Kereső toggle

A magánélet halott

Meg akarjuk mutatni magunkat, ez a trend – állítja a Facebook alapítója

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Brian reggel ráállt a fürdőszobai mérlegre. A digitális mutató kereken 60 dekával lejjebb állt meg, mint előző nap. Az örömteli hírről egy percen belül mind a 275 ismerőse értesült, akik Brian barátjaként bejelentkeztek a kedvenc közösségi portáljukra. Munkába menet útközben beugrott egy kávéra és szendvicsre a közeli Starbucksba. Kártyával fizetett, így a reggelije is egyből felkerült a személyes profiljába. Már alig várta, hogy az irodában megnézze, barátainak hogyan indult a napjuk. Jót nevetett David előző esti partifotóján, majd rosszallóan csóválta a fejét: Kate 8.20-kor váltott jegyet a metróra. „Na, megint elkésett, ennek nem lesz jó vége” – sóhajtotta, majd kilépett az oldalról és nekikezdett a napi munkájának.

A fentiek nem egy sci-fiből származnak: a Facebook 350 millió felhasználója – ha akarja – éle-tének legbanálisabb vagy éppen legintimebb pillanatait is megoszthatja tetszőleges számú ismerősével. Sőt, könnyen lehet, hogy ismeretlenekkel is.
„Azért kellenek lazább adatvédelmi intézkedések, mert ez a társadalmi trend. A jogvédőknek ehhez kell alkalmazkodniuk” – így reagált a Facebook alapítója, Mark Zuckerberg, amikor a piacvezető közösségi portál új adatvédelmi változtatásairól kérdezték. A kérdéses változtatások kötelezővé teszik a tagok számára, hogy „személyiségi profiljukat” online elérhetővé tegyék. Ez a profil tartalmazza a felhasználó nevét, profilképét, nemét, lakóhelyét és Facebook-kapcsolatainak a listáját, illetve azt is, hogy milyen más hálózatok és oldalak tagja.
A nagy vihart kavaró kijelentést csak fokozta, amikor egy blogger kérdésére, miszerint miért írják elő a tagok számára, hogy személyes adatokat tegyenek közzé, igencsak elgondolkodtató választ adott: „Amikor a harvardi egyetemi szobámban elkezdtem a Facebookot építeni, sokan megkérdezték tőlem, hogy miért kellene nekik információkat közölniük magukról a weben. Ez a hozzáállás az elmúlt öt évben megváltozott. Az emberek ma már egyre nyíltabbak és készek arra, hogy megosszák a személyes információikat másokkal. Közben egyszerűen megváltoztak a szociális normák. A Facebook csak erre a fejlődésre reagál. A mi szerepünk ebben a rendszerben az, hogy ezeket a változásokat folyamatosan beépítsük és a szoftvereket ezekhez a módosításokhoz igazítsuk úgy, hogy visszatükrözze a szociális normákat.”
Zuckerberg szerint a magánélet halott – ezzel a címmel közölték a nyilatkozat nyomán a hírt a felháborodott jogvédő szervek és újságírók. A reakciók megosztottak voltak: némelyek egyszerűen idiótának nevezték, vagy éppen totális marhaságnak vélték a kijelentését, mások viszont védelembe vették, mondván – némi joggal –, hogy a Facebook alapítója nem egészen erre utalt az interjúban.

Viharos siker

A Facebook 2004-ben kezdte működését. A közösségi oldal alapítója, Mark Zuckerberg (balra) még a Harvard Egyetem diákjaként alapította a rendszert. Jelenleg több mint 350 millió regisztrált felhasználóval rendelkezik,
és 170 országban érhető el. A most 26 éves Zuckerberg a világ legfiatalabb milliárdosa, aki nem örökléssel szerezte vagyonát.

A szociális normák változásáról szóló állításával azonban Zuckerberg a lényegre tapintott. A Facebook decemberben meghozott döntése ugyanis a 350 millió felhasználó döntő többségét nem fogja érinteni, mivel ők ezeket az adatokat már önként bárki számára elérhetővé tették. A trend, hogy a teljes személyiségünket kitegyük a világhálóra, nemcsak a Facebookra korlátozódik. A korlátlan – egyesek szerint már exhibicionista – nyitottság a közösségi oldalak és egyre inkább az internet általános jellemzőjévé válik.
„A Facebook megszüntetése nem fogja biztosítani a magánélet fönnmaradását. Az emberek mindig szeretnek beszélni arról, hogy éppen mivel foglalkoznak. Minél több információt osztanak meg egymással, annál kényelmesebben tudnak másokkal is kapcsolatot teremteni” – véli egy végzős londoni diák.
A Sunday Times riportja szerint aggasztó mértékben csökken a ma-gánélet értéke. A lap felmérésében a válaszadók több mint 28 százaléka nem aggódott amiatt, hogy személyes adatai illetéktelen kezekbe kerülnek. Ez a szám fiatalokra vetítve még magasabb, különösen a 20 év alatti netezők körében.
„Amikor a Facebookba írok, teljesen belemerülök, és nem gondolkodom a személyiségi jogokról” – mondja egy 15 éves Facebook-tag, Brynon. Barátja, Peter hasonló véleményen volt: „Nem aggódom, legfeljebb csak amiatt, hogy a jövendőbeli főnököm esetleg majd utánamnéz. Szerintem azonban király lesz, mikor 60 évesen visszakeressük majd a tinédzserkori profilunkat.”
Vagy éppen fájdalmas – jegyzi meg a brit lap. A fiatalok ugyanis amikor keresik az identitásukat, hajlamosak könnyen lelkesedni embe-rekért és eszmékért, majd ugyanilyen gyorsan kiábrándulni ezekből. Az internet csábít arra, hogy a fiatalok minden gondolatukat megosszák a „világgal”, viszont ugyanakkor rögzíti is ezt a labilis folyamatot. A tinédzserkori vargabetűk egyfajta elektronikus árnyékot hagynak az illető után, amit már nem lehet többé megszüntetni. Így minden utólag megbánt kijelentés, feltöltött tartalom évekkel-évtizedekkel később is visszakereshető többek között a Google új, kifejezetten a közösségi oldalakat indexelő szolgáltatása segítségével.
Megfigyelhető, hogy míg az új tagok általában óvatosan bánnak a személyes adatokkal, magánéletük nyilvánosság elé tárásával, az ezzel kapcsolatos gátlások egyre inkább feloldódnak, amint a felhasználók elmerülnek a közösségi oldalak világában. Ezt az igényt egyes oldalak igyekeznek maximálisan kiszolgálni. Van, ahol már arra is lehetőséget adnak, hogy a tagok a bankszámla kivonatukat is bejegyezzék, így vásárlásaik, vagy akár a fürdőszobai digitális mérlegen lemért testsúlyuk is valós időben megjelennek a személyes profiljukban.
A Facebook nyolc oldalas adatvédelmi nyilatkozatát belépéskor kevesen olvassák el, így nem értesülnek arról, hogy az oldal „információkat gyűjthet rólad és más Facebook felhasználókról”, ezeket pedig rögzítheti, harmadik személynek továbbíthatja, illetve, hogy „nem tudja biztosítani, hogy amit megosztasz a Facebookon nem válik bárki számára elérhetővé.” A decemberi változtatások után rengeteg felhasználó alapvetően személyesen bejegyzett adatai, fényképei hirtelen kikerültek a világhálóra. Az incidens egyébként Zuckerberget is érintette, akiről egy kényes fotó került nyilvánosságra. Kiderült, hogy az alapító vizet prédikál: elveivel ellentétben a képet gyorsan levette a profiljáról.
A közösségi oldalak politikájának indítékai a Facebook-alapító nyilatkozata nyomán világosabbá váltak. Szerintük a magánélethez való jog ugyanis többé nem szociális norma.
Jaron Lanier, a You Are Not a Gadget (Több vagy, mint egy kütyü) című könyv szerzője úgy véli, nagy veszélyt jelent, hogy miközben az elithez tartozók egyre kevesebbet mutatnak magukból a magánélethez való jog címén, az átlagemberek közben mind kiszolgáltatottabbakká válnak.
De mit is hozhat egy magánélet nélküli világ? Lanier szerint a kollektivizálásra épülő trend, amit az internet diktál, középszerűvé teszi az embereket. Ugyanis, ha mindent egy óriási mesterséges közösség igényeihez mérnek és az diktálja az értékeket, kiveszhet az egyik legfontosabb emberi tulajdonság, az egyéniség.
Miközben a támogatók szerint a magánélet felszámolása az interneten az emberiség „szellemi evolúcióját” eredményezi, a jelek sokkal inkább azt mutatják, hogy az orwelli világ nem a múlt, hanem éppen napjainkban kezdődik. Ráadásul a magánéletünket nem is a hatalom parancsára, hanem önként és dalolva, mi magunk számoljuk föl.

Olvasson tovább: