Kereső toggle

Szünetmentes táp

Alig van pénzünk, mégis fesztiválozgatunk

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nemzetközi viszonylatban is rengeteg, évente kétezernél is több fesztivált szerveznek hazánkban, amely egyebek mellett annak is betudható, hogy a magyarok fesztivállátogató kedve a gazdasági válság ellenére sem csökkent: 2010 a Fesztiválok Éveként vonul be a köztudatba a Magyar Turizmus Zrt. jóvoltából. A bulidömpingben kiemelten kezelt „könnyűzenei rendezvények” továbbra sem a szürke hétköznapokból való kikapcsolódás helyszínei, hanem az egész évben zajló hétvégi züllések felturbózott, kihelyezett tagozatai.

Az elmúlt években jelentősen emelkedett a fesztivállátogatók aránya, és egyúttal javult a hazai fesztiválkínálat megítélése is. Tavaly a magyarok 55 százaléka járt fesztiválon, fejenként átlag 9 ezer forintot költött erre a célra, s a lakosság egyharmada lelkes „fesztiválrajongónak" vallja magát. A leggyakrabban felkeresett fesztiválok a gasztronómiai rendezvények, amelyeket a könnyűzene és a hagyományőrző fesztiválok követnek. Idén a Fesztiválok Évének várható sikerét támasztja alá, hogy a lakosság több mint kétharmada tervez fesztivállátogatást. A legfőbb cél a szórakoztatás, s a Magyar Turizmus Zrt. kutatása szerint ez az, amire a magyaroknak a gazdasági válság ellenére növekvő igényük van, és - nem utolsósorban - amire erejükön felül áldozni is hajlandók.

Az egyik legmarkánsabb vonal a Sziget-brand által fémjelzett, a fiatalságot megcélzó könnyűzenei fesztiváldömping. Ide tartozik többek között a népszerű Balaton Sound Fesztivál, a tokaji Hegyalja Fesztivál, a soproni Volt Fesztivál, vagy a kifejezetten felsőoktatási intézmények hallgatóit megcélzó EFOTT Dévényi Tibi bácsival. A fesztiválszervezők lassan az egész országot bejáratják a többségében Budapestről verbuvált bulikedvelő közönséggel. A könnyűzenei események közönségét évek óta egy, az átlagnál tehetősebb, középosztálybeli, zömében gimnazista vagy főiskolás, egyetemista diákság alkotja. A tavalyi adatok tükrében a városi turizmussal egybekötött Sziget-rendezvényen főként a 18-22 éves diákság, míg a másik legnépszerűbb rendezvényen, a vízparti nyaraláshoz köthető Balaton Soundon inkább a 20-24 éves, zömében aktív munkavállalók képviseltetik magukat nagy számban, s mindkét helyen a közönség fele visszajáró. Az ifjúságkutatók szerint a szegényebb, kevésbé szem előtt lévő fiatalok veszélyeztetettsége drog vagy bűnözés szempontjából összemérhetetlenül nagyobb a trenddiktáló fesztiválközönségek fiatalságánál.

Randi, drog, nemi erőszak

A „dzsinázáshoz" szükséges drog jelen van a piacon, gond nélkül beszerezhettem volna egy üvegcsényit, de olyannal nem találkoztam, aki a visszaélésekről beszélt volna. Elvileg pedig vannak. Hónapokon keresztül volt tele a média a „randidroggal", mely eszméletvesztést okoz, és az áldozattal aztán azt csinálhatnak, amit csak akarnak. Rövid idő leforgása alatt a perverzek és nemi erőszakolók legjobb barátjának kiáltották ki a drogot.

„Egy buliba mentünk Lacival. Az egyik ismerősünk hozott magával folyékony ekit, hogy próbáljuk ki. Beletettük a Redbullba, nem tudom, hogy mennyit. Másnap reggel Laciéknál ébredtem, mellettem feküdt a Laci, és semmire sem emlékeztem" - meséli Zsuzsa, akire egy ismerősömön keresztül találtam. A fiúval harag nélkül váltak el, még csak nem is említette neki, hogy semmire sem emlékszik az éjszakából. Azóta nem hajlandó GHB-t fogyasztani. A történetével nincs egyedül. Éppen a napokban számolt be egy internetes hírportál olyan lányokról, akik szintén tisztában voltak azzal, hogy mit fogyasztanak, legalábbis mondták nekik, hogy mi van a pohárban. Megitták, és elvesztették az eszméletüket. Arról, hogy történt-e nemi erőszak, nem szólnak a hírek.

A Gamma-hidroxi-butilátot (innen a GHB elnevezés) 1961-ben állította elő egy híres francia vegyész-kutató, Henry Labori, hogy egy új, használható altatót produkáljon az aneszteziológia számára, alternatívaként a széles körben használt éterrel szemben. A tesztek során vált nyilvánvalóvá, hogy a vegyület kis mennyiségben nemcsak altató hatású, de euforikus állapotot is előidéz. Bár a mellékhatásai miatt (szédülés, hányás, látás- és tudatzavarok) az orvoslásban széles körben nem terjedt el, a mai napig előfordul orvosi használata az Európai Unióban. Elsősorban az addiktológia területén az elvonási tünetek mérséklésére, illetve alvászavarok kezelésére használják.

Rekreációs drogként a '90-es években kezdett elterjedni, hamar ráragadt a „folyékony extasy" elnevezés, bár nem sok köze van az ismert partidroghoz. Veszélyessé gyors felszívódása teszi, könnyű túladagolni. Egy elhíresült botrány miatt kiáltotta ki a nyugati média „rape drug" (nemi erőszak) drognak: Andrew Luster, egy híres kozmetikai cég alapítójának az unokája több nőt is megerőszakolt a lakásán, GHB-val kábítva el őket.

Magyarországon rekreációs célzattal történő használata a 2000-es években terjedt el, igaz, nem vált egyeduralkodóvá a partikon. Néhány évvel ezelőtt fedezte csak fel a média, és erős eufémizmussal „randidrognak" nevezte. Azt vizionálták, hogy gyakorlatilag senki sincsen biztonságban, aki nyilvános helyen italt fogyaszt, ugyanis bármikor belekeverheti italunkba a szert egy ismeretlen, és azt tehet velünk, amit szeretne. A pánikot az is fokozta, hogy bár a GHB tiltott anyag, elővegyületei (melyek a szervezetbe jutva alakulnak GHB-vá) gyakorlatilag bárki által beszerezhetőek.

Zacher Gábor, a Péterfy Sándor Utcai Kórház toxikológusa szerint évente körülbelül 50-60 GHB-s esetet látnak el Budapesten, a nemek arányában gyakorlatilag egyenlő a megoszlás. A nemi erőszak elvétve fordul elő ilyen esetekben, de akkor is szinte mindig úgy zajlik, hogy az „áldozat" tudott arról, hogy kábítószert fogyaszt. Az Európai Drog- és Drogfüggőség Ellenőrző Központ (EMCDDA) 2009-es jelentése szerint több nemi erőszak történik Európában az alkohollal összefüggésbe hozhatóan, mint az összes illegális kábítószerrel együttvéve.

„Egyetlen kábítószer sem erőszakolt meg még senkit - állítja Szántó János pszichológus. - Ilyet csak emberek csinálnak. Ha valaki attól retteg, hogy elveszíti a kontrollt, jobb, ha nem használ semmilyen tudatmódosító szert, beleértve az alkoholt is." (Jászberényi Sándor)

Sebők János író, rocktörténész szerint a Sziget története jól példázza kicsiben azt az immár klasszikus folyamatot, ahogy a zene- és szabadságkedvelő, sokszínű fiatalság együttléte fogyasztói eseménnyé szűkül le. A „Kell egy hét együttlét" szlogennel létrehozott, kezdetben veszteséges Diákszigetből a nagynevű szponzorok megjelenésével nyereséges Pepsi Sziget lett, megemelkedtek a jegyárak, kikopott a periferikus helyzetű fiatalság, hogy helyét átvegye a tisztes közép- és felsőosztály, amely egy hétre szívesen átvedlik emberi jogokra érzékeny, környezetvédő sátorlakóvá. A mai bulikultúra egyre nyíltabb célja a totális kontrollvesztés, a zene-drog-szex örök kombinációjába ágyazva, azaz a fogyasztás, az érzéki igények kielégítése minden módon.

Beregi Tamás nagy sikerű könyve, az Egyetlenem kiváló érzékletességgel festi le a Szigeten és hasonló zenei fesztiválokon uralkodó ösztönszintű, sodródó létezést, a kollektív magányt és leépülést, az ivás-anyagcsere-ismerkedés körforgását. Aztán az egy hét Sziget-állampolgárság után persze mindenki újra visszatagozódik a hétköznapokba, mint ahogy a '60-as évek lázadó vezéralakjai is megtalálták pozícióikat a fogyasztói társadalomban, miközben az ideológiából és az azt közvetítő könnyűzenéből kiváló üzlet lett.

Ma már nem össznépiek a dzsemborik, hanem erősen szakosodtak. A partikultúra is szabadtéri tömegrendezvény jelleget öltött, a jóléti életforma egyfajta háttérzenéjévé vált, biztos üzleti sikerrel. A gondosan feltérképezett, 40-50 ezres célközönségek számára - a tudatos helyszín- és zenei stílusválasztást követően - a szervezők „szállítják" a különböző fesztiválegyütteseket fellépésről fellépésre, akik ezekből a turnékból élnek, azon belül is leginkább a nyári szezonból.

Más-más okból ugyan, de a könnyűzene régen sokkal erősebb társadalmi-politikai töltettel bírt nyugaton és keleten egyaránt, ebben rejlett közösségteremtő ereje is - hangsúlyozza Sebők. Ám a '60-as évek főbb politikai követelései mára teljesültek, a vasfüggöny leomlott, a zenélés és a zenehallgatás célja megváltozott: a közönség ma fogyasztani és szórakozni akar. Az ellenkultúra élménykultúrává alakult, s egyértelműen háttérbe szorultak az ideológiai szempontok. Sajátos kivételt és egyben társadalmi veszélyt képeznek Sebők szerint a Sziget ellenpontjaként létrejött Magyar Sziget-féle rendezvények. A szélsőséges nézeteket népszerűsítő hazai együttesek koncertjei többnyire közéleti személyiségek részvételével zajló, politikai töltetű üzleti vállalkozások, melyeknek célja a nacionalista ideológia terjesztése. Az átneveléssel, kiképzőtáborokban felkészített rajongótábor nem pusztán egy lelkes zenefogyasztó réteget, hanem egy aktivizálható csoportot is képez a társadalomellenes eszmék hirdetői számára. Sebők János szerint az sem emeli az igényszintet, hogy a kultúrára fordítható pénzek összege csökken, és össznépi szinten a tévézés jelenti az elsődleges és többnyire kizárólagos szabadidő-töltési formát. A vidéki művelődési házakban kínai piacok működnek, az élő koncertek a helyieknek megfizethetetlenek.

A fiatalok többsége által preferált, kontrollvesztős bulikultúra persze nem korlátozódik a fesztiválok idejére, mondhatni egész évben folyamatosan jelen van hétvégi rendszerességgel. A képet súlyosbítja, hogy partiszervezők, dj-k szerint egyre fiatalabbak adják a rendezvényeik közönségét: míg régebben a 18-20 évesek alkották a parti- vagy diszkólátogatók derékhadát, addig ma már a 14-15 éves törzsközönség kinézi a húszéveseket. Lapunknak több szülő és nagyszülő arról számolt be: teljesen elterjedt gyakorlat, hogy a kamaszokat a felmenőik szállítják a buliba, majd ha a csemete kiszórakozta magát, és remélhetőleg olyan állapotban van, hogy képes telefonálni, akkor érte mennek, és hazaviszik. „Nem ritka, hogy a 15 éves fiam napokra eltűnik, a telefonja kikapcsolva, fogalmam sincs, merre jár, aztán egyszer csak hazajön, eszik valamit, s aztán megint elmegy - meséli egy 45 éves apa. - Már csak azt kérjük tőle, legyen bekapcsolva, és vegye fel a telefont, hogy legalább tudjuk: megvan épségben, és hajnalok hajnalán is szívesen elmegyünk érte."

Németh Margit gyermekpszichológus szerint világjelenség, hogy a gyerekek egyre korábban önállósodnak, az apróságok sokszor kezelhetetlenek az óvodákban. Természetszerű, hogy a gyerekek mindig keresgélik, próbálgatják a határokat, de ma már egyre messzebbre kell menniük ahhoz, hogy korlátokba ütközzenek. A fiatalság önmagában való érték lett: az ifjúság mintakövetőből mintaadó korosztállyá vált, miközben a felnőttek egyre infantilisabbak, mintha örökre kamaszok akarnának maradni. A gyerekeket otthon nem divat korlátozni, a pszichológusnő egyik középiskolás páciense azt mondta: a szüleit nem érdekli, mit csinál, akárhány fiút hazavihet, s ha a nappaliban kapnák rajta őket, az sem zavarna senkit. Mindehhez hozzájárul az a sajátosan magyar szabadidőtöltési kultúra is, amelyet a fiatalok a szüleiktől látnak: a mértéktelen evészet-ivászat és dohányzás minden nagybetűs ünnepnap alkalmával, az önkontroll és a tartalmas együttlétek hiánya, végezetül a letargiába fulladó másnaposság.

A fesztivál- és koncertközönségek, s általában a pesti éjszakában forgolódók fiatalodását Zacher Gábor toxikológus is érzékeli a betegellátás során: páciensei között évek óta növekszik a 14-15 éves fiúk és lányok aránya. „Nem telik el olyan hétvége, hogy önkívületben lévő 14-16 éves fiatalokból kettőt-hármat ne vennénk fel az osztályra, akik amúgy konszolidált gimnazisták, de a hétvégi buliban három tequilától és két sörtől kikészültek. Korábban érnek biológiailag, de ettől még rájuk is vonatkozik, hogy minél fiatalabb valaki, annál kevésbé ismeri a saját határait" - állítja Zacher Gábor, aki elmondása szerint már nem egy 16 éves drogost küldött rehabilitációra.

Olvasson tovább: