Herédiék már akkor is libaneveléssel foglalkoztak: a napos szárnyasokat néhány héten keresztül fóliasátrakban etetik, gondozzák, majd leadják annak a megbízó – hivatalosan integrátor – cégnek, amellyel szerzõdést kötöttek. A takarmányt és a szárnyasokat a cég biztosítja, a gazda feladata az alom, szükség esetén a fûtés és az élõmunka biztosítása. Herédiék anno a Balotamix Kft.-vel állapodtak meg, de az együttmûködés nem bizonyult hosszú életûnek. „Már a harmadik turnus volt nálunk, a cég még mindig nem fizette ki a járandóságunkat, csak néhány tízezer forintot adtak, amikor a kéréseinkkel zaklattuk õket. Pedig hitelbõl és kölcsönökbõl tudtuk csak finanszírozni a munkánkat, tehát életbevágó szükségünk volt az 1,6 millió forint körüli összegre, amivel tartoztak” – meséli Herédi Antalné.
A tartozás miatt a család nem akarta átadni a cégnek a felnevelt több ezer libát. A nézeteltérés odáig fajult, hogy a kft. emberei megbontották Herédiék kerítését, hogy elszállítsák a szárnyasokat – erre a gazda rendõrt hívott. „Az esetrõl a helyi média is hírt adott, és azt gondoltuk, ez majd meggyõzi Gubacsi Imre ügyvezetõt. Meg is ígérték az ügyvédjükön keresztül, hogy fizetni fognak, így odaadtuk a libákat. Úgy gondolom, ez hiba volt: a mai napig nem jutottunk ugyanis a pénzünkhöz” – folytatja Herédiné. A házaspár rövid úton csõdbe jutott: elvitték a hitelre vásárolt autójukat, a bankoknak szinte még a közelébe sem mehetnek, egyetlen szerencséjük, hogy rokonaik mellettük álltak. „Akkor sok minden megfordult a fejünkben az öngyilkosságtól kezdve egészen addig, hogy saját kezünkkel szerezzünk érvényt az igazunknak. Egy ismerõs javaslatára azonban inkább ügyvédet fogadtunk” – teszi hozzá a családfõ.
Azt állítja, az övékéhez hasonló történetek tucatjairól tudnának beszámolni a környékbeli gazdák. „Elõfordul, hogy az integrátorok rajtuk kívül álló okok miatt valóban nehéz helyzetbe kerülnek, és ezért nem tudnak fizetni. De sokszor inkább arról van szó, hogy a mi munkánk, életünk számukra semmit nem jelent, eszközök vagyunk, akiket ki lehet dobni, ha úgy adódik. Emlékszem, 2003-ban a vita hevében egyszer csak Gubacsi úr száján kiszaladt, hogy neki »sz.ros parasztokra van szüksége, nem okoskodókra«. Azt hiszem, akkor igazat mondott” – jegyzi meg Herédi Antalné.
A házaspár azt állítja, hogy ismeretségi körükbõl többen is öngyilkosok lettek, vagy alkoholizmusba süllyedtek, miután hasonló módon csõdbe jutottak. Szomszédjukat, aki szintén libázott, „három turnussal rántották be”. Ő családjával Angliába költözött, hogy meg tudjanak élni.
Herédiék hangsúlyozzák: õk csak dolgozni akarnak. „Mondja meg, mit csináljunk ötvenévesen! Most is kacsát és libát nevelünk, de sajnos a fizetési morál nem sokat javult” – mondja az asszony. Ráadásul ma már a munkájuk közel sem ér annyit, mint az ezredforduló tájékán. A több ezer liba vagy kacsa – gyakori éjszakázással és stresszel járó – felnevelésével jelenleg turnusonként, körülbelül öthetente 200 ezer forint haszonhoz jutnak. Korábban viszont egy turnussal annyit lehetett keresni, mint most egész évben.
Herédiék ügye, mint említettük, a bíróságon kötött ki. A tavaly ősszel megszületett jogerős ítélet értelmében a Balotamix Kft.-nek 3,5 millió forintot plusz a kamatokat kell megfizetnie Herédiéknek. Az öröm azonban nem tartott sokáig, ugyanis kiderült, hogy idõközben megkezdõdött a cég felszámolása, amit annak ügyvédje „elfelejtett” bejelenteni a bíróságon. Így gyakorlatilag a nullára csökkent annak az esélye, hogy a pirtói gazdálkodók pénzükhöz jussanak. „Érdekes, hogy eközben Gubacsi úr továbbra is nagy autóval jár, szép háza van, sõt, társaival két másik céget is alapított, és tovább tevékenykedik. Semmi bajom azzal, ha valakinek jól megy, csak ne a tõlem lopott pénzen tollasodjon meg” – mondja Herédi Antal.
Próbáltuk megkeresni Gubacsi Imrét is – sikertelenül. A Halasi Tükör címû helyi lapnak azonban azt nyilatkozta: „A bíróság döntésével nem értek egyet. Herédiék az utóbbi években több integrátort is bebuktattak. Ez a tény önmagában is bizonyítja, milyen gazdálkodók valójában.”
Molnár István, a család ügyvédje szerint a vállalkozó könnyen mondhatja, hogy nem érdekli a bíróság döntése – ugyanis az ilyen és hasonló esetek többségében az ítélet semmiféle következményekkel nem jár a cégvezetõkre nézve. „Miután korlátolt felelõsségû társaságról van szó, az ügyvezetõ nem felel a saját vagyonával. Tehát, ha a kft.-je bedõl – vagy bedönti –, az a személyes vagyonát értelemszerûen nem érinti. Ez jogilag teljesen egyértelmû, ám az érdekesség az, hogy tapasztalatom szerint még akkor sem sikerül érvényesíteni a polgári kártérítési igényt, ha a büntetõügyben is elmarasztaló ítélet születik” – magyarázta az ügyvéd. Példaként említett egy másik ügyet, amelyben a sertésfelvásárlással foglalkozó Solami Rt. vezérigazgatóját több mint 1300 rendbeli csalás miatt jogerősen felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. A több száz sértett – akik közül egyet képviselt õ – százmilliókat követelt a vállalkozón, eredménytelenül. Az ügyvéd szerint Herédiék esete is állatorvosi ló: a per anyagával kitapétázhatják a lakásukat, de a gyõzelem ellenére igazukat, kárigényüket nem sikerült érvényesíteni, miközben mindez cirka egymillió forintjába került az adófizetőknek.
Jog által védett visszaélés
„A jogi személy elkülönült felelõsségével való visszaélés” – a jog nyelvén így fogalmazható meg az, ha egy céget (ami jogi személy) kifejezetten más személyek megkárosításának céljából mûködtetnek (a tagok), kihasználva azt, hogy a felelõsségre vonás csak a vállalkozást érintheti. A Szegedi Ítélõtábla Polgári Kollégiumának ajánlása azt javasolja, hogy visszaélés esetében a taggal szemben is érvényesíteni lehessen a jogkövetkezményeket. Vagyis: az adott cégvezetõ saját vagyonával is feleljen a cég által okozott kárért. Az ajánlás egyébként megállapítja, hogy jelenleg a taggal szemben közvetlenül e jogkövetkezmények akkor sem alkalmazhatók, ha a magatartás egyúttal bûncselekmény törvényi tényállását valósítja meg.
2009. 02. 06. (XIII/6)
