Kereső toggle

Pornó vagy nem pornó?

Nemzeti Színház, 2009

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Nemzeti Színház sajtófőnöke helyreigazítást kért, az Oktatási és Kulturális Minisztérium megvédte múlt heti cikkünk kapcsán Alföldi Róbert színigazgatót.

Mivé lett a Nemzeti? című cikkünkben az ország első színházának állapotáról, illetve a hazai színjátszásban végbemenő trendekről írtunk. A Nemzeti Színházzal kapcsolatban azt állítottuk, hogy több botrányszagú darabot is felvett a repertoárjába : a Pokoli disznótort, A jég című előadást, illetve az Alföldi Róbert által megrendezett János vitézt.
A színház honlapján található vendégkönyvből idéztünk kritikus bejegyzéseket, majd ezek, a színház által publikált fotók, továbbá különböző kritikák alapján megállapítottuk, hogy a nevezett művekben meztelenkedés, trágárság és olyan „újszerű” értelmezések fedezhetőek fel, melyek nem feltétlenül a Nemzeti Színházba valók.
Természetesen szerettük volna megszólaltatni Alföldi Róbertet is, ám ő annyit üzent: előbb látni szeretné a lapot, ahová nyilatkozna. Arra a felvetésre, hogy az interneten ez néhány kattintással megvalósítható, nem kaptunk érdemi választ. A hét elején ugyanakkor a színház sajtófőnöke levélben kérte szerkesztőségünket, hogy a cikk „egyoldalúsága” miatt – helyreigazításként – idézzünk azokból a vendégkönyvi bejegyzésekből is, melyek cáfolják írásunk állításait. A sajtófőnök – nyilván feladatunkat könnyítendő – egy előválogatott bejegyzéscsomagot is mellékelt. Ebből tallózunk:

Kacsoh–Bakonyi–Heltai: János vitéz, rendező: Alföldi Róbert

„Szerintem is óriási darab! Kritika ide, kritika oda… amúgy meg igaz: aki ismeri a rendező munkáit, az tudja, mire számítson…”

„Kedves Ramona, kérlek, fejtsd ki, hogy mitől kéne megmenteni gyermekeinket... Zseniális előadás, fantasztikus szereplőkkel. Ha elmész egy Alföldi által rendezett darabra, nagyjából tudhatod, hogy mit kaphatsz. Nekünk hatalmas élmény volt, gratulálunk az összes alkotónak!”

„Alföldi nem tette tönkre a János vitézt.
Nem értem, hol van ebben a züllés. Hogy Tündérország egy aluljáró? Vagy, hogy jaj, urambocsá’, a bokrokban pajkoskodnak a huszárok a parasztlányokkal… ez humoros, vicces, több filmben lehet ilyet látni a vidéki életről. Nem öncélú rendezés.”

„Azt gondolom, hogy az egészséges humor (erotikus is) nyugodtan elfér egy János vitézben is. A francia királylány dalának szövege után nem csoda, hogy lekapja tíz körméről a szolgálólányt, de ez passzol a királylány heves vérmérsékletéhez. Amúgy ettől nem lesz leszbikus, beleszeret János vitézbe, ráadásul hihetően (Radnay Csilla nagyszerű!!!).
Igen, Alföldi negatív véget szánt az előadásnak, de aki ismeri a rendezéseit, tudja, hogy nála nincs happy end. Több, mint 30 rendezését láttam, abból egyetlen egy zárult happy enddel.
Az aluljáró mint Tündérország ötlete tetszik, az örömlányokat kicsit erőltetettnek találtam.”

Alföldi Róbert egy tévéműsorban azt mondta, 9-10 éves gyerekeknek is ajánlja az általa rendezett János vitéz megtekintését. De nézzük tovább a pozitív bejegyzéseket:

Remenyik Zsigmond: Pokoli disznótor, rendező: Dömötör András

„Miért pocsék az előadás? Azért, mert erőteljes, durva hatásokkal él? Mert ez valóban így van, és én sem éreztem jól magam az előadást nézve, de ez talán nem is lehet cél ilyen témánál.
Egyáltalán nem sikkadt el az előadás mondanivalója, sőt, éppen arról van szó, hogy igen érzékletesen van megjelenítve ez a bizonyos korrupt világ, és ennek nyersen negatív megítélése. Én legalábbis így éreztem, és bár a Pokoli disznótor talán nem nevezhető egy különösen mély, magával ragadó előadásnak (témáját tekintve talán nem is kell annak lennie), egyáltalán nem érdemli meg a pocsék jelzőt… Amit bemutat, az a pocsék, undorító.
Tartottam kicsit én is az előadástól, olvasva a hozzászólásokat, de már mondhatom, egyáltalán nem kell tőle félni! Nem könnyen emészthető, sem a zene, sem a látvány (itt nem a díszletre gondolok, az nagyon bájos, kedves, sok jó ötlet kapcsolódik hozzá), de mindez a műből is adódik.”

„Látod, Sirály, hogy hozta a sors, előbb láttam, mint Te!
Nem tudom, mért kell ezen annyira kiakadni.
1: aki elmegy rá, olvasson bele a kritikákba, hogy tudja, mire megy, nem egy szünidei matiné.
2: aki kiakadt a p. d.-n, ne menjen el A jégre könyörgöm, mert azt fogja hinni, ebből áll csupán a Nemzeti!
Mindenki arra menjen, ami érdekli. Attól, hogy új darab, nem kell egyből ráharapni, mert csak felbosszantja magát rajta, és végkövetkeztetéseket von le.
No problem, nem egy könnyed darab, lehet rajta gondolkodni is, provokáló, igen, én speciel a takarítónőket sajnálom leginkább, akik a sok mindent eltüntetik a csatatérről. Ennyi.”

„Ez a disznótor, ez a mai magyar társadalom. Ez van ma Magyarországon.
Korrupció, önzés, gátlástalanság, kegyetlenség.
Jókor, jó időben, jó helyen mutatták be a darabot… Az „orgia”, a zabálás, a mocsok, a borzalom és más képi eszközök bemutatása nem cél, hanem eszköz.”

A bejegyzéseket figyelmesen olvasva leszögezhetjük: egyik sem cáfolja a Hetek múlt heti cikkét. Következzen mind közül talán a legdurvább darab:

Vlagyimir Szorokin: A jég,  rendező: Mundruczó Kornél.

„Elgondolkodtató és jó előadás.”

„Párommal megnéztük (72 és 70 évesek vagyunk) A jég című előadást, amely mindkettőnknek nagyon tetszett.”

„A Trafóban is nagyszerű volt, itt is »él« a darab.”

A Nemzeti Színház sajtófőnöke nehezményezte, hogy a Hetek a kifogásolt darabok megtekintése nélkül, „szóbeszédre és kiragadott nézői bejegyzésekre” alapozta cikkét. Valóban nem néztük meg a nevezett darabokat, azonban mértékadó színikritikusok véleményére nyilvánvalóan adhatunk.

A szinhaz.blog.hu kritikusa többek között ezt írja A jégről: „Összességében az előadás szinte egy az egyben ugyanaz, mint a krétakörös eredeti, mindössze a súlytalan Frecska Rudolf helyett kellene a korábban szereplő Tilo Werner. Alföldi tényleg kompromisszumok nélkül vitte át az anyagot.” Tudniillik a Krétakör előadását a Trafóból a Nemzeti Színházba. Azt pedig, hogy mit is vitt át „egy az egyben”, megtudhatjuk Molnár Gál Péter (MGP) a szinhaz.hu-n megjelent írásából. MGP az eredeti előadást nézte végig: „Az utolsó vacsorára utaló 13 színész játssza fegyelmezetten a cselekvéssorokat: Csákányi Eszter, Péterfy Borbála, Sárosdi Lilla, Tóth Orsi, Bánki Gergely, Gyabronka, Katona László, Mucsi Zoltán, Nagy Zsolt, Rába Roland, Scherer Péter, Terhes Sándor, a honosított Werner. A cselekmény során kettő kivételével mindnyájan ruhátlanul kínoztatnak meg. Közösülnek…” A szerző itt részletes felsorolásba kezd a színpadon zajló eseményekről, ennek csak az összegzését idézzük: „A pornográf részletek jelentősek szemforgató és álszent társadalmi közegben. (Mindazonáltal nem hozna örömöt színházi elszaporodásuk. A jéggel megtört a jég. Tessék a továbbiakban nyugodtan fenntartani a felsőruházatot!)”

Itt tart a Nemzeti Színház 2009-ben Alföldi Róbert vezetése alatt.

 

Ha nem tetszik, ki lehet menni

A Nemzeti Színház felügyeletét ellátó Oktatási és Kulturális Minisztérium hat munkanap elteltével válaszolt múlt heti kérdéseinkre:

Miként értékelik a Nemzeti Színház teljesítményét Alföldi Róbert kinevezése óta?
–ŰBár még nem telt el egy teljes évad az új direktor kinevezése óta, a Nemzeti Színház látogatottsága 2008 negyedik negyedévében 95 százalékos volt, amely – összevetve a 2007-es adatokkal – javuló tendenciát mutat. Egyben jelzi a színház népszerűségét is.
Tudnak-e arról, hogy felháborodott nézői kritikák szerint (és a színház honlapján található képek alapján is) már-már pornográfiába hajló, illetve szexuális utalásokkal és káromkodásokkal teletűzdelt előadások is futnak a színház műsorán, például A jég, a Pokoli disznótor, illetve a János vitéz?
–ŰA bemutatott darabok nincsenek ellentmondásban a színház művészeti törekvéseinek fókuszába állított kortárs-klasszikus újraértelmezésének kísérletével.
Összhangban vannak-e ezen előadások a direktor pályázatában vállaltakkal?
–ŰÁltalában minden jelentősebb színházi előadás megosztja a közvéleményt, hiszen a közönség ízlése nem egyforma. Előfordulhatnak olyan esetek is, hogy bizonyos nézők ízlését sértheti – a szubjektív megítélésük szerint – valamilyen indokolatlanul használt kifejezés, gesztus a színpadon. Ebben az esetben a közönségnek joga van eldönteni, hogy végignézi-e a választott előadást.
A minisztérium lát-e kivetnivalót abban, hogy a nemzet első számú színháza ilyen darabokat is játszik, illetve van-e ráhatása a konkrét műsortervre?
–ŰA művészi kifejezés szabadsága alkotmányos alapjog, amelyet nem lehet – mondjuk – minisztériumi utasításokkal korlátozni.

Van elég alternatív

Moór Marianna Kossuth-díjas színművész, a Nemzeti Színház örökös tagja:
Nem láttam az előadásokat, csak hallottam róluk. Hallomás útján azt gondolom, hogy a legtöbb darab egy kísérleti színházba való, nem a Nemzetibe. Nézze, annak idején, amikor a Nemzeti Színház épült, akkor vita zajlott arról kritikusok és tudósok és ítészek és színházvezetők között, hogy mi való ide! Az volt a konszenzus, hogy ide valók a válogatott erők. Most válogatott erőként öt-nyolc személyt, ha látok, a többiekről azt sem tudom, hogy ki kicsoda, és honnan verbuválták őket. A régi Nemzetiből jóformán senki sem mehetett át. Most ami zajlik, az egyértelműen kísérleti – és állítólag obszcén, azért mondom, hogy állítólag, mert nem láttam. Kísérleti és alternatív színházzal tele van Budapest: vagy 80 színház működik, alternatívok és amatőrök, akik estéről estére megmutathatják magukat a főváros lakosainak. A Nemzetinek az lenne a szerepe, hogy legyen igazi Nemzeti Színházunk, ahol a magyar és a világirodalom klasszikusait tartják repertoáron, így ismertetve meg ezeket az ifjúsággal és az ország lakosságával.

Olvasson tovább: