Kereső toggle

Ras Tafari: A négus halála

Hailé Szelasszié ma is jelkép

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kevesen tudják, hogy a reggae zenéből kinövő rasztafári mozgalom névadója az utolsó etióp császár, Hailé Szelasszié, akit a 80 évvel ezelőtti megkoronázásáig Ras Tafari Makonnennek hívtak. A világ egyik legtöbbet fotózott és legnépszerűbb uralkodóját 83 éves korában feltűnés nélkül tették el láb alól.

A császár szerencsecsillaga akkor áldozott le, amikor 1974-ben az éhínség, a súlyosbodó munkanélküliség és a kormány tehetetlensége miatt a baloldali tisztek fellázadtak ellene. A puccsisták győzelme után a katonák parancsnoka bevonult a császári palotába, és Hailé Szelassziénak felolvastak egy levelet, amelyben közölték vele, hogy megfosztják a tróntól. Elvették a nyakkendőjét és a gyűrűjét, majd egy öreg Volkswagenben egy katonai táborba vitték, és ott egy kis épületben helyezték el. Időnként katonák jöttek, és azt tudakolták, hova rejtette a pénzt, amit vádjuk szerint elsikkasztott. Aztán visszavitték a palotába, ahol élete hátralevő részét teljes elszigeteltségben töltötte három hűséges szolgája társaságában.

Júda Oroszlánja

Ras Tafari II. Menelik etióp császár főtanácsadójának fiaként látta meg a napvilágot 1892-ben. Az uralkodó korán felfigyelt a francia hittérítők által oktatott fiú szellemi képességeire, ezért támogatta előmenetelét, és 1911-ben dédunokáját is hozzáadta feleségül.

Meneliket halála után unokája, Jaszu követte a trónon. Az iszlám vallású császár azonban meglehetősen népszerűtlen volt a keresztény többségű országban. Az elégedetlenkedők élére Ras Tafari állt, aki 1916-ban meg is döntötte Jaszu hatalmát, és Menelik lányát, Zauditut emelte a trónra. Saját hatalmát is be akarta biztosítani, ezért a trónörökösi címet magának tartotta fenn. 1928-ban felvette a négus (király) címet, két évvel később, Zauditu halálakor pedig Hailé Szelasszié (Szentháromság Hatalma) néven császárrá koronáztatta magát.

Egy évvel később új alkotmányt léptetett életbe, ami erősen korlátozta a parlament jogkörét, majd később fel is oszlatta azt. Az uralkodó hatalmát - akinek hivatalos megszólítása az Ő Császári Felsége I. Hailé Szelasszié, Júda Törzsének Győzelmes Oroszlánja, Isten Választottja, Etiópia Királyainak Királya volt - senki sem kérdőjelezhette meg. „Az uralkodó tudja, mi kell a népnek, de maga a nép ezt nem tudja." A császárt földig hajolva lehetett csak megközelíteni, és senki sem fordíthatott neki hátat. Amikor befejezte a reggelijét, kürtös adta ezt tudomásul a népnek, amely csak ezt követően láthatott neki saját szegényes táplálékának. Palotájában szinte minden használati tárgy, még a vécéülőke is aranyból volt. Ezer szolga leste minden kívánságát. Egyiküknek csupán egyetlen feladata volt: amikor az uralkodó Lulu nevű japán pincsije valamelyik előkelő cipőjére pisilt, neki kellett letörölni a vizeletet.

A despotikus viselkedés mellett modernizációs törekvéseit sem szabad elhallgatni! Vidéki iskolákat létesített, fejlesztette a rendőrséget, és fokozatosan felszámolta a feudális adórendszert. Amikor 1935-ben Olaszország lerohanta Etiópiát, Hailé Szelasszié vezette a nemzeti ellenállást, ám a lándzsákkal a tankok ellen induló hazafiaknak semmi esélyük nem volt a győzelemre. 1936 májusában a császár emigrációba kényszerült. A brit és az etióp erők csak 1941-ben foglalták vissza a fővárost. Hailé Szelasszié 1963-ban fontos szerepet játszott az Afrikai Egységszervezet megalapításában.

Mengisztu csokornyakkendője

A császárnak hosszú uralkodása alatt mintegy tizenöt puccskísérlettel kellett megküzdenie. 1960 decemberében a hadsereg egyes alakulatai elfoglalták Addisz-Abebát, s a császár hívei csak súlyos harcok árán tudták leverni a felkelést. A zavargásokat kemény kézzel elfojtották, mindennaposak voltak a kivégzések. Egy ízben még a palota őrzésével „megbízott" oroszlán is a hóhér markai közé került.

Bukása után Hailé Szelasszié egykori minisztereit kivégezték, mire az exuralkodó teljes apátiába zuhant. Az ország gazdasági állapota azonban továbbra sem javult, ezért az ország új ura, Mengisztu ezredes - félve egy császárpárti tüntetéstől - úgy határozott, hogy meggyorsítja az agg fogoly halálát.

1975. augusztus 25-én éjszaka álarcos katonák rontottak be Hailé Szelasszié szobájába, majd a riadt foglyot foteljába kötözték, s áramütésekkel próbálták meggyilkolni. Amikor a brutális kísérlet kudarcot vallott, az önkéntes hóhérok megszégyenülten távoztak. A következő napon egy ápoló jelent meg nála, aki állítólag egy erősítő gyógyszert kísérelt meg beadni neki, ő azonban ellenkezett. Az időközben visszaérkezett szolgák pedig elkergették az önkéntes orvost. Ezt követően az őrök megparancsolták a szolgáknak, hogy hagyják el azt a szomszédos szobát, ahol általában aludni szoktak. Amikor megmondták az excsászárnak, hogy aznap éjjel egyedül fog aludni, ő keservesen sírni kezdett és imádkozott: „Hát nem voltam az atyjuk?" - kérdezte lesújtva.

Másnap kora hajnalban újból megjelent nála négy katona azzal a szándékkal, hogy végrehajtsák a legfelsőbb helyről kapott utasítást. Most már nem bíztak semmit a véletlenre. A kínzásoktól legyengült, trónfosztott uralkodót álmában fojtották meg. Egyes vélemények szerint a „Mengisztu csokornyakkendőjeként" ismert nejlonzsineggel, amelyet az állambiztonsági szolgálat egyik leggyűlöltebb vezetője, Teka Tulu ezredes, a „Hiéna" alkalmazott először. Mások szerint egy éterrel átitatott kispárnával végeztek vele. Ezután a katonák elhagyták a szobát, miközben így kiabáltak: „Megöltük őt, megöltük a császárt!" Szolgái másnap reggel elkékült arccal találtak rá ágyában. Takaróján egy szakadt gézdarabka tanúskodott az éjjeli küzdelemről. A hatalom által kiadott közleményben egy sikertelen prosztataműtétnek tulajdonították a császár halálát. Orvosai azonban tagadták, hogy bármilyen komplikáció merült volna fel a műtét közben.

Hailé Szelasszié holttestét csak a Mengisztu-rezsim bukása után, 1992 februárjában találták meg a császári palota egyik latrinájában. A gyilkosokat két évvel később állították bíróság elé, ahol népirtásért és az emberiség ellen elkövetett más bűnökért kellett felelniük.

Olvasson tovább: