Az IAW-t 2005-ben a Torontói Egyetemen rendezték meg először szélsőséges Izrael-ellenes csoportok, akik tevékenységüket 2006-ban Montrealra és Oxfordra is kiterjesztették. Egy évvel később New Yorkkal együtt további öt helyszínen jelentek meg a tüntetők. 2008-ban plusz 19 nagyváros csatlakozott, tavaly pedig egyszerre 27 helyen folyt az Izrael-ellenes kampány, melynek csak Torontóban 1000 résztvevője volt.
Idén már több mint 40 város és 500 szervezet vesz részt az ügyben, Fokvárostól kezdve Bejrúton és Rómán át Melbourne-ig. Az elsősorban oktatási intézményeket érintő programok antiszemita jellegét jól érzékelteti az az akció, mely során spanyol iskolákat buzdítottak arra, hogy küldjenek képeslapot a madridi izraeli nagykövetnek, többek között olyan szövegekkel mint A zsidók pénzért ölnek vagy Hagyjátok meg Izraelt a palesztinoknak.
A szervezők állítása szerint céljuk: „Izrael teljes nemzetközi elszigetelése, mint rasszista, apartheid, és népirtó állam, illetve felszólítás Izrael bojkottjára, felszámolására, és szankcionálására”. Az IAW eszközei igencsak középkori jellegűek, és teljesen összemossák az állami felelősséget és a zsidó emberek szerepét.
Oxfordi hecc
2009-ben rekord számú antiszemita incidenst rögzítettek Nagy-Britanniában: előfordulnak utcai zsidóverések, zsinagógákat, sírokat gyaláznak meg, az utóbbi időben egyre több, nyíltan antiszemita képviselő jutott be a parlamentbe.
Egy birminghami általános iskolában 20 gyerek vette üldözőbe az osztály egyetlen zsidó tanulóját, egy 12 éves kislányt, miközben azt kántálták, hogy „halál a zsidókra” és „megölni minden zsidót”. Legutóbb két középiskolás lányt tartóztatott le a londoni rendőrség, mert a Facebookongyűlöletkeltő, súlyosan antiszemita csoportot alakítottak, melynek már több száz tagja volt. A zaklatásoktól való félelem már olyan mértékű, hogy tömegek vándorolnak ki Izraelbe, Amerikába.
És az egyetemeken is dúl az antiszemitizmus. Február végén Danny Ayalon izraeli külügyminiszter-helyettes beszédét folyamatosan félbeszakították a gyűlölködő közbeszólások, a politikust többen háborús bűnökkel és rasszizmussal vádolták. Az egyik diák pedig, mielőtt a biztonsági őrök elvezették volna, még arabul azt kiáltotta: „Öljük meg a zsidókat!”. Az izraeli külügyminiszter-helyettest ért támadás ügyében rendőrségi vizsgálat is indult. A gyilkosságra utaló arab mondatot bekiabáló másodéves muzulmán diák azonban az ellene felhozott vádakkal szemben úgy védekezett, hogy szavait félreértették, mert szerinte a „zsidó” és „Izrael” kifejezések felcserélhetők. A harcias diák beállítottságáról facebookos oldala szolgáltat további információkat, ahonnan megtudhatjuk, hogy „rajongója” Abdul Rahman al-Sudaisnak – a mekkai Nagy Mecset imámjának –, és a már veteránnak számító Izrael-ellenes aktivista brit parlamenti képviselőnek, George Gallowaynek. Sudais nemzetközi szinten arról ismert, hogy nyilvános imájában kérte Istent: „vessen véget” a zsidóságnak. (Ezért a mondatáért ki is tiltották egyes amerikai konferenciákról.) Egy másik prédikációjában Sudais megátkozta, és “majmoknak és disznóknak” nevezte a zsidókat.
2010. 03. 05. (XIV/9)
