Kereső toggle

Kolozsvár, a futballváros

Véget ért a „magyar” Vasutas BL-menetelése

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egy forduló még hátravan ugyan a Bajnokok Ligája első csoportköréből, ám a Kolozsvári Vasutas számára ennek eredményétől függetlenül befejeződik az első számú európai kupasorozatban való szereplés. Az idehaza „magyar” csapatként számon tartott együttes azonban így is történelmi tettet hajtott végre a főtáblára kerüléssel, és azzal, hogy idegenben verte a Romát, otthon pedig ikszelt a Chelsea-vel. Legalább ekkora teljesítmény az is, hogy románok és magyarok együtt biztatják a csapatot, a mérkőzések pedig számunkra irigylésre méltó módon békés, mondhatni családias légkörben zajlanak. Erről a Hetek stábja is meggyőződhetett a legutóbbi, Roma elleni BL-találkozón.

A fagypont körüli csípős hidegben gyalogolunk a CFR 1907 Cluj stadionja felé, másfél órával a mérkőzés kezdete előtt. „Ne aggódjatok, szurkolás közben majd kimelegszetek” – jut eszembe Zsolt fél órával ezelőtti bátorítása. Marosvásárhelyről érkezett szurkolótársunk ekkor adta át az általa szerzett négy jegyet, sőt, még parkolóhelyet is talált számunkra: a stadiontól másfél-két kilométerre egy gyártelepen, ahol a portás 10 lejért szemmel tartja autónkat. Velünk együtt több százan tartanak a mérkőzés helyszíne felé, vegyesen hallani román és magyar társalgást, és úgy tűnik, többeket a szurkolói hevület már most kimelegített. Mi is betérünk egy itallerakatba, de csak némi chipsért és egy üveg ásványvízért. Bent jókedvű társaság beszélget mérsékelten alkoholos közegben. A meccsről kérdezősködünk, de kiderül, hogy ők nem szurkolók, csak a munka után jöttek „levezetni”. Búcsúzóul ajándékba adnának egy üveg sört, de tisztelettel visszautasítjuk.
A felújított, 30 ezresre bővített stadion fényárban úszik, a hangszórókból a Bajnokok Ligája főcímdala szól.
A beléptető kapuknál kisebb tumultus alakul ki, mégis gyorsan bejutunk. A biztonsági őrök jobbára csak imitálják a motozást, ha rajtuk múlna, bármit be lehetne vinni a nézőtérre. Szigorúságra azonban nincs is szükség, még a kolozsvári B közép is békés polgári alakulatnak tűnik – legalábbis magyarországi kollégáikhoz viszonyítva. Az egyik oldalsó lelátón a harmadik sorba szól a jegyünk. Körülöttünk csak románok ülnek (a meccs huszadik percében fut be néhány magyarországi drukker), többnyire fiatalok, de mellettünk egy usankát viselő idősebb férfi is izgatottan várja a kezdetet jelző sípszót. Sokan – velünk együtt – a melegítő Roma-játékosokat fotózzák, videózzák, néhányan kiabálva kívánják magukra vonni Totti vagy éppen Baptista figyelmét – sikertelenül.

Erdély Abramovicsa
A hazaiak nagy reményt fűztek a mérkőzéshez. Az 1907-ben alapított vasutas csapat tavaly első román bajnoki címét megszerezve vívta ki a BL-szereplés jogát. (A Kolozsvár egyébként a második világháború idején a magyar bajnokságban szerepelt három idényen keresztül – bajnoki címet itt sem szerzett, legjobb eredménye a harmadik helyezés volt 1944-ben.) Az utolsó mérkőzést – amelyen az elsőség múlt – a városi rivális Universitas ellen játszotta a CFR. A szélsőséges szurkolótábora miatt hírhedt – egyébként akkorra az élvonalból matematikailag már kiesett – alakulat rendkívül durva játéka ellenére a „vasutasok” nyertek. A találkozót követően az első helyért a CFR-rel versengő Steaua tulajdonosának embereit 1,7 millió euróval a táskájukban fogták el a Román Korrupcióellenes Tanács munkatársai – a gyanú szerint a pénzzel az Universitas játékosait kívánták „ösztönözni”.
A helyiek szerint az incidensnek legkevésbé az az oka, hogy Pászkány Árpád vállalkozó (kis képünkön) személyében magyar tulajdonosa van a klubnak. A háttérben inkább az áll, hogy a jellemzően fővárosi csapatok által uralt bajnokságban a feltörekvő Kolozsvár sértette a „nagyok” érdekeit és önérzetét. A Kolozsvári Vasutasba 60 millió eurót invesztáló Pászkány – akit Erdély Abramovicsaként aposztrofálnak, és első millióit a hiánycikknek számító női dezodorok importjából szerezte – ráadásul már más befektetőket is bevont a csapat mögé. 

A többnyire portugál és argentin légiósokkal „felturbózott” együttes Trombetta edző vezetésével a BL-ben is sok örömöt szerzett a népes szurkolótábornak. Nemcsak azért, mert olyan csapatokat láthatott a hazai közönség a kolozsvári stadion gyepén futballozni, mint a Chelsea, a Roma vagy a Bordeaux, hanem azért is, mert Tottiékat idegenben 2–1-re múlták felül, az angol elitklubbal pedig idehaza ikszeltek. Igaz, a franciáktól oda-vissza kikaptak. Éppen ezért készültek nagy elánnal a Roma elleni „visszavágóra”: ha itthon is sikerülne a bravúr, az egyben jelentős lépés lenne a továbbjutás felé.   

Román, magyar: jó barát
Ennek megfelelően jól bekezdett a CFR. Culio – akit a drukkerek csak Draculionak „becéznek” – és társai gyors támadásaikkal és helyzeteikkel mintha kissé meg is lepték volna a Romát. A nézőtéren szinte kétpercenként ugrottunk fel, hogy le ne maradjunk egy-egy ígéretes befejezésről. A hangulatot csak az első olasz találat törte meg kissé: Stancioiu kapus rosszul mozdult ki egy indításra, Perrotta pedig a középen érkező Brighi elé emelte a labdát, aki az üres kapuba gurított. Állítólag a hazai hálóőrt az előző bajnoki mérkőzés után tettlegesen kísérelte meg felelősségre vonni néhány szurkoló rossz teljesítménye miatt. A BL-találkozóra is átmentett gyenge formát ezúttal csak füttykoncerttel jutalmazták a nézők – akárhányszor csak labdához ért. Az elégedetlenség jogosnak tűnt, főként, hogy a szerencsétlen kapus – aki Zsolt szerint a bőrgyári (értsd: jóval alacsonyabb osztályú) csapatba sem férne be – Totti szabadrúgásból szerzett góljában is benne volt.
Hiába volt Yssouf Kone szépítő találata, a második játékrészre a Kolozsvár kifulladt, a hazai játékosok egyre többet hibáztak, így nem volt meglepő, hogy egy Totti–Taddei–Brighi-összjátékot  követően utóbbi beállította az 1–3-as végeredményt. A Roma játékosai – akik úgy tűnt, egy métert sem hajlandóak feleslegesen futni, ha mégis ez a veszély fenyegetett volna, inkább elestek – ezúttal könnyedén hozták a meccset. Ennek ellenére a végig jó hangulatban, szinte családias légkörben szurkoló közönség elégedettnek tűnt. A B középben ugyan kibontakozott egy kisebb csetepaté – miután az ultrák zokon vették, hogy némely társuk a kedvencek buzdítása helyett kényelmesen szotyolázik –, ám ahogy Zsolt fogalmazott, senkinek sem kellett attól tartania, hogy a feldühödött tömeg kirakatokat törne be, vagy autókat borogatna fel.

„A szélsőségesek, akik a futballban politikát látnak, nem nálunk vannak, hanem az Universitasnál” – teszi hozzá szurkolótársunk. Arra a kérdésre, hogy a románok és a magyarok miként viszonyulnak egymáshoz, azt mondja, a két nemzetiség a legnagyobb egyetértésben buzdítja a Vasutast. Nehéz lett volna ezt elképzelni akár csak néhány évvel ezelőtt is, amikor Funar idején még a padok is a román trikolór színeiben pompáztak, a Mátyás-szobor ellen pedig valóságos hadjáratot folytatott a magyarellenes polgármester. Ma a padok egyszínűek, Mátyás szobrát pedig éppen renoválják. „A politika ma már nem gerjeszti a feszültséget. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a magyar kisebbség Kolozsváron már nem olyan erős, mint korábban” – jegyzi meg Zsolt.    
Azzal kapcsolatban, hogy a CFR keretében román játékost elvétve találni, jobbára portugál és argentin focistákat buzdíthat a közönség, a szurkoló azt mondja, el kell fogadni, hogy ilyen a mai modern futball. A lényeg a szórakoztatás. Nem véletlen, hogy 300 kilométerről – és hát ugye Magyarországról – is járnak a mérkőzésekre fociszeretők, és még egy bajnoki meccsre is 15-18 ezren látogatnak ki. „28 millió plazmatévé sem tudná visszaadni azt az élményt, amit itt a stadionban átélek” – hangsúlyozza Zsolt.
Bár a CFR 1907 Cluj menetelése most – az utolsó forduló eredményétől függetlenül – véget ért, a kommentárok többsége szerint nincs miért szégyenkeznie a „magyar” csapatnak. Ahogy Zsolt fogalmaz: „Egy ilyen csoportban, ahol az ellenfelek láttán előzetesen leírtak bennünket, négy pontot szerezni, azt hiszem, nem lebecsülendő teljesítmény.” És lehet, hogy a pontok száma még emelkedni is fog, hiszen a „vasutasok” fogadkoznak, hogy a Chelsea ellen sem feltartott kézzel mennek ki a pályára…

Olvasson tovább: