Kereső toggle

Családi iszonyok

Az esetek többségében rokon vagy ismerős a megrontó

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Csisztu Zsuzsa médiaszemélyiség nemrég úgy nyilatkozott: tudja, hogy nagy
divat manapság a családi együttfürdés, de ezt a dolgot nem neki találták ki. Azt
viszont elképzelhetőnek tartja, hogy férje és 16 hónapos kisfia együtt fürdenek
majd egymással. Ezt sok szülőtársukhoz hasonlóan nyilván ők is ártalmatlan
dolognak tartják, azonban a szakemberek szerint ez is beletartozik a családon
belüli szexuális bántalmazásba.



Képünk illusztráció

Visszhangzik a média az internetes pedofilveszélytől, de még mindig tabutéma
a családon belüli zaklatás. Márpedig a statisztikák azt mutatják, hogy a
kiskorúakat érő szexuális bántalmazások 85 százalékát közeli családtag, rokon,
esetleg jó ismerős követi el.

Segélytelefonosok tudnak olyan apákról, akik képesek büszkélkedni azzal, mi
mindent „megcsinál” nekik a 2-3 éves gyermekük. Tóth Olga szociológus szerint a
kisgyermekek családon belüli molesztálása nem holmi modern kori aberráció, hanem
az emberiséggel egyidős jelenség, amely minden korban elítélendőnek, tabutémának
számított. Máig nagyon keveset tudunk róla, a szakirodalmak is elhanyagolják.
Csak az elmúlt egy-két évtizedben kezdtünk el nyíltabban beszélni arról a
szégyenről, amely eddig a pszichoterápiás szobákban is ritka téma volt.

Elsőként a múlt századelőn Freud szembesült sorozatban azzal, hogy a felnőttkori
neurotikus tünetek mögött kora gyemrekkori szexuális traumák állhatnak. Ezt a
megfigyelését általános nézetévé is avatta, amit a polgári közfelháborodás miatt
kénytelen volt visszavonni. Később, az 1930-as években az ideggyógyász Ferenczi
Sándor volt az, aki híres Nyelvzavar című előadásában ugyancsak beszámolt arról,
hogy rendszeresen találkozott, még jó családokból érkező klienseinél is, a
gyerekkori szexuális abúzus történeteivel.

„A szexuális traumának mint betegségkeltő tényezőnek jelentőségét nem lehet
eléggé hangsúlyozni – írja Ferenczi. – (…) Már meg sem lepődtem tehát, amikor
nemrég egy emberszerető lelkületű pedagógus keresett fel, és kétségbeesetten
közölte velem, hogy már az ötödik – magasabb körökben levő – családban kellett
felfedeznie, hogy a nevelőnők 9-11 éves fiúkkal szabályos házaséletet élnek.”


Ferenczi máig elfogadott magyarázata, hogy ilyenkor a felnőttek és a gyermekek
között egy sajátos nyelvzavar alakul ki. „Ez azt jelenti, hogy a gyerek
gyengédségre vágyik, és 4-5 évesen elér abba a korba, amikor a szexuális
érdeklődése is felébred. Ő a maga gyermeki módján »csábít«, amit a felnőtt
félreértelmez, s a maga felnőtt szexualitásával válaszol” – magyarázza Németh
Margit pszichológus. Tudvalevő, hogy 14 éves korig, ha a gyerek beleegyezésével
történik is a felnőttel való szexuális kapcsolat, az akkor is erőszakos
bűncselekménynek minősül. Azért derülnek ki ritkán ezek az esetek, mert a
gyermek koránál fogva nem tudja hova tenni a történteket, bűntudata alakul ki,
hiszen úgymond ő volt a csábító, amit tetéz a felnőtt elkövető zavart
viselkedése is. Nem beszélve arról, hogy a hozzátartozóját árulná el, ráadásul
nem is hisznek neki. Ezért csak később, a felnőttkori problémák mögül jönnek elő
ezek a történetek: identitászavarok, neurózisok, kapcsolati krízisek idején.
„Gyerekkori alvásproblémák, bepisilés, tartós magatartás-, kedélyzavar és
rengeteg egyéb tünet is utalhat szexuális abúzusra, de nyilván nem csak arra.
Tetézi a bajt, hogy az ilyenfajta gyanúsítgatás sajnos ma gyakori fegyver a
válásoknál, a láthatás megakadályozásánál is” – teszi hozzá Németh Margit.

Kórtünetek

Virág György, az Országos Kriminológiai Intézet igazgatója úgy tapasztalja,
hogy amióta a családon belüli fizikai, majd szexuális bántalmazás egyre inkább
közbeszéd tárgya, filmek, színdarabok témája lett, mind több érintett jelenik
meg a klinikai rendeléseken is. Az általa vezetett budapesti Eszter Ambulancia
jelenleg az egyetlen olyan terápiás rendelő az országban, ahol kifejezetten
szexuálisan bántalmazott gyermekekkel foglalkoznak, immár tizennégy éve.
„Szatócsbolt vagyunk ott, ahol minimum hipermarketnek kellene lennie” – jegyzi
meg az igazgató. Inkább fiatal felnőttek fordulnak hozzájuk, bár mind gyakrabban
hoznak el gyermekeket is pszichológiai vizsgálatra, eddig a legfiatalabb
páciensük 2 éves volt. Egy pici gyereknél is, aki még nem tud beszélni, ki lehet
deríteni, történt-e abúzus. „Vannak gyerekterápiás eszközök, ilyen lehet a rajz,
a báb, a játék, ami ugyanolyan kommunikáció, mint a szóbeli közlés. A szexuális
bántalmazás nem törölhető ki az ember életéből, de meg lehet tanulni
feldolgozni, együtt élni vele” – magyarázza Virág György. Véleménye szerint
nagyon sokféle tényezőtől függ, hogy egy adott cselekmény végül milyen
következményekkel jár. Például ha idegen az elkövető, akkor a gyermek számára
menedéket jelenthet a családja, ám ha családtag az illető, éppen az a közeg
válik veszélyessé, amelynek a védelem lenne a fő funkciója. Ilyenkor a
legvédtelenebb a gyermek, hiszen a külvilággal kapcsolatban belenevelt szabályok
– idegennel ne szálljon be liftbe, ne álljon szóba, stb. – sajnos nem működnek
akkor, ha a nagypapa vagy a nevelőapa este odabújik hozzá az ágyba.

Nemrég, a vérfertőző osztrák családapa történetét követően hasonló hír járta be
a világsajtót egy lengyel apával kapcsolatban is, s a lengyel parlament most egy
olyan törvényt akar elfogadni, amely kényszerkasztrálásra ítélné a pedofil
elkövetőket. „Ezek extrém esetek, melyek nem szolgálhatnak a jogalkotás alapjául
– mondja a pszichológus. – Az a felnőtt rokon, aki kiskorú családtagját
molesztálja, általában nem egy klinikai értelemben vett pedofil, aki kizárólag
gyermekek iránt érez nemi vágyat. Többnyire a felnőtt párkapcsolatokat
preferálja, esetében hatékony lehet a pszichoterápia.”

A pedofil elkövetők viszont főként ismeretlenek, akik a gyermekek elleni
szexuális erőszaknak „csak” 10 százalékát követik el. A pedofília terápiával nem
befolyásolható irányultság, akárcsak a homoszexualitás. Az is kimutatható, hogy
a pedofilok – ellentétben a családon belüli bántalmazókkal – korábban maguk is
pedofilok áldozatai voltak.

Határok nélkül

Németh Margit pszichológus hangsúlyozza, hogy a gyermekek szexuális
bántalmazása nem a megerőszakolásnál kezdődik: az obszcén szóhasználattól a
közös fürdésig vagy pornófilmnézésig rengeteg dolog bántalmazásnak minősül, és
komolyan megzavarhatja a gyermek pszichoszexuális fejlődését. A személyiségnek
szerves része az intimitás, az a saját világ, ahová mindig visszamenekülhet,
amit ha a környezete tiszteletben tart, akkor a gyermek egészségesen fejlődik.
Idetartozik a 3 éves kortól kialakuló természetes szégyenérzet, hogy 4-5 éves
korára egyedül fürdik, öltözik, alszik a gyermek.

A pszichológushoz egyszer a szülei hoztak el egy olyan 17 éves lányt, aki
megdöbbentően nézett ki: 12 éves forma, fejletlen, teljesen aszexuális külsővel
rendelkezett. Mint kiderült, még óvodáskorában meglátta szülei együttlétét,
amitől nagyon megijedt, apja hiába bújt mellé, hogy megnyugtassa. Súlyosbította
a helyzetet, hogy a „felvilágosult” apa szerint a családtagok között nem
lehetnek titkok és tabuk: senki nem csukhatta magára az ajtót, még fürdésnél
sem. Nem lehettek intim terek és percek, s ha ezt a lány mégis megpróbálta
kialakítani magának, az apja – aki rideg családban nőtt fel – nagyon
megsértődött. Az intimitás súlyos, tolakodó megsértését a lány nemi erőszakként
élte meg, és a maga módján védekezett ellene: aszexualitással és remete
életmóddal óvta magát a férfiak ellen.

Az eset kapcsán Németh Margit azt érzékelteti, hogy a vallásos ridegség, a
képmutató prüdéria és büntetés legalább olyan káros, mint az, hogy a szexuális
forradalom kritikátlan térhódításával a családokon belüli intimitás határai
elmosódtak. A titkok és tabuk megszűnésével a gyerekek újfajta veszélyeknek
lettek kitéve szüleik részéről.

Szülői erotika

„Ma elterjedt szokás, hogy az apukák, anyukák szájon csókolják a kisfiukat,
kislányukat, és együtt fürdenek, egy ágyban alszanak velük. Fel szoktam hívni a
figyelmüket arra, hogy a legjobb szándékuk ellenére ártanak ezzel a
gyermekeiknek” – mondja Bíróné Balogh Vilma óvodapszichológus, hozzátéve, hogy a
szakmai álláspont szerint a gyermek személyiségének és nemi identitásának
fejlődését erősen megzavarja a bármelyik szülővel való olyan intim testi
kontaktus, ami a felnőttek szexuális életére jellemző.

