Kereső toggle

Májzsugor

Állatvédők tennék tönkre a hungarikumot

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Magyarország libamájtermelő nagyhatalomnak számított – 2008-ig. A világon
megtermelt hízott libamáj nyolcvan százalékát kis hazánktól vásárolták, míg a
„Négy Mancs” nevű állatvédő egyesület be nem tette a lábát a hazai
baromfipiacra.

Az állatvédők szerint különös kegyetlenség a szárnyasok kényszertömése, mely
egy egészségtelen szerv, az úgynevezett zsírmáj előállítását célozza – ennek
beszüntetését kívánják elérni negatív kampányukkal. A lejárató kampány
eredményeként ausztriai és német áruházláncok is bojkottálták a magyar
származású hízott szárnyasokat, egy magyar gyár már le is állt a
hízottáru-feldolgozással, és kétszáz dolgozójától is megválni készül. A szakma
képviselői gazdasági érdekeket sejtenek a fellépés hátterében, és törvényi
védelmet kérnek francia mintára a hungarikumnak számító libamájnak.

Az osztrák székhelyű Négy Mancs legújabb akciója Magyarországra és
Franciaországra irányult, melyhez egy listát is közzétettek, e két ország
zsírmájtermelő üzemeiről. Bárány László, a magyar Baromfi Termék Tanács (BTT)
elnöke lapunknak elmondta, hogy a magyar baromfiágazat súlyos válsággal
küszködött eddig is, az európai piaci tendenciák rendkívül nehéz helyzetet
teremtettek

a húsipar számára. Ezt tetézi az erős forint, amely az exportot rombolja, a
belföldi piacot tekintve pedig az alacsony vásárlóerő miatt fellépett

túltermelés okoz negatív árspirált.

A legnagyobb csapást mégis egy állatvédő szervezet, a Négy Mancs alapítvány
negatív kampánya okozta számukra, amely a baromfiágazat talán egyetlen
jövedelmező szektorát kívánja tönkretenni. Ha a szervezet törekvése célba ér,
akkor – az általuk bojkottált – tizenhárom cég biztosan lehúzhatja a rolót.

A hízott szárnyasok termelésében és feldolgozásában Franciaország a világelső,
itt azonban elsősorban a kacsa a favorit. A lúdhízlalásban és a libamáj
előállításában a magyarok viszik a pálmát, a világon megtermelt cirka 2300 tonna
libamájból 1800 tonna itt készül. A termék exportjában is vezetünk, a kereslet
meg is van rá, elsősorban éttermek, szállodák a vevői az ínyencségnek. A
lejáratókampány Bárány László szerint azonban nem a májkereskedelemre irányul,
hiszen ez a termék nem helyettesíthető mással, a továbbfeldolgozói,
gasztronómiai, fogyasztói szektort nem hatja meg az állatvédők álláspontja. A
könnyebben támadható kereskedelmi szektort célozták meg, mely hamar meg is
hajolt az érvek hatására, és visszamondta a magyar termékek forgalmazását. A
terméktanács képviselője úgy látja, hogy a tárgyszerűtlen és rosszindulatú
kampány célja egyértelműen a magyar baromfifeldolgozó cégek levadászása, ami
különösen húsos falat a németországi piaci szereplőknek. Ők ugyanis a kacsa- és
libamáj gyártása mellett keletkező darabolt termékek erős konkurensei.

Legnagyobb ágazati szereplőként épp a Hungerit Zrt.-t érte eddig a legsúlyosabb
kár, mivel a cég nemcsak májat, hanem a szárnyasok egyéb részeit is
hasznosította, a bojkott révén azonban komoly anyagi kieséssel kell számolnia.
Ezt tetézte továbbá, hogy a „sovány” baromfitermékek kereslete is veszélybe
került, ami a vállalat sorsát is megpecsételte volna. A Hungerit ezért
meghátrált, és szeptember elsejével bezárta hízottáru-feldolgozó részlegét, az
itt dolgozó kétszáz embert pedig több lépcsőben elbocsátja. Az állatvédők ennek
ellenére – korábbi ígéretükkel szemben – mindmáig a tiltólistán tartják a
Hungeritet, aminek oka, hogy az ügyvezetőnek személyes érdekeltsége van egy
másik, szintén a feketelistán szereplő magyar cégben is, valamint a hízlalásra
tenyésztett kacsák és libák utódaival nem tud az állatvédők számára megnyugtató
módon elszámolni.

A lejáratáshoz készített sokkoló video- és képanyagról időközben az alapítvány
beismerte, hogy nem Magyarországon készültek, a mellettük szereplő leírással
ellentétben. Hozzá kell tennünk, hogy az egyesület honlapján közzétett fotók még
egy laikust is elgondolkodtatnak, a képileg megjelenített hizlalt és sovány
libamáj mérete feltűnően aránytalannak tűnik. Szakmabeli elmondása alapján
inkább egy epét ábrázolhat a Négy Mancs fotóján az „egészséges” máj, hiszen a
hizlalt állat mája 650-900 grammot, a sovány szárnyasé 200-240 grammot nyom.

A Baromfi Termék Tanács elnöke szerint a megkülönböztetett figyelem a magyarok
felé a francia érdekképviselet hatékonyságának is köszönhető, Franciaországban
meg sem próbált fiókirodát nyitni a Négy Mancs. Értelme sem lett volna, hiszen a
francia hízottmáj-termelők szövetségének elnöke, Jean Schwebel szerint a francia
kormány és a szakma képviselői „kellően erőteljes és azonnali választ” adnának a
szervezet támadásának a médiában és jogi úton is. A franciáknál egyébiránt
törvényileg is védelmet kapott a hízott máj, így a nemzeti hagyományra
hivatkozva támadhatatlan az állatvédők számára.

Az évi 6 millió hízott kacsa és liba termelésének megszűnése a szakma számításai
szerint a gazdaságban is gyorsan érezhető lesz. Több mint 100 ezer tonna
kukoricatakarmány marad feleslegben, a baromfi feldolgozásában érintett 5000
ember munkahelye szűnne meg, ehhez kapcsolódóan 5 milliárd forint adókiesést
lehet prognosztizálni. A kereskedelmet érintően az exportnál 25 milliárd
forint, a belföldi értékesítésből 5 milliárd forint kieséssel kell számolni.

A libatömés kiskátéja

A nagy libamáj titkát régóta keresik. Vannak, akik a rézgálicnak, a
rézpénznek, az ivóvízbe tett agyagnak, a kukorica közé kevert lisztnek,
lucernalisztnek, zsírnak, csípős paprikának, cukornak, olajnak, kockára vágott
burgonyának és különböző antibiotikumoknak tulajdonítanak nagy jelentőséget.

Az igazi azonban mégiscsak a jó minőségű kukorica. Nem lehet éretlen,
penészes, csutka- és földdarabokkal kevert, pörkölt szemű. Lehetőleg ókukorica,
padláson vagy góréban szárított legyen, a csövek hegyén lévő léha szemeket ne
tartalmazzon. Tömés előtt a kukoricát üstben lassú tűzön megpárolják, vagy több
órán át sós vízben áztatják, zsírral vagy olajjal keverik, hogy csúszósabb
legyen. Az emésztést javítja, ha a kukorica közé egy százaléknyi sót, kevés
fokhagymát, vöröshagymát kevernek, és az is, ha ludanként egy-egy rézpénzt
juttatnak a nyelőcsőbe.

A hizlalás kezdetén naponta kétszer tömik a libát. Később a napi háromszori
tömés a megfelelő. Egyes nagy hizlalók hajnaltól éjszakáig ötször-hatszor is
megtömik a ludat, mert jobb eredményt ad az intenzív, ám rövidebb ideig tartó
hizlalás, mint az öt-hat hétig elhúzódó napi kétszeri tömés. A tömés első két
hetében ludanként naponta 70 deka, a második-harmadik héten 1-1,2 kg, az
esetleges negyedik héten 80 deka kukorica fogy. A hízóliba előtt mindig van
ivóvíz. Egyesek csak tömés után fél órával itatnak, amikor már nem kell attól
félni, hogy a liba kirázza a nyelőcsövéből a kukoricát. A vágásra érett lúd
sokat ül, liheg, aluszékony. A jól kihizlalt lúd eredeti súlya csaknem
megkétszereződik. A megterhelt szervezetű, erőltetetten táplált állattal úgy
kell bánni, mint a hímes tojással, maga is, s a mája is egyre nagyobb, így
ütődésre, nyomásra különösen érzékeny.

Hajdú Sándor

Kínai májat tessék

Becslések szerint Kína máris önellátó a libamájtermelésben, Magyarország
kiesésével pedig várhatóan más ellátó országot keresnek a felhasználók. A kínai
libatartás honosításában Medgyessy Péter exminiszterelnök is sokat segített, a
gyorsan szaporodó libafeldolgozók egyikénél még utazó nagykövetként bábáskodott.
A húsfeldolgozásra épülő kínai–magyar vegyes vállalat első ötéves tervében
2010-re Magyarország és Lengyelország együttes termelésének megfelelő sovány
liba és kacsa feldolgozását tûzte ki célul.

Olvasson tovább: