Kereső toggle

Gigászok csatája

Egymásnak estek a digitális világ urai

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Apple, Google, Microsoft: három cég, amelyek egy-két évtized alatt a semmiből korunk meghatározó jelképeivé nőtték ki magukat, miközben székhelyük alig néhány kilométerre van egymástól. A digitális világban szinte mindenki kapcsolatban áll velük: ott vannak, amikor bekapcsoljuk a számítógépünket, böngészünk az interneten, zenét vagy bármilyen más digitális tartalmat használunk, illetve keresünk. Havonta akkora bevételt termelnek, amiből ki lehetne fizetni a teljes magyar államadósságot.

„Az Apple és a Google többet és többet akar, ezért mindketten már a végső harcra készülődnek egymás ellen!” – nyilatkozta egy neves mobiltelefon-piaci szakértő. Bár a számítástechnikai óriások közötti rivalizálás sok legendás konfliktust szült – lásd a kilencvenes években a Microsoft vs. Netscape párviadalt – a Szilícium-völgy két gigászának háborúja akár minden eddigit is felülmúlhat. A tét egy rekordnagyságú, több százmilliárd dolláros piac, akár egymilliárd fogyasztóval. Ez a piac pedig egyszerre jelenti a mobiltelefon-forgalmazást, szoftvert, szolgáltatást,
továbbá egy új kategóriát: az elektronikus könyvolvasók és internetböngészők piacát. A hódítási vágy olyan nagy, hogy ősi riválisokat (Apple és Microsoft) tesz egymás szövetségeseivé, miközben az eddigi partnerek (Google és Apple) elkeseredett versenytársakká válnak.
Eric Smidth, a Google vezérigazgatója, 2006-ban még így nyilatkozott „az [Apple] egyike azoknak a vállalatoknak a földön, amelyet én a legjobban csodálok”. Steve Jobs se fukerkodott a méltatással: „Eric hihetetlen dolgokat vitt véghez a Google élén.” A két cég ekkor már majdnem tíz éve szoros partneri kapcsolatot ápolt, miközben a közös ellenség, a Microsoft ellen vívták sikeres és kevésbé sikeres csatáikat. Ez a szövetség tovább erősödött, amikor 2006-ban Smidthet beválasztották az Apple igazgatótanácsába. (A felhőtlen viszonyt mutatja, hogy még trösztellenes eljárás is indult ellenük a piaci verseny akadályozása címén.) Egyéni szinten is sikeres évet zárt mindkét cégvezér: a New York Times a Google-vezért választotta az év emberének az internet kategóriájában. Steve Jobs pedig javában készült az újabb nagy dobása, az iPhone bemutatójára – ami később minden baj forrása lett.
A rákövetkező év, 2007 mégis fordulatot hozott, és ezt követően az óriáscégek lassan elhidegültek egymástól, ami egészen Erich Smidht 2009-es lemondásáig vezetett. Az ok – ki gondolta volna – a pénzben rejlett, mégpedig nem kevés pénzben. Az Apple a három év alatt sikert sikerre halmozott okos telefonjával, és mára olyan neves cégeket szorított maga mögé, mint a Microsoft (Windows Mobile), LG, Samsung, HTC és a Nokia.
Az iPhone korszakváltást jelentett: akkoriban még senki nem tudott elképzelni egy gombok nélküli telefont, mivel a piacot a kommersz, sematikus telefonokat gyártó Nokia uralta. Az Apple azonban azzal, hogy az egyre bonyolultabbá váló csúcs-mobilok helyett egy pofonegyszerű felhasználói felületű, bármi segédeszköz nélkül, csupán az ujjakkal vezérelhető készüléket dobott a piacra, új irányt szabott a mobilfejlesztésnek. Nem csoda, hogy a Time 2007-ben az év találmányának nevezte. Ma már oda jutottunk, hogy egy telefon nem lehet sikeres, ha kisebb-nagyobb mértékben nem hajaz az Apple mobiljára.
Közben azonban megjött a Google étvágya is. Steve Jobs és az Apple kissé naivan azt hitte, azzal, hogy az iPhone gyári beállításában kiemelt helyet – és ezzel legalább két milliárd dolláros pluszbevételt – juttat a Google-nak, lehűti majd a keresőóriás igényét az okos telefonok (smarthphone) piacára való belépésre. Kezdetben ez így is volt, sőt létrejött egy hallgatólagos megállapodás is, miszerint békén hagyják egymás piacai érdekeltségeit. Igen ám, de ez a bizonyos piac egyedül 2009-ben több mint 160 millió terméket értékesítet. A Google – megállapodás ide vagy oda – egyre nehezebben viselte, hogy kimarad ebből a szédületesen fejlődő ágazatból. Főképp annak tudatában, hogy meg is voltak a megfelelő eszközei a verhetetlennek tűnő almás telefon legyőzésére: a mobiltelefonokra írt operációs rendszer, az Android, és a mobil számítógépekre fejlesztett Google Chrome. Ráadásul 2010 februárjában a cég bejelentette, hogy az eddiginél százszor gyorsabb (1 GB/s sebességű) internet-szolgáltatást kínál, egyenlőre kísérleti jelleggel. Az ultragyors kapcsolaton keresztül egy HD-felbontású mozifilm letöltése alig öt percig tart.
Azzal, hogy a Google rendszerét nem kötötte egy készülékhez, mint az Apple az iPhone esetében, lehetőséget biztosított, hogy a partnergyártók – például a Motorola, a Samsung vagy a HTC – saját készülékeikhez is felhasználják az Androidot, és ezáltal a platform viharos gyorsasággal terjedhessen. Ennek megfelelően egyre több ígéretes készülék, mint például a Motorola Milstone vagy a világ jelenleg legfejlettebb mobiljának számító Google Nexus One, egyre szélesebb árskálán elérhető.
Az Apple felvette a kesztyűt a Google-lel szemben, de sikertelenül. Először a kereső hazai pályáján, a hirdetéspiacon akart részesedést szerezni, majd azzal is előállt, hogy a Google-t a régi rivális, a Microsoft friss keresőjére, a Bingre cseréli. A Gartner piackutató friss elemzése szerint azonban 2012-re már húszmillióval több Android készüléket adnak el, mint iPhone-t.
Talán az iPhone-korszak hanyatlását érzékelte az Apple is, amikor egy teljesen új termékkategóriával próbálkozott, hogy részvényeseik elvárásainak és önmaguk folyamatos felülmúlásának eleget tegyenek. Mégpedig a laptopok és a telefonok között elhelyezkedő, egyszerre internetböngésző, médialejátszó és elektronikus könyvolvasóként is üzemelő mobil készülékekkel. Ennek első fecskéje a múlt januárban bemutatott iPad.
„Legutóbb, amikor ilyen nagy izgalmat okoztak valamiféle táblák, akkor parancsolatok voltak rájuk írva" – viccelődött az Apple hosszú betegségéből visszatérő alapítója, Steve Jobs az iPad termékbemutatóján.
A 25 centiméter átmérőjű, és alig 12 milliméter vastagságú minimalista készülék tényleg olyan hatást kelt, mintha egy fémtáblát tartanánk a kezünkben. Nincs billentyűzet vagy zavaró funkciógomb-készlet, semmi felesleges sallang, csak maga a hatalmas képernyő. Csupán alul található meg az iPhone-on már megszokott vissza-gomb, hogy azt megnyomva a mobilinternet segítségével bárhol és bármikor elérhető legyen a világháló és a saját digitális tartalmak.
Az eddigi fogadtatás azonban legalábbis vegyes. Még az optimistább hangok is csak egy 10 hüvelykesre növelt iPhone-ként, semmint az Apple által beharangozott világmegváltó csodakészülékként jellemezték az iPad-et. A kritikusabb megfogalmazások viszont már egy életképtelen divatkészülékként emlegetik, ami nem több, mint egy
iPhone kezelőfelülettel ellátott digitális képkeret. A legnagyobb gyengéje mégis az ár: kevesen engedhetik meg ugyanis maguknak, hogy a laptop és a mobiltelefon mellé még egy harmadik készüléket is vegyenek maguknak a Magyarországon várható listaáron 120 – 180 ezer forintba kerülő készülékből.

Olvasson tovább: