A Szovjetunióban (a hivatalos szervek bizonyára, de mások is) szerették idézni Majakovszkij ismert verssorát: „Az én rendőrségem megvéd engem.” Ma már Oroszországban senki sem állítja ezt. Maga Medvegyev elnök is rendelettel próbálja elősegíteni a bűnözőktől hemzsegő, korrupt rendőrség rendbetételét.
A múlt év legvégén három vezető orosz tv-csatorna egyenes adásban közvetítette, amint Dmitrij Medvegyev aláírta „Az Oroszországi Föderáció belügyi szervei tevékenységének tökéletesítésére irányuló intézkedések" elnevezésű elnöki rendeletet. A kacifántos címet viselő ukáz kimondja, hogy a rendőrség (milícia) létszámát két év alatt 20 százalékkal kell csökkenteni (280 ezer oda nem való elemet távolítanak el a testületből), optimalizálni kell a belügyi szervek irányítását, gyökeresen változtatni a felvételi feltételeken, emelni a munkatársak fizetését, három hónapon belül ki kell dolgozni a korrupcióellenes lépéseket a testületen belül, és bevezetni a vezetői állomány rotációjának gyakorlatát. Rendeletében az államfő megállapította, hogy a rendőrségen belüli bűnözés „aláássa a hatalom tekintélyét".
Az elnöki rendelet előtt nem sokkal hangzott el a belügyminiszter, Rasid Nurgalijev rendőr tábornok kényszerű mea culpája és az a több mint szokatlan kijelentése, hogy a polgároknak joguk van az önvédelemre a rendőrökkel szemben, ha azok jogtalanul támadnak rájuk. Az, hogy a közlekedési rendőr baksis fejében elengedi a szabálytalanul közlekedő sofőrt, sőt, azt a gépkocsivezetőt is, akire a szabálytalanság elkövetését csak ő fogta rá - már régen közismert Oroszországban. Az állampolgárra támadó zsaru azonban azelőtt ott sem igen létezett, vagy legalábbis ritkaságszámba ment. Az utóbbi időben viszont ez is kezd rendszeressé válni.
Háromnegyed éve nagy port vert fel Moszkvában az ámokfutó Gyenyisz Jevszjukov kerületi rendőrkapitány ügye. Az őrnagy berontott egy szupermarketbe, és minden különösebb ok nélkül lövöldözni kezdett. Két embert megölt, hetet megsebesített. A botrány akkora volt, kivált, miután elöljárói még a történtek után is kedvező jellemzést adtak róla és mentegetni próbálták, hogy a miniszter kénytelen volt meneszteni Vlagyimir Pronyin moszkvai főkapitányt. Nem sokkal később Omszk megyében Alekszandr Mec nyomozó lelőtt egy taxisofőrt, majd végzett barátnőjével és saját magával. Moszkvában lebukott egy Artur Koszicin nevű rendőr főhadnagy, akit legalább 22 nő megerőszakolásával gyanúsítanak. Az internetre is felkerült egy videó, amelyen két murmanszki rendőr kínoz egy őrizetest. Szentpéterváron - erről is készült videó - a közlekedésrendészet munkatársai ütlegeltek két nőt. Szahalin szigetén egy rendőr tüzet nyitott néhány gyerekre, súlyosan megsebesítve azokat, mert hógolyóval dobták meg az autóját. Anatolij Maurin rendőrtiszt gépkocsijának a moszkvai utcán véletlenül nekiment egy hóeltakarító autó. Az alezredes pisztolyt rántott, és lelőtte a kocsijában kárt tevő sofőrt. A Kuzminki moszkvai metróállomáson három szolgálaton kívüli, de egyenruhát viselő részeg rendőr agyonvert egy 19 éves abház fiút, mert az nem engedte őket előre. Gyilkosságban való bűnrészesség gyanújával előzetes letartóztatásban van Dmitrij Makszimov ezredes, a nemzeti nyomozóiroda osztályvezető-helyettese. Ezek mind friss esetek, és szembetűnően sok közöttük a moszkvai. És feltehetően nem azért, mert a fővárosban több a rendőri visszaélés és bűncselekmény, mint másutt, hanem azért, mert vidéken az ilyen eseteket még könnyebb eltussolni.
Egy Alekszej Dimovszkij nevű novorosszijszki rendőr őrnagy, aki úgy érezte, hogy a testületen belül zajló bűncselekmények leleplezésének kísérletével mindig falakba ütközik, végső kétségbeesésében magához Vlagyimir Putyin miniszterelnökhöz fordult internetes videoüzenetben. „Elegem van a megrendelt bűncselekményekből és abból, hogy bizonyos személyeknek mindenképpen ülniük kell" - jelentette ki az őrnagy, aki azt mondja: minden állítását írott és hangdokumentumokkal tudja bizonyítani. Az interneten tálalt ki Tatyjana Domracsova Szverdlovszk megyei rendőr őrnagy, miután egy éven keresztül hiába próbált eljárást indíttatni - szerinte bizonyíthatóan - súlyos korrupciós bűncselekményeket elkövető felettesei ellen.
A mundér becsületének védelmezői Dimovszkijt előbb leszerelték, később vádat emeltek ellene rágalmazás címén, jelenleg pedig sikkasztással gyanúsítják. (Még ha igaz is az utóbbi, az általa egy év alatt állítólag zsebre tett közpénzek összege akkor sem több, mint amennyit egy átlagos közlekedési rendőr egy átlagos nap alatt „begyűjt".) Domracsova korábbi munkatársát, Igor Konigint, aki ugyanezeknek a főnököknek a korrupciós ügyeire próbált fényt deríteni, hatalommal való visszaélésért négyévi szabadságvesztésre ítélték - ügyét most próbálja a strasbourgi bíróság elé vinni.
A rendőri önkénnyel immár nemcsak a média (a kormánypárti is) van tele, hanem - ami szinte példátlan - a szibériai Tomszkban a lakosság már tüntetésen is tiltakozott ellene. Az előzmény: a helyi kijózanítóban egy Alekszej Mitajev nevű rendőr úgy bántalmazott egy helyi újságírót, hogy az a kórházba szállítása után meghalt. Hasonló felháborodást váltott ki Szergej Magnyitszkijnak, a Hermitage nevű brit befektetési alap jogászának halála a moszkvai rendőrségen, azt követően, hogy korrupt hivatalnokokat és rendőröket jelentett fel. A 37 éves férfi több alkalommal is súlyos hastáji fájdalomra panaszkodott a zárkában, de nem hívtak hozzá orvost, hanem hagyták meghalni. Ennél is cifrább azoknak a magas rangú - igaz, nem rendőr-, hanem büntetés-végrehajtási - tiszteknek (köztük az országos parancsnok tábornoki rendfokozatú helyettesének) az ügye, akik sorozatosan szadista kegyetlenséggel kínoztak letartóztatottakat, ezt videóra rögzítették, majd a felvételeket megküldték az áldozatok rokonainak azzal, hogy ha fizetnek, elintézik a foglyok feltételes szabadlábra helyezését.
Mihail Vinogradov, egy jogi központ igazgatója szerint a megfelelő kiválasztás és a pszichológiai vizsgálatok hiánya miatt, valamint büntethetetlenségük tudatában az orosz rendőrök egyharmada képes az utóbbi időben napvilágra került bűncselekményekhez hasonlókat elkövetni. E tényezőknek tudható be - állítja Vinogradov, aki a múltban maga is a belügyi szerveknél dolgozott - „hogy alkoholisták, labilis idegállapotú személyek, sőt, még pszichopaták is lehetnek rendőrök".
Az orosz rendőrség jelenlegi állapota és gyökeres megreformálásának szükségessége a legkülönfélébb fórumokon szerepel napirenden. Nemcsak az orosz és a külföldi médiában állandó téma, hanem a parlamentben is foglalkoznak vele. Van, aki teljes átszervezést, névváltoztatást javasol (legyen, úgymond, a jelenlegi „milícia" helyett „policia" - bár ettől még aligha változna valami is), van, aki szerint ideje a védelmi minisztérium után a belügyminisztérium élére is civil politikust állítani. Maga az elnöki rendelet is tanúsítja: a hatalom tisztában van azzal, hogy amíg a jelenlegi helyzet áll fenn, Oroszországban bajos jogállamról beszélni.