Az sem mellékes, hogy mikor válik a testi érintés a gyermek számára izgatóvá. A
biológiai érés nagyon felgyorsult: egy amerikai vizsgálat szerint a 4 éves
kisfiúk 60 százaléka biológiailag teljesen érett már a nemi kapcsolatra, és az 5
éves kisfiúk és kislányok mindegyike fantáziált már az ellentétes nemű szülővel
való szexuális kapcsolatról. 5-7 éves korra tolódott le a kispubertáskor, ekkor
a gyereknek már egyedül illene fürödnie, aludnia.

„Félreértés ne essék: a testi érintésnek születéstől fogva rendkívül fontos
szerepe van a gyermek fejlődésében, a szeretet kifejezésében, a biztonságérzet
erősítésében. De nagyon nem mindegy, hogyan nyúlunk a gyermekekhez, akik amúgy
egészséges módon érzékenyek az intim dolgokra. Emlékszem, egy előadáson egy
anyuka megjegyezte, hogy ő máig egy ágyban alszik a 12 éves fiával, aki
szexuálisan még úgyis éretlen. Mondtam neki, akkor épp ideje, hogy elvigye a
fiút egy komoly endokrinológiai vizsgálatra” – illusztrálja az elmondottakat a
pszichológus, aki szerint fontos a szülők felvilágosítása, mivel a nemi
identitás kisiklása 10 éves korig többnyire helyrehozható.

Ugyanakkor a legtöbb szülő – még ha a gyakorlatban meglehetősen gátlástalan is –
prűd módon az iskolai biológiatanároktól követeli a gyermek felvilágosítását. „A
szexualitás a fogantatás mikéntjénél sokkal tágabb jelenség – mondja a szakember
–, a születéstől kezdve vagy még korábbtól, rezdülésről rezdülésre épül be a
gyerek személyiségébe. Szinte minden benne van, kezdve attól, hogy fiúnak
várták-e őt vagy lánynak, hogy a szülei miként viszonyulnak saját nemi
szerepükhöz, miként beszélnek erről, vagy tiszteletben tartják-e a családtagok
egymás méltóságát – minden tekintetben.”

A szex mint beszédtéma 6-7 éves korra válik tabuvá, akkor érzékeli a gyerek,
hogy ez „cikis téma”. Ha addig a szülővel nem tudott egy bizalmas kapcsolatot
kialakítani, vagy a szülő e téren elutasító vagy őszintétlen volt, akkor később
már nem fogja őt megkérdezni, inkább megbeszéli a kortársaival.

„A kisgyerek csak akkor kérdez, ha jó kapcsolatban vagyok vele. Ha 3-4 éves
korában az ő gyermeki módján, az ő tudás- és élményvilágának megfelelően fejtem
ki a valóságot, akkor nem riasztom el, és elégedett lesz a válasszal – állítja
Németh Margit. – Szerintem itt csúszik el a dolog, hogy nem a gyerek igényeire
figyelünk, hanem a felnőtt elvárásainak megfelelően reagálunk. Egy kisgyereknek
még az a legfontosabb, amit a szülei mondanak, ezért ha meg is hallgatja a
társait, akkor is az lesz neki a meghatározó, amit az aputól és az anyutól
hallott. Ha később is megmarad a bizalmas kapcsolat, akkor a dolgok egyre inkább
a helyükre fognak kerülni.”

Szörnyű gyanú

„Egy családi összejövetelen a nagybátyám elvitte félórára sétálni a kétéves
fiamat, Marcit – meséli a harmincéves Katalin. – A gyerek szokatlanul furcsa és
ijedt volt, amikor visszajöttek, de Gyuri bátyám is rosszkedvű volt. Állig fel
volt öltözve a Marci, de nagyon nem úgy állt rajta se a sapka, se a sál, ahogy
szokott. Azután a nagybátyámmal ebéd alatt össze is zörrentünk.

Mesélt erkölcstelen kapcsolatairól, hogy milyenek a nők, elmennek Hévízre
egyhetes kúrára, aztán megcsalják a férjüket, hogy én milyen naiv vagyok, nem
ismerem az életet… Ebéd után Gyuri kikísért minket, de kerülte az addig nagyon
körülrajongott kisgyermek tekintetét. Marci is kedvelte őt, de akkor úgy kellett
rávenni, hogy pápázzon már. Aznap délután nehezen aludt el a kicsi, sokat
felsírt. Meg olyanokat is mondott, hogy Gyuri bácsi, kuki. Akkor jött fel
először bennem egy borzasztó érzés. Ugye nem történt semmi, ugye nem?? Tényleg
nem akarok senkit aljasan megrágalmazni. De ahogy utólag belegondoltam eddigi
kedvenc nagybátyám korábbi elmeséléseibe, meg hogy hányszor mondta már, hogy
»Kati, Kati, burokban nőttél fel, nem ismered az embereket«, hát ebbe nem tudom,
mi férhet bele. Mert nők terén nemigen ismer határokat, akár házasok, akár nem.”

Olvasson tovább: