A budapesti melegfelvonulásoknak mindig van kifejezetten a vallásos embereknek szóló, természetesen negatív töltésű üzenete. Ez a „pogány forradalom" nem kevesebbre, mint a zsidó-keresztény kultúra évezredes értékeinek lerombolására törekszik, amelyet pedig közös erővel - transzcendens hitünk és humanista értékrendünk alapján - védelmeznünk kell.
Történelmünkben végigkövethetőek az ember önhittségéből származó anomáliái, amikor is a fejlődés eredményeitől megszédülve olyan jogokat és lehetőségeket tulajdonít önmagának, amelyek sértik a természet rendjét. ő akarja meghatározni születésének (vö.: születésszabályozás, abortusz) és halálának (vö.: eutanázia) időpontját. A teremtő Isten funkcióit bitorolva élet és halál urának tekinti magát, ami egyfelől az őssejtkutatásban avagy a klónozás próbálkozásaiban, másfelől a halál-büntetés szorgalmazásában manifesztálódik. Legújabban pedig saját szuverén akarata révén kívánja meghatározni nemi hovatartozását is.
Ez utóbbiról A nemek forradalma címmel figyelemre méltó könyvet írt Gabriele Kuby.
A könyv azok ellen emel szót, akik a férfi és a nő nemi különbözőségét pusztán társadalmi konstrukciónak tartják, amit a „heteroszexuális patriarchátus" kényszerít az emberre. Ezt kell - szerintük - meghaladni. Föl kell tehát szabadítani az embert, hogy nemi hovatartozását a biológiai adottságaitól függetlenül, szuverén döntése alapján határozhassa meg. Ezért vezették be a gender fogalmát, amely eredetileg egy szó nyelvtani nemének megkülönböztetésére szolgált. Így a gendermozgalom azt sugallja, hogy minden lehetséges szexuális magatartás egyenértékű, s ezért ezeket a társadalomnak minden kritika nélkül el kell fogadnia.
Eszerint - írja G. Kuby - „mindenkinek (már az iskolás gyermeknek is) lehetőséget kell adni, hogy szabadon válasszon, hogy férfi vagy nő szeretne-e lenni, és identitását melegként, leszbikusként, biszexuálisként, transzszexuálisként vagy valami más egyébként akarja-e meghatározni".
Új embert kell teremteni - hangoztatják a nemek forradalmának aktivistái -, aki képes átlépni a nemi hovatartozás biológiai korlátjain, és elég bátor ahhoz, hogy a hagyományos és immár idejétmúlt nemi szerepeket lerombolja. Ezzel lehet elejét venni a homoszexuálisokkal szemben megmutatkozó társadalmi averziónak. Hiszen - szerintük - a homoszexualitás elutasítása az idegengyűlölettel és a rasszizmussal együtt azonos tőről fakad.
A szexuális identitás és magatartás gyökeres megváltozása az anyaság korábbi értékelését is relativizálta. Ebben a folyamatban mérföldkőnek tekinthető Simone de Beauvoir A másik nem című könyve, amelyet G. Kuby a feminizmus bibliájának nevez. Eszerint az anya és a gyermek egymás elnyomói. A magzat pedig parazita, aki az anya rovására él.
Ha azt gondolnánk, hogy mindez csak elszigetelt jelenség lehet, amelynek hatását fölösleges túlértékelni, akkor érdemes idéznünk Jeffrey Satinover zsidó írónak, az egyesült államokbeli Temenos Intézet orvos-igazgatójának a Homosexuality and the Politics of Truth című könyvét, amelyben kifejti, hogy a szexualitáshoz való hozzáállásunk változásai csak tünetei a szellemi síkon zajló változásoknak, amelyek éltünk minden területét érintik. Meggyőződése szerint egy pogány forradalom kellős közepén vagyunk.
Ennek félreérthetetlen és szimptomatikus jele például, hogy a budapesti melegfelvonulásoknak mindig van kifejezetten a vallásos embereknek szóló, természetesen negatív töltésű üzenete. Az elmúlt évben néhány felvonuló egyházi ruhákban pózolt, legutóbb pedig egy transzparensen ez a szöveg volt olvasható: Jézusnak is két apja volt...
Az ember hatalmának, szabadságjogainak és megnövekedett lehetőségeinek illetéktelen kiterjesztésből eredeztethető veszélyekre már a Szentírás is felhívja a figyelmet. Ennek ellenére korfordulókon, s mostanság éppen a fogyasztói társadalom teljesítménykényszere következtében újra és újra megkíséreljük fölépíteni a magunk bábeli tornyát. Nem meglepő tehát, hogy a nyelvek összezavarodnak: a toronyépítők egymás szavát sem értik. Szabadságot, toleranciát, önrendelkezési jogot hangoztatnak, miközben az embert saját identitásának megváltoztatására akarják kényszeríteni.
A felelősségtől mentes szabadságigény pedig éppen akkor lesz igazán önpusztító, amikor az ember önmagával kísérletezik. Ahogy a kabbalisztikus legendákban a betűkombinációk segítségével megteremtett emberi lény is egyre veszélyesebb lesz. Ezt a felismerést a középkori gólemtörténetek számos változata közvetíti.
Az alaktalan anyagból - innen a gólem elnevezés - embert állítanak elő, hogy szolgálja a házbelieket. (Ma úgy mondanánk, hogy robotot készítettek.) Az embergép beszélni nem tud, de rendkívül gyorsan növekszik, s végül maga alá temeti az alkotóját. Sőt, a középkori tudományos-fantasztikus gólemlegendák egyikében még a világ elpusztulásának a lehetősége is fölmerül.
Az efféle múltbeli és jelenbeli törekvések mögött az Isten létének megtagadása húzódik. Ahogy Dürrenmatt egyik krimiszerű kisregényének - A baleset - ars poeticává kerekedő bevezetőjében olvassuk:
„Így hát nincs többé Isten, aki fenyegethetne, nincs igazságszolgáltatás, nincs sors, mint az Ötödik szimfóniában, csak közlekedési baleset, műszaki hiba előidézte gátszakadás, laboránsnők szórakozottsága folytán levegőbe repülő atombombagyár, tévesen beállított keltetőgép."
Ha azonban nem elégszünk meg azzal, hogy egy tévesen beállított keltetőgépnek köszönhetjük létünket, akkor közös erővel tenni kell azért, hogy megvédelmezzük értékeinket. (A szerző teológus)
