Hétfőn kezdődött a 6. nemzetközi Izraeli Apartheid Hete (IAW) a világ 40 egyetemi nagyvárosában. Az elmúlt években az IAW népszerűsége egyenes arányban nőtt a zsidó diákokat ért fenyegetések, támadások mértékével.
Az IAW-t 2005-ben a Torontói Egyetemen rendezték meg először szélsőséges Izrael-ellenes csoportok, akik tevékenységüket 2006-ban Montrealra és Oxfordra is kiterjesztették. Egy évvel később New Yorkkal együtt további öt helyszínen jelentek meg a tüntetők. 2008-ban plusz 19 nagyváros csatlakozott, tavaly pedig egyszerre 27 helyen folyt az Izrael-ellenes kampány, melynek csak Torontóban 1000 résztvevője volt.
Idén már több mint 40 város és 500 szervezet vesz részt az ügyben, Fokvárostól kezdve Bejrúton és Rómán át Melbourne-ig. Az elsősorban oktatási intézményeket érintő programok antiszemita jellegét jól érzékelteti az az akció, mely során spanyol iskolákat buzdítottak arra, hogy küldjenek képeslapot a madridi izraeli nagykövetnek, többek között olyan szövegekkel mint A zsidók pénzért ölnek vagy Hagyjátok meg Izraelt a palesztinoknak.
A szervezők állítása szerint céljuk: „Izrael teljes nemzetközi elszigetelése, mint rasszista, apartheid, és népirtó állam, illetve felszólítás Izrael bojkottjára, felszámolására, és szankcionálására”. Az IAW eszközei igencsak középkori jellegűek, és teljesen összemossák az állami felelősséget és a zsidó emberek szerepét.
Oxfordi hecc
2009-ben rekord számú antiszemita incidenst rögzítettek Nagy-Britanniában: előfordulnak utcai zsidóverések, zsinagógákat, sírokat gyaláznak meg, az utóbbi időben egyre több, nyíltan antiszemita képviselő jutott be a parlamentbe.
Egy birminghami általános iskolában 20 gyerek vette üldözőbe az osztály egyetlen zsidó tanulóját, egy 12 éves kislányt, miközben azt kántálták, hogy „halál a zsidókra” és „megölni minden zsidót”. Legutóbb két középiskolás lányt tartóztatott le a londoni rendőrség, mert a Facebookongyűlöletkeltő, súlyosan antiszemita csoportot alakítottak, melynek már több száz tagja volt. A zaklatásoktól való félelem már olyan mértékű, hogy tömegek vándorolnak ki Izraelbe, Amerikába.
És az egyetemeken is dúl az antiszemitizmus. Február végén Danny Ayalon izraeli külügyminiszter-helyettes beszédét folyamatosan félbeszakították a gyűlölködő közbeszólások, a politikust többen háborús bűnökkel és rasszizmussal vádolták. Az egyik diák pedig, mielőtt a biztonsági őrök elvezették volna, még arabul azt kiáltotta: „Öljük meg a zsidókat!”. Az izraeli külügyminiszter-helyettest ért támadás ügyében rendőrségi vizsgálat is indult. A gyilkosságra utaló arab mondatot bekiabáló másodéves muzulmán diák azonban az ellene felhozott vádakkal szemben úgy védekezett, hogy szavait félreértették, mert szerinte a „zsidó” és „Izrael” kifejezések felcserélhetők. A harcias diák beállítottságáról facebookos oldala szolgáltat további információkat, ahonnan megtudhatjuk, hogy „rajongója” Abdul Rahman al-Sudaisnak – a mekkai Nagy Mecset imámjának –, és a már veteránnak számító Izrael-ellenes aktivista brit parlamenti képviselőnek, George Gallowaynek. Sudais nemzetközi szinten arról ismert, hogy nyilvános imájában kérte Istent: „vessen véget” a zsidóságnak. (Ezért a mondatáért ki is tiltották egyes amerikai konferenciákról.) Egy másik prédikációjában Sudais megátkozta, és “majmoknak és disznóknak” nevezte a zsidókat.
Kettős mérce
Az előadás szervezéséért felelős Oxford University Student Union elnöke a Hetek azon kérdésére, hogy lesz-e következménye az antiszemita beszólásoknak, azt válaszolta, hogy a közönség többsége megfelelő magatartást tanúsított, és konkrétan csak egy személyről „sejtik”, hogy direkt antiszemita megjegyzést tett. Az esettel kapcsolatban az oxfordshire-i illetőségű Thames Valley Rendőrkapitányság szóvivője pedig a Heteknek elmondta, hogy a hozzájuk érkezett panaszt nagyon komolyan veszik, ha végül a rasszista becsületsértést és neonáci izgatást bizonyítani tudják, akkor akár letartóztatásra is sor kerülhet.
Az oxfordi eset mellett a Cambridge Egyetem hírnevét is kikezdte, hogy a diákszövetség februári programsorozatában szót kapott egy olyan előadó is, aki nyíltan támogatja a Hamaszt, és a BBC-nek azt mondta, hogy ha lenne rá lehetősége, szívesen feláldozná magát Palesztináért mint öngyilkos merénylő.
A Cambridge-i Iszlám Társaság által meghívott Dr. Azzam Tamimi előadása azért is váltott ki nagy felháborodást, mert ezzel egy időben a Ben-Gurion Egyetem történészének, Benny Morrisnak a beszédét lemondták. Kevéssel Morris érkezése előtt egy Izrael-ellenes aktivista, Ben White tiltakozása miatt az Izraeli Társaság törölte a programot. Ben White palesztinpárti tevékenysége széles körben ismert, 2009-ben megjelent új könyvének címe: “Izraeli Apartheid: Ismertető Kezdőknek”. címet adta.
White könyvét nem véletlenül érte sok kritika, mivel például az Izraellel és a cionizmussal kapcsolatos legmegbízhatóbb forrásának Roger Garaudy-t, a közismert holokauszt-tagadót nevezte meg. Legutóbbi megmozdulásában White kezdeményezte, hogy vonják vissza az általa „elvakult, megtévesztő és támadó” hangvételűnek nevezett izraeli professzor előadását. Ennek az Izraeli Társaság azonnal eleget is tett, abban a reményben, hogy hasonló eljárásban fognak részesülni az Iszlám Szövetség részéről. Ebben azonban csalódniuk kellett, mivel az Izrael-gyűlölő Tamimi zavartalanul megtarthatta beszédét.
Tamimi örült, hogy az Izraeli Szövetségnek nem sikerült korlátoznia az ő szólásszabadságát, mert mint mondta: „ebben az életkorban a diákok még nagyon fogékonyak, és képesek megkülönböztetni az igazságot a hazugságtól.” A sajnálatos esetre Jake Witzenfeld, a Cambridge Egyetem Izraeli Társaságának elnöke szerint megint kettős mércét alkalmaztak a zsidókkal szemben, és túl naiv volt, amikor azt hitte, velük is méltányosan fognak eljárni.
A Torontói Egyetemet is érték olyan vádak, miszerint különböző szabályokat alkalmaznak az Izraelt támogató és az anti-cionista szervezetekre vonatkozóan. Ellentétben az IAWval az Egyesült Keresztények Izraelért nevű csoport nem reklámozhatta saját programját, és olyan szigorú feltételeket szabtak számukra, hogy rendezvényük végül teljesen meghiúsult.
Nagy-Britanniában oktatók és kutatók körében is népszerűek az Izrael-ellenes kezdeményezések, szakszervezetük régóta próbálkozik azzal, hogy az izraeli felsőoktatási intézményeket teljesen elszigetelje a külvilágtól. Ezenkívül brit akadémikusok próbálják lebeszélni az Izraelbe készülő hírességeket útjukról, most például Elton Johnt, aki júniusban lépnefel Izraelben.
Egy túlélő, kétezres rekord
Yitta Schwartz, egy Magyarországon született New York-i ultraortodox zsidó hölgy a múlt hónapban 93 évesen hunyt el, és mintegy kétezer leszármazottat hagyott maga után, írta a Haarec és a New York Times egyaránt. Az asszony így új rekordot állított föl a zsidó közösségben, a korábbi csúcsot az ősszel elköltözött Rachel Krishevsky tartotta 1400 leszármazottal.
A holokauszt-túlélő dédnagymama tizennyolc gyermeket szült, akik közül kettő a bergen-belseni haláltáborban, egy pedig balesetben hunyt el. Tizenöt életben maradt gyermeke – akik közül négyen megjárták a haláltábort is – aztán kétszáz unokával ajándékozta meg, és jöttek sorban a dédunokák is.
A szatmári haszidok között, ahová az asszony tartozott, az átlagos gyermekszám kilenc fő családonként, a közösség elsősorban ennek köszönheti dinamikus növekedését. Yitta legidősebb gyermeke most hetvenöt éves, legfiatalabb dédunokája pedig múlt héten részesült a körülmetélés szövetségében nyolcnapos korában.
Mrs. Schwartz a gyermekvállalást Isten iránti kötelezettségének tekintette. Az 1916-ban egy magyar faluban született asszonyt férjével és hat gyermekével együtt deportálták Bergen-Belsenbe. Megmenekülésük után a megmaradt négy gyermekkel Antwerpenbe, majd innen immár tizeneggyel New Yorkba költöztek. Férje bútorkereskedőként tartotta el a családot, ő 34 évvel ezelőtt hunyt el, de „a derék asszonyt” a gyász és az özvegység sem tette passzívabbá. „Amikor annyi megoldandó gond van az életben, mikor kerítsen az ember sort a sajátjára?” – mondogatta. (Ruff Tibor)
