Kereső toggle

Kívül tágasabb

Botránykönyv miatt szakadhat a német baloldal

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Tovább zajlik a német jegybank korábbi elnöke által kiprovokált vita a bevándorlásról. Thilo Sarrazin Németország felszámolja önmagát című botránykönyve (A Sarrazin-botrány. Hetek, 2010. szeptember 10.) a jelek szerint rátapintott a németek legérzékenyebb pontjára, és igazi szakítópróbát jelent a szociáldemokrata pártnak. A politikai felfordulás azonban nívós szakmai vitát is generált – Sarrazin könyve segített abban, hogy a bevándorlók integrációjának hendikepjeit szakértők egész sora kezdje feszegetni.

Úgy tűnik, a baloldali tanácstalanság nem hungarikum: az SPD egyik fele ragaszkodik hozzá, hogy Sarrazint ki kell zárni a pártból, a másik fele viszont egyelőre óvatosságra inti a többieket. A közvélemény-kutatások ez utóbbiakat igazolják: a botránykönyv a szerzőt is meglepő társadalmi támogatottságot élvez, annak ellenére, hogy homályos feltételezésekre alapozva, elferdítve tálalja a Németországba bevándorlók integrálásának gyenge pontjait. A Spiegel TV tudósítása szerint a jövő évi választások előtt az SPD támogatóinak mintegy 18 százaléka pártolna el azonnal a szociáldemokratáktól, amennyiben kizárják soraikból a pénzügyi szakértőt, és lennének hajlandóak követni Sarrazint, amennyiben úgy dönt, hogy pártot alapít. A „pártbázis” véleménye ugyanis egyöntetűen az, hogy senkit sem szabad kizárni egy pártból egy demokratikus államban csak azért, mert kihasználja a szólásszabadság nyújtotta lehetőségeket, és kifejezi gondolatait, még akkor sem, ha ezekkel a gondolatokkal igen nehéz egyetérteni.
Nem kell azonban egyelőre attól tartani, hogy az exjegybankelnök pártot alapít. Sarrazin egy nyilvános vitában kifejezte, hogy nem hajlandó önként elhagyni a pártot, annak ellenére, hogy arra Sigmar Gabriel pártelnök, Michael Müller, a berlini elnök és Joachim Poss frakcióvezető is felszólította. A pártból kiléptetni ugyanis nem olyan egyszerű, mint ahogy a jegybanknak sikerült rövid úton megszabadulnia a „kolonctól”. Politikai nyomásra ugyanis Sarrazin a múlt héten önként lemondott a jegybankban betöltött pozíciójáról, cserébe kiemelt összegű nyugdíjat kap.
A nyilvánosság előtt azonban máshogy indokolta visszalépését a gazdaságpolitikus: elmondta, hogy hatvanöt évesen nincs már abban a helyzetben, hogy „egyedül szálljon szembe az egész német politikai elittel”, amelynek nyomását „hosszú távon senki sem bírná ki”. Mindezek ellenére meglehetősen magabiztosan kifejezte azt is, hogy legyenek hálásak neki, mivel a jegybanki függetlenség miatt Wulff államelnök nem hívhatta volna vissza hivatalából.
A politikus mindezek mellett nyíltan bírálta Angela Merkelt is, aki a könyvet „nem túl segítőkésznek” nevezte. Sarrazin szerint ugyanis egy könyv vagy jó, vagy rossz, és „a jó könyvek általában nagyon ritkán segítőkészek”. Emlékeztette a mintegy nyolcszáz főnyi hallgatóságot, hogy a dán karikatúrabotrány sem volt „segítőkész a dán kormány számára”. Sarrazin elmondta: elvárja, hogy Angela Merkel öt-hat év múlva, „ha még akkor is kancellár lesz”, őt is szólásszabadság-díjjal tüntesse ki, hasonlóan a Mohamed-rajzok alkotójához.
Sarrazin a „zsidó génről” szóló fejtegetései miatt politikailag szalonképtelenné vált, könyve mégis szakmai vitát váltott ki, amelyben az integrációt kutató szakértők kezdték ízekre szedni a szerző tényekkel gyengén alátámasztott érveit. A nyilvános vita is megmutatta, hogy sokkal könnyebb kezelni egy társadalmi problémát, ha szakértők tényekkel felfegyverkezve szembeszállnak a feltételezésekkel, ahelyett hogy engedik, hogy egyedül ezek kerüljenek a nyilvánosság elé.

Provokatív társaságban

A Spiegel Online internetes magazin meglovagolva az integráció körül tomboló kedélyeket összeállítást közölt Európa, illetve a nyugati világ „Sarrazinjairól”. A német liberális lap Orbán Viktort is a „világ provokatőrei” közé sorolja. A tízes listán szerepel többek között Vlagyimir Zsirinovszkij (jobbra, felső kép), a Kreml „politbohóca”, aki húsz éve teszi nevetségessé magát szélsőjobboldali megnyilvánulásokkal, a holland nacionalista Geert Wilders, aki jelenleg otthonában „raboskodik” az iszlám elleni kirohanásai miatt, és Nigel Farage, (jobbra, alsó kép) aki arról híresült el, hogy az EU elnökévé választott Herman van Rompuyt szalonképtelen módon küldte el melegebb éghajlatra. A német lap szerint Sarrazinnak Magyarországon esélye sem lenne ekkora botrányt kavarni, mivel a Spiegel újságírója szerint a magyarok többsége régóta meg van arról győződve, hogy a romák nem részei a magyar társadalomnak. Így azt állítani, hogy az integráció kudarcot vallott, nem tabuk megdöntése volna, csak egyszerű megállapítás, amit már mindenki régen tud. A Spiegel azt is felrója Orbán Viktornak, hogy szalonképessé tette a szélsőjobboldali nézeteket terjesztő pártot, amely szerint a romák már akkor bűnözők, amikor a világra jönnek, és olyan szaporák, hogy a magyar populáció veszélyben érezheti magát. A Spiegel szerint a miniszterelnök most már „tyúktolvajtörvényekkel” próbálja menteni a menthetőt – viszont az, hogy a Jobbik 16 százalék feletti eredményt ért el a választásokon, azért történhetett, mert Orbán korábban teret engedett a szélsőségeseknek.

Olvasson tovább: