Kereső toggle

A víz háborúja

Az olaj helyett nemsokára a víz számít majd az aranynál is értékesebbnek

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az ivóvíz megszerzése a jövő nemzedékeinek egyik nagy kihívása lesz – állítják egybehangzó szakértői vélemények. A kutatók a már tényként kezelt klímaváltozás hatásaként jelölik meg földünk „kiszáradását”, a jelenlegi éghajlati övezetek változásait. Sőt, egyesek már a vízlelőhelyek birtoklásáért folyó háborús konfliktusokat is borítékolják. A veszélyeztetett területek között nem kis meglepetésre Afrika és a Közel-Kelet térségei mellett újabban Európa és így Magyarország is fel-felbukkan a szakirodalomban.

„Avilág a szakadék felé rohan” – állapította meg egy héttel ezelőtt Ban Ki Mun, az ENSZ főtitkára az Északi–sarkvidék egyik fogyó jégtábláján állva. A globális felmelegedés „kézzel (nem) fogható” hatásait tanulmányozó dél-koreai politikus nincs egyedül véleményével: számtalan szervezet, kutatócsoport képviselői próbálják kétségbeesetten felhívni a világ vezető nagyhatalmainak figyelmét a klímaváltozás vissza nem fordítható folyamataira. A figyelmeztetések felkiáltójeleként aposztrofálják egyre inkább a globális vízhiányt, az édesvízkészletek elapadását. Nem véletlenül.
Bár földünk felszínének 71 százalékát borítja víz, ennek a hatalmas tömegnek mégis csak 2,5 százaléka alkalmas emberi fogyasztásra (édesvíz), a többi úgynevezett sós víz. Így az emberiség egyharmada kénytelen nélkülözni a tiszta víz használatát már napjainkban is. Az UNICEF felmérése szerint átlagosan 15 másodpercenként hal meg egy gyerek közvetve vagy közvetlenül a használható minőségű édesvíz hiánya miatt. A helyzet a jövőben a kritikustól még egyet léphet felfelé, egészen a tragikusig: a már eddig is száraz területek népességrobbanása, valamint a csapadékeloszlás negatív változásai csak rontani fogják a számadatokat a jövőben. Az okokat jól magyarázza a következő statisztikai adat: amíg a 18. században a föld édesvízkészletein alig egymilliárd ember osztozott, ma ez a szám már 6,5 milliárdra rúg. 2050-re pedig majd’ tízmilliárdra. A már most is hiánytól szenvedő afrikai, valamint ázsiai területek lakosságszáma az elkövetkező évtizedekben akár meg is háromszorozódhat. De a föld lakosságának igényeit tekintve a fejlett országokról is elmondható, hogy óriási mennyiségben zúdítja magába a vizet az ipar, a mezőgazdaság, s a modernizálódó háztartások is. Az éghajlatváltozás hatására a vízhiány miatt a 21. század második felére a növény- és állatvilág jelentős része kipusztulhat, így a csapadékszegény országokból egyre nagyobb menekültáradat indulhat a „lakhatóbb” területek felé. Egyes horrorisztikusabb jelentések szerint még háborús konfliktusok is kialakulhatnak a vízlelőhelyek birtoklása miatt.

Magyarország fölött az ég

„A globális melegedés ma már nyilvánvaló!” – jelentette ki a Heteknek Nováky Béla, a Magyar Tudományos Akadémia hidrológiai bizottságának szakértője. „Mivel a víz mennyisége a körforgásban állandó, ezért ez a Föld csapadékeloszlására annyiban lehet negatív hatással, hogy az eddig is száraz területek még kevesebbet kapnak, míg az esővízben gazdagabb területek, így például Szibéria vagy Alaszka, még csapadékosabbá válhatnak. A kérdés csak az, hogy mi itt, Magyarországon mit kezdünk majd a szibériai esővel?” – hagyja nyitva a kérdést a kutató, aki szerint annak ellenére, hogy az Atlanti-óceán szintje folyamatosan növekszik a sarkvidék jegének olvadása miatt, világszerte mégis arról beszélnek, hogy Európa egy része vízhiánnyal küzd majd. „Egyelőre úgy néz ki, hogy a víz szintjének emelkedése maximum csak méterekben mérhető majd. Nyilván ez sem kevés, de arról talán még nem beszélhetünk, hogy országok tűnnek majd el” – teszi hozzá.
A 2007-ben Nobel-békedíjjal kitüntetett ENSZ Kormányközi Klímaváltozási Bizottságának tagjaként tevékenykedő Nováky úgy látja, hogy amíg Európa északi részeit jótékonyan érintheti a csapadékeloszlás változása, addig a délebbi és a keleti részek jóval kevesebb esőhöz juthatnak majd.
„Magyarország éghajlata változni fog, az elkövetkező évtizedekben a mostani déli országok mediterrán klímája lesz a jellemzőbb. A kevesebb csapadék pedig egyfajta láncreakciót indíthat el, hiszen megváltozik a Magyarországra évszázadok óta jellemző növényvilág, az erdőségek határvonalai, ami szintén kihat majd az állatvilágra, s az egész pedig az élelmiszer-iparra, így az emberekre is. Ezzel ellentétben a magasabb hőmérséklet még nagyobb vízigényt fog indukálni, melynek a kielégítése egyre nehezebb lesz. Mindemellett a vizek és a talaj párologtatása is nőni fog, ami újabb szükséget eredményez. Szintén érdekes lehet tavaink helyzete. A Balaton esetében például a 2003-as aszályos időszak – amikor szinte át lehetett sétálni az egyikről a másik partra – tízszer gyakoribbá válhat. Természetesen különböző forgatókönyvek vannak arra, hogy ez pontosan milyen idő alatt játszódik majd le, de a folyamat egyértelműnek tűnik.”  
A szakértő szerint a magyar lakosság vízellátásának helyzete is változások előtt áll. „Azt azért nem merném állítani, hogy az ivóvízellátás veszélybe kerülhet a közeljövőben, de az ivóvíz minősége sokat romolhat. Az biztos, hogy a mezőgazdaság, illetőleg a víz más irányba történő felhasználása területén sokkal hatékonyabban kell gazdálkodnunk a rendelkezésünkre álló mennyiséggel. Gondolok itt akár ciszternák, decentralizált víztározók kialakítására is.” Nováky az Alföld gazdag felszín alatti vizeire is kitért: „Talán nem túlzok, ha azt mondom, a föld alatt a magyar lakosság számára akár ezer évig is elegendő ivóvízkincs rejtőzhet. Az alföldi parasztemberek azonban azt vették észre, hogy a talajvíz szintje süllyedni kezdett az utóbbi időben, aminek köze lehet a felszín alatti vizek kitermeléséhez is. Ezért azt csak korlátozott mértékben lehet kibányászni, a megfelelő utánpótlással párhuzamosan” – rögzítette a tényeket Nováky.

Aszályosodunk

„Újabban a klímaváltozás és a csapadékeloszlás összefüggése a kedvenc témám” – vallotta be lapunk megkeresésére Láng István, a Magyar Tudományos Akadémia kutatója. „Az utóbbi időben a vízzel kapcsolatos problémák előtérbe kerültek, aminek az is oka lehet, hogy az emberiség túlterheli a »rendszert«. Nemcsak a fogyasztásáról, hasznosításáról van szó, hanem méginkább a szennyezéséről. A víz nem olyan, mint az olaj, nem fog elfogyni, állandó a mennyisége. Azonban egyre lassúbb a megtisztulása, ami nagy probléma. Szintén figyelmeztető jel, hogy nemzetközi prognózisok szerint bizonyos területek egyre szárazabbakká válnak, s bizony ilyen a Kárpát-medence is. Az alföldi Homokhátság például ma már gyakorlatilag félsivatagnak, sivatagnak tekinthető” – összegezte meglátásait a professzor, aki szintén azt erősíti meg, hogy az elkövetkező évtizedekben a vízhiányos állapot negatív hatásai csak fokozódni fognak. „A 19. században a súlyosan aszálykáros évek száma hét volt, a 20. században már tizennégy, az elmúlt harminc évben pedig összesen nyolc. Hamarosan elmondhatjuk, hogy gyakorlatilag kétévenként következik be közepesen aszályos esztendő. Az aszály szerencsére egy rövidebb időre beálló vízhiány, és ezen jelentőségét tekintve talán túlmutat a »szárazodás« problémaköre. Ez már egy jóval hosszabb folyamat, amely kihat a különböző természeti tényezőkre, így a kőzetekre, az altalajra, a vízkészletre is. Összetett problémákat generál, mondjuk talajzsugorodást is, mely súlyos építészeti problémákat eredményezhet. Amit tényként már most rögzíthetünk, hogy Magyarországon egyre erőteljesebben figyelhetőek meg a »szárazodás« szimptómái, és ennek egy távoli, de nem irreális következménye lehet a sivatagosodás.” 
Láng professzor szerint a fentieken kívül szintén probléma, hogy egyre változékonyabb az időjárás, hirtelen lezúduló esők váltják a száraz napokat, így az esővizet is nehezebben tudja megtartani a talaj és a növényzet. Nováky Bélához hasonlóan a megoldást ő is a víztározók, vízgyűjtő hálózatok kiépítésében látja. „A magyarországi GDP jelentős részét kitevő összeget jelenthetne a jövőben, ha az esővizet megfelelően tárolnánk. Annyi előrelépés mindenesetre már történt, hogy az országgyűlés 2008 márciusában elfogadott egy nemzeti stratégiai programot, amely az éghajlatváltozások hatásaira reagál.” Persze a program megvalósulásának igazodnia kell majd a nemzetközi trendekhez is. Több állam (pl. az Egyesült Királyság) ugyanis erőteljes lépéseket tervez a klímaváltozást generáló szén-dioxid kibocsátásának drasztikus csökkentésére. Igaz, egyes szakértők a jövőben nem a konfliktusok feloldását, hanem épp ellenkezőleg, a fokozódását várják. „Elképzelhetőnek tartom, hogy bizonyos harci konfliktusok közvetlen vagy közvetett okaként a víz szerepeljen a jövőben. Ne felejtsük el például korábban az iraki hadmozdulatokat, valamint az afrikai incidenseket sem, amelyek így vagy úgy, de a vízlelőhelyekért folytak. De reménykedjünk, hazánkban talán nem romlik ennyire a helyzet!” – tette hozzá a kutató.

Előfutárok

Annyit mindenesetre érdemes megjegyezni, hogy történészek állásfoglalása szerint az eddigi nyolc „vízháborúból” egy zajlott az ókorban, míg a többi már mind a 20. századra esett. Az ENSZ egyik illetékes bizottsága szerint a víz a 21. század második felében már értékesebbé válhat, mint az arany. A gócpont elsősorban a Közel-Keleten lesz. „A térségben a víz kulcsfontosságú szerepet tölt be, de a közeljövőben még talán nem lesz ennyire súlyos a helyzet” – nyilatkozta a Heteknek Rostoványi Zsolt, Közel-Kelet szakértő, hozzátéve: „Ami biztos, hogy a múltban voltak már feszültségek, elég Izrael és Szíria kapcsolatára, valamint az izraeli–palesztin incidensekre utalni a témában. A gazdagabb arab országok ott jelenleg a tengervíz sótalanításával oldják meg a helyzetet, de ez olyan horribilis összeget emészt fel, hogy hosszú távon nem jelenthet megoldást. A középpontban a Jordán folyó, valamint annak a forrásai és mellékágai szerepelnek, amelyek felhasználását Izrael felügyeli a hatnapos háború óta.”
A Közel-Kelet átláthatatlan viszonyain túl Afrikában válhat még égetőbbé a vízhiány, ha ugyan lehet a mostaninál égetőbb egyáltalán. A népesség ugrásszerű növekedése, valamint újabb és újabb területek elsivatagodása szinte lakhatatlanná teszi a sok helyen már így is polgárháborúk által sújtott területeket. A szakértők víziói szerint a fejlett országokba zúduló menekültáradat, valamint a vízbázisokért folytatott egyre ádázabb küzdelem kilátástalanná teheti a kontinens országainak sorsát.

Magyar vízbázisok

„Magyarországnak gyakorlatilag két olyan stratégiai vagyoneleme maradt, amire még támaszkodhat, az egyik a föld, a másik a víz. A magyar vízközművagyon és vízvagyon mindenfajta kiárusítása, erre irányuló privatizációs előkészület nemcsak hiba, hanem bűn is” – hangzik Fónagy János fideszes honatya állásfoglalása, aki többször is pedzegette a kormánypárt esetleges erkölcstelen lobbizását a vízbázisok privatizácója, a vízszolgáltatások részleges kiszervezése mellett. „Nincs napirenden a vízszolgáltatások magánosítása, hiszen a jogszabályok szerint az egyébként is leginkább önkormányzati, valamint állami feladat” – jelentette ki a Hetek érdeklődésére Szüts Korinna, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium képviselője.
A Fidesz részéről az aggályok mégis „állnak”, amit elsősorban a tokodaltárói vízbázis magántulajdonba adása, valamint a háttérben sejteni vélt kiszervezésekről szóló tárgyalások alapoznak meg.

Olvasson tovább: