk, hogy ki. Nem ülnek le velünk komolyan tárgyalni, vagy ha leülnek, olyan irreális összegeket kínálnak kárpótlásul a házainkra, amit nem tudunk elfogadni – mondja S. F. A szülők 120 négyzetméteres, hőszigetelt, új tetős házáért 11 milliót adna az állam, noha az épület egy 1500 négyzetméteres telken áll, és melléképületek, fúrt kút, megélhetést adó zöldség- és gyümölcskert tartozott hozzá. S.-né azt mondja, hogy teljes önellátásra rendezkedtek be, a húst és a zöldséget is megtermelték az egész család számára. Az iszapos áradat azonban mindent megölt. A földet be kell szántani, állítólag energiaerdőt ültet bele az állam.
–ŰItt mindenkinek megvolt a garázsa, a műhelye, a fatárolója, minden kertben voltak gépek, mert itt alapvetően nem csóró emberek laktak – mondja az egyik férfi, aki a többiekkel együtt azt sérelmezi, hogy a kártalanításnál ezeket a tételeket nem veszik figyelembe. Ő például összesen ötszázezer forint kárpótlást kapott az odaveszett ingóságaiért: a totálkárossá lett autójáért, az utánfutóért, a tönkrement mezőgazdasági gépekért, a búvárszivattyúért, az egész télre betárolt tüzelőért, és még sorolhatnánk.
–ŰMegy az adományosztás, kap mindenki, csak ide jut el nehezen – állítja S. F.
A kormányfő által is reklámozott Nemzeti Segélyvonalon és más csatornákon keresztül november elejéig 1,19 milliárd forint adomány gyűlt össze a civil lakosságtól. Állítólag ötmillió magyar küldött kisebb-nagyobb összegeket a Magyar Kármentő Alapba. Az atv.hu egy héten keresztül próbálta kideríteni, mire fordították a pénzt. Végül azt az információt kapta, hogy a Belügyminisztériumban már döntés-előkészítés előtt áll az előterjesztés, miszerint a minisztérium újabb, több millió forintos támogatási előleget nyújt Somlóvásárhelynek a károk helyreállítására. Az előleg mellett Devecser 30 millió, Kolontár pedig 3,4 millió forintnyi előleget kapott – ezt a katasztrófában érintettek átmeneti elhelyezésére és ellátására fordíthatta a két önkormányzat. Ezenkívül Devecserben korábban megkezdték a 100 ezer forintos gyorssegélyek kiosztását, november 2-áig 120 család vette fel a pénzt, de a segély felvételi idejét december 20-áig meghosszabbították. A hírportál számításai szerint az összegyűlt 1,19 milliárd forintból mindössze 220 millió forint jutott el a károsultakhoz, közel 1 milliárd forint az alapban áll.
Egy héttel később a kormányszóvivő pontosította az adatokat: tájékoztatása szerint a Magyar Kármentő Alapba begyűlt 1,454 milliárd forintos összegből november 13-áig 33 millió 400 ezer forint segélyt ítélt oda a devecseri és kolontári önkormányzatnak a Kármentő Bizottság. Vagyis nem közel egymilliárd, hanem több mint 1,42 milliárd parkol az alapban.
–ŰEzért van egyre több olyan magánember, aki közvetlenül valamelyik károsultnak adja oda a támogatását. Mert már nem bízik a Vöröskeresztben és a többi segélyszervezetben, nem hiszi el, hogy ha küld néhány támogató SMS-t, akkor a pénze valóban a megfelelő emberekhez jut – kommentálja az érthetetlen számszaki adatokat egy devecseri károsult.
–ŰRengetegen vesznek fel olyanok is segélyeket, akik nem is jogosultak, akiket semmilyen kár nem ért. Mi a gátszakadás óta folyamatosan dolgozunk, nem volt időnk segélyért rohangálni, meg nem is vagyunk hozzászokva – veszi vissza a szót S. F. A harmincas éveiben járó férfi harmadfokú égési sérüléseket szenvedett október 4-én, miközben három embert mentett ki a domb felől lezúduló vörös áradatból.
–ŰÚgy képzelje el, hogy onnan fentről, az utca vége felől egyszer csak jött a lúg, felkapta az autókat, legalább negyven kilométeres sebességgel hömpölygött errefelé. Két idegen autó a mi kertünkben akadt meg, az én kocsimat meg a szomszéd telkére vitte.
S.-né a házuk falához áll. Jól látszik, hogy a maró víz közel nyakmagasságban árasztotta el a Hunyadi utcát.
–ŰIdehívták az ügyvédeket, mindenki futott hozzájuk aláírni, mert nem tudták, hogy mi van. Az állam jogászai viszont csak a múlt héten, egy hónappal a katasztrófa után jöttek le. Addig senki nem mondott nekünk semmit, hogy hogyan lesznek elrendezve a dolgok.
A bizonytalanság, a késlekedés és az alacsony kárpótlási összegek miatt akartak tüntetést szervezni az elkeseredett devecseriek látogatásunk napjára, november 19-ére. És szerintük a meghirdetett demonstráció miatt indult meg több hét szünet után ismét az iszapszállítás a faluból. Mert erre hivatkozva le lehetett zárni a 8-as főút Devecserbe vezető szakaszát. A hatósági tiltás ellenére a helyiek azt mondták, hogy megtartják a demonstrációt – ha úgy alakul, hát „lőjenek közénk”. Múlt hét csütörtökön végül engedtek a nyomásnak, és úgy döntöttek, hogy ha Orbán Viktor egy héten belül ellátogat a faluba, elhalasztják a tüntetést.
–ŰOlyan papírokat íratnak velünk alá az önkormányzatnál, hogy azt sem tudjuk, mit írunk alá. Mi nem vagyunk jogászok. Üljek le az állam jogászaival tárgyalni, és másfél óra alatt döntsem el, hogy itt akarok-e házat, vagy elköltözünk egy másik településre? Egy ilyen trauma után nincs senki, aki logikus, ésszerű döntést tudna hozni az elkövetkezendő életének legfontosabb kérdésében – folytatja a sérelmek sorát S.
És a sornak még nincs vége. Mert miközben voltak, akik távoli országrészekből jöttek el Devecserbe, hogy egy-egy hétvégén segítsenek a romeltakarításban, az iszaplapátolásban, mások meg azért jöttek, hogy kihasználva a fejetlenséget, kisbusznyi mennyiségeket vigyenek el az összegyűjtött segélyadományból. Eladni.
–ŰAz ország minden részéről érkeztek és érkeznek a mai napig is az adományok. A legtöbb adakozó meg van győződve, hogy a felajánlásaikkal a károsultaknak segítenek, de bátran állíthatom, hogy az adományoknak jó, ha tíz százaléka landol a károsultaknál – tájékoztatta a Heteket egy nevét titokban tartó devecseri polgár. Az illető ráadásul tudni véli, hogy „aki időben értesül, vagy közel van a tűzhöz, az szó szerint begyűjti az adományokat. Ismerek olyanokat, akiknek »csak« az udvarukat érte az iszap, vagyis a lakásukban minden épségben maradt, ennek ellenére már nem tudják hova tenni a begyűjtött tévéket, hűtőket, ruhákat és egyéb eszközöket. Nem beszélve a pénzről. Van olyan, aki több mint 2 milliót kalapolt össze készpénzben”.
S. F. mindezen felül úgy tudja, hogy abba a négycsillagos sümegi hotelba, melynek nagylelkű tulajdonosa ingyenes vendéglátást ajánlott fel a károsultaknak, csak olyanok mentek el, akiknek köze nem volt a katasztrófához. – Itt laknak Devecserben, csak éppen a falu másik végén, amit nem ért el a lúg. Hát hogyne bántaná az embert az ilyen? Én is 43 évet ledolgoztam – mondja a munkásruhát viselő idősebb S.
A katasztrófa azokra is hatással van, akiknek házai nem sérültek meg, hiszen a vörösiszap most is ott áll a településen, a közeli völgyekben, a réteken, a mezőgazdasági területeken – hívta fel figyelmünket Mátrainé Mester Katalin. A szintén devecseri nő szerint a mérgező sár 1100 hektár területet fedett el. – Nem lehet 24 órán át maszkban és védőszemüvegben élni. Sok ember szeme begyullad, véres nyálkát fúj az orrából, nehezebben lélegzik – állítja Mátrainé, és hozzáteszi: a hatóságoktól több mint egy hónappal a tragédiát követően sem kaptak hivatalos mérési eredményeket. – Csak olyan semmitmondó mondatokat hallunk, hogy „a szálló por mennyisége nem éri el a tájékoztatási határértéket”. A kormányszóvivő a sajtótájékoztatón azt állította, hogy „a devecseri levegő nem szennyezettebb, mint Budapest forgalmas utcáinak szennyezettsége”. Ez nem igaz, ezt mindenki tudja – mond ellent Nagy Annának Mátrainé, aki közleményében „Devecser városka lakossága” nevében követeli a Mal Zrt. anyagi felelősségvállalását.
S.-né nyelve igazából akkor oldódik meg, mikor már indulnánk. Vörösbe fordult zöldség-gyümölcs kertjén búsul, és azt mondja, nem tudnak aludni, sokszor végigsírja az éjszakát. – Mert az ember életét leárazták.
Már kifelé tartunk Devecserből, amikor SMS-ben kapjuk a hírt: Pintér Sándor belügyminiszter ígéretet tett rá, hogy az iszapkárosultak teljes körű kártalanításra számíthatnak, új ingatlanaik pedig mégsem esnek tízéves elidegenítési tilalom alá. A hír állítólag megnyugtatta a devecserieket: képviselőjük hétfőn bejelentette, hogy végleg lemondtak a tüntetésről.

Ki ellenőrzi a Kármentő Bizottságot?

Másfél milliárd forint gyűlt össze november 17-éig a kormány által a vörösiszap-károsultak megsegítésére létrehozott Magyar Kármentő Alapba, amelyből eddig mindössze 33,4 millió forintot kaptak az érintett települések. Szakértők szerint a befolyt összeg nagysága kirívóan magas az eddig megszokott nagyságrendekhez képest. A Bajnai-kormány által létrehozott árvízi Kármentő Alapba például csak
5-6 millió forint adomány folyt be, mivel a magyar adományozók az állami alapítványokkal szemben bizalmatlanabbak, mint a civil segélyszervezetekkel szemben. Ezúttal viszont a kolontári tragédiának és a miniszterelnöknek sikerült megmozgatnia az embereket.
Az ajkai térségben az érdemi kárpótlásnak egyébként alapfeltétele a károsultak abbéli döntése, hogy kívánnak-e élni eddigi lakóhelyükön, s ezt a többség az egészségügyi információk híján nem tudja eldönteni. A kárpótlást, kárenyhítést az állam alapvetően központi forrásokból finanszírozza mindaddig, amíg nem tisztázódik a felelőssége a katasztrófában.
Ami a hazai civil segélyszervezetek gazdálkodását illeti, ez átláthatatlan, jelenleg semmilyen állami felügyeleti szerv, etikai kódex vagy civil hitelesítő szervezet nem korlátozza működésüket. A közalapítványként definiált Magyar Kármentő Alap viszont civil adományokat gyűjtő állami segélyalap, melynek működését, gazdálkodását külön kormányrendelet szabályozza. A rendelet kimondja, hogy az alapot a Kármentő Bizottság kezeli. A Kármentő Bizottság döntéseit, az alap gazdálkodását egy háromtagú felügyelő bizottság ellenőrzi, amelynek tagjai – a bizottságéhoz hasonlóan – jobbára a helyi önkormányzatok különböző vezetői, akik díjazás nélkül dolgoznak az alapítványnál.
A veszprémi székhelyű Magyar Kármentő Alapból az érintett települések önkormányzatai igényelhetnek támogatást meghatározott célokra. Az alapítvány külső felügyeleti szerve a – Gyurcsány-érában megtépázott hitelű – közpénzeket felügyelő belső kormányzati ellenőrzési szerv, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal.
(Makki Marie-Rose)

Olvasson tovább: