Kereső toggle

A bank mindent visz

A Csiki-Bege sztori tanulságai

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Elnézést, meg kell állnom egy pillanatra.” A teremben dermedt csend. Egy hölgy a fal mellett sírni kezd. A szünetet kérő Csiki-Bege Lajos is a könnyeivel küszködik. Aztán összeszedi magát, és folytatja a sajtótájékoztatót. Kamerák és újságírók jelentős érdeklődése mellett jelenti be, hogy cége, a Csiki-Bege Kft. 2010. február 22-én jogerősen felszámolásra került.

Az orvos és közgazdász végzettségű, negyvennégy éves Csiki-Bege Lajos 1990-ben települt Erdélyből Magyarországra. Még egyetemista volt, amikor vállalkozásba kezdett: 1993 februárjában megalapítja a használt kisteherautók értékesítésére és bérbeadására szakosodott Csiki-Bege Kft.-t. 1999-ben fővállalkozóként saját tervei alapján megépíti FIAT-IVECO kisteherautó márkaszalonját és szervizét, 2005-ben megnyitja az ország első, 18 ezer négyzetméteres Autoplazáját Budapesten. A szakma 2004-ben A legígéretesebb stratégiájú vállalkozás, 2005-ben a A legjobb kereskedelmi vállalkozás, két évvel később Üzleti etikai díj 2007 kitüntetéssel ismeri el teljesítményét.
Az elmúlt nyolc évet összegezve a vállalkozó hangsúlyozza: Minőségi munkahelyet teremtettek és tartottak fenn több mint kétszáz alkalmazott számára – több milliárd forint bért és járulékot fizetve. Milliárdos nagyságrendben fizettek adót naprakészen, továbbá finanszírozó bankjaiknak 2,5 milliárd forintnyi kamatot és további árfolyam-különbözetet, közjegyzői, szakértői díjakat fizettek. „Egy éve még azt terveztem, melyik cégnek melyik gyerek lesz az ügyvezetője. Ez most a múlté. Azt a lavinát és azt a lejtőt, amire a csődvédelem után került a cégcsoport, már nem lehetett kezelni” – mondja Csiki-Bege Lajos. Bár elismeri, hogy maga is hibázott, a kudarcért – azért, hogy tizenhét év vállalkozói múlt eredményét kellett beáldoznia –, elsősorban a bankokat teszi felelőssé.
A vállalkozó szerint az autókereskedők már az indulásnál komoly versenyhátrányba kerülnek: a hazánkban jellemző csillogó-villogó autószalonokat ugyanis nem nagyzolási hóborttól vezérelve építik, hanem azért, mert az importőrök erre kötelezik a vállalkozókat. „Ma Magyarországon az autószalonjainkra költött pénzek a nyugat-európaihoz képest aránytalanul magasak. Aranyáron kell megvenni a csempét, a szemetest, a bútort: mindent. Ráadásul az importőr az első gyengeség jelére, az első likviditási gondra hátat fordít, ellehetetleníti az állapotodat, azt mondja, nem szállít tovább sem autót, sem alkatrészt” – állítja Csiki-Bege.
A vállalkozás beindításához hitelt kell felvenni. Csiki-Bege szerint a következő probléma az, hogy „ha valaki ma hitelt vett föl ebben az országban, az köteles adót fizetni, hiszen hitelt törleszteni csak adózott eredményből lehet”. Vagyis nincs türelmi idő, pedig a mára eladósodott vagy csődbe ment beruházók ezrei tették bele vállalkozásukba és tették kockára az önrészüket és a munkájukat. Csiki-Bege Lajos mindig is a folyamatos fejlesztésben hitt, minden nyereségét visszaforgatta a vállalkozásba. Így viszont nem maradt tartalék, amely tény akkor nyert végzetes értelmet, amikor a Csiki-Bege Kft. finanszírozói sorra mondták fel a hitelezést.
De mi is történt az elmúlt egy évben? „A tízéves elégedett partneri kapcsolat ellenére egyik finanszírozónk csalárd közjegyzői okiratot íratott alá, emiatt másik finanszírozónk meggyanúsított és ránk támadt, ami miatt csődvédelmet kértünk tavaly márciusban. Reorganizációs tervet készítettünk az újrainduláshoz, ám harmadik hitelező bankunk a háromszoros biztosítéki háttér ellenére is megakadályozta azt” – magyarázza a vállalkozó.
A cégcsoport tehát csődbe ment, de ezzel még nem ért véget a megpróbáltatások sora: „Az elmúlt egy év tapasztalatával kijelentek még egy nagyon fontos dolgot: ma a jelzáloggal terhelt eszközök, ingatlanok az egyik legrosszabb gazdához kerülnek: a bankokhoz” – állítja Csiki-Bege Lajos, aki csak egyik finanszírozójánál 240 millió forint önrészt bukott el így.
A bank ugyanis semmilyen arányban nem vállal kockázatot: a visszavett, majd nyomott áron értékesített autóhoz adott hitelt az utolsó forintig behajtja a kereskedőn. A banknak így nem érdeke a piaci áron történő értékesítés, hiszen a hitel és a befolyt összeg közötti különbséget is megkapja – kamatokkal és a Magyarországon kirívóan magas kezelési költséggel együtt. Vannak viszont cégek, sőt „cégek sora”, állítja Csiki-Bege, melyek arra szakosodtak, hogyan jussanak áron alul az autókhoz és ingatlanokhoz, hogy aztán piaci áron értékesítsék tovább. Csiki-Bege Lajos tanult ember: nem említ neveket, nem említ cégeket, azt azonban érzékelteti, hogy a fenti folyamatban sokszor banki alkalmazottak is részt vesznek – nyilvánvalóan nem önzetlenül. „Sajnos ez sok esetben belső, banki korrupcióval társul” – fogalmaz a peresíthetőséget is szem előtt tartva.
A Csiki-Bege által körülírt konstrukció tehát valahogy így néz ki: az importőr súlyos árat fizettet – mondjuk – egy autószalonért és a kereskedés jogáért a kereskedővel, ám ha utóbbi nehézségbe kerül, hamar felbontja a szerződést. Mivel van elég jelentkező, újabb kereskedővel szerződik, az ő üzlete tehát megy tovább, ráadásul pénzénél van, hiszen a kereskedő banki hitelből finanszírozta a szalont és az árukészletet. A bank is pénzéhez jut (lásd feljebb), a nyomott áron visszavett eszközök haszonnal történt értékesítése során pedig újabb nyertesek jelenek meg a történetben. „A cápák és a hiénák” – fogalmaz Csiki-Bege Lajos. Az egyetlen vesztes a kereskedő, akiből Csiki-Bege szerint több ezer van, és akik között már több öngyilkosság is előfordult. Újabb csapás, hogy a jelzáloggal terhelt értékekről a bank hamar bebizonyítja, hogy a fél évvel korábbi értékbecsléshez képest most a töredékét éri, és valóban így is számítja be. „Magánemberek és vállalkozások attól szenvednek, hogy elvett zálogtárgyaikat elkótyavetyélik. Ezt könnyű megtenni, gyorsan meg lehet csinálni, és ezek után a hiányzó veszteségeket még mindig be lehet hajtani, és egy életre béklyóba lehet kötni az adóst.”
Mint ismert, a pénzügyi-gazdasági válság kapcsán az állam elsőként a bankoknak nyújtott segítséget. Tény, hogy a bankok – szemben a több ezer csődbe jutott vállalkozással – rendkívüli eredményekről számoltak be az elmúlt év kapcsán. „A hihetetlen magas profitjukat nem értem” – mondja Csiki-Bege Lajos. A vállalkozó elbocsátani kényszerült dolgozói kilencven százalékának segített új állást találni. Cégbirodalmának másik két divíziója, az ingatlan- és az egészségügyi ágazat folytatja tevékenységét.

Olvasson tovább: