Kereső toggle

Lovagias áldiplomaták

A fél megyével együttműködtek a csillagosok

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Tisztult a kép a hamisítással lebukott sárbogárdi Szent Ouen és a Csillag
Lovagrend körül, bár vannak még nagy kérdőjelek az ügyben. Olyanok például, hogy
az egyesület tevékenységéről mást mond a polgármester és a nyomozásban részt
vevő rendőr, vagy hogy Sárbogárd teljes sérthetetlenséget ígér a rend
tulajdonának, noha ilyen nem is létezik.



Képünk illusztráció

Fotó: Lévay Balázs

Közhasznú egyesületként szerepel a nyilvántartásban a Szent Ouen és a Csillag
Lovagrend (OSOE), amely ellen tovább folyik a nyomozás a jogosulatlanul
legyártott és használt diplomata-útlevelek és -rendszámok miatt. A fő
tevékenységeként az oktatást megjelölő szervezet feltűnően sok szálon
kapcsolódik Sárbogárd városához: többek között együttműködési megállapodást
kötött az önkormányzattal, a helyi Petőfi Sándor Gimnáziummal, az alpolgármester
pedig a rend által kiadott hamis rendszámot használta. (Sárbogárd:
közokirat-hamisítás a lovagrendben. Hetek, 2008. szeptember 4.)

„2004-ben a Francia Köztársaság akkori nagykövete meglátogatta a francia nyelv
oktatásáról méltán híres gimnáziumunkat” – meséli Juhász János polgármester úr,
miként is kezdődött a sokoldalú együttműködés. A jó kapcsolat alapját azonban
mégiscsak az iskola egyik tanárnőjének ismeretsége képezte egy B. Hamard nevű
francia történésszel, aki egyszer csak elkezdte pedzegetni, hogy Sárbogárdra
helyeznék a székhelyüket. A polgármester a Heteknek elismerte, nem vetették
alaposabb vizsgálat alá a lovagokat, ehelyett tavaly augusztus 9-én egyezségben
kötötték ki: Sárbogárdra került a rend magyarországi képviseletének a központja.
A város első embere fontosnak tartotta kijelenteni, hogy az egyezségkötés három
oldalú volt, kettőjükön kívül a Fejér Megyei Közgyűlés elnöke is jelen volt az
ünnepélyen.

Néhány hónappal később az iskola következett: a rend oktatási egyezményt kötött
az intézménnyel, melyben anyagi támogatást és külföldre szóló, többhetes nyelvi
gyakorlatok teljes finanszírozását ígérték. Ettől a ponttól pedig némiképp eltér
egymástól a hivatalos nyomozói, valamint a polgármesteri vélemény. Juhász János
állítja, hogy a rend többféle módon, például számítástechnikai eszközökkel
támogatta a gimnáziumot; a Nemzeti Nyomozó Iroda gazdaságvédelmi főosztályának
munkatársa, Trapp Zoltán viszont a Hetek kérdésére konkretizálta az adományokat:
„egy könyvtár leselejtezéséből származó francia nyelvű könyvkupac”. A nyomozó
esetleg azt tudja még elképzelni, hogy „egy minimális összeggel támogatták az
iskolát, ami a rend tagjainak önkéntes adományából tevődhetett össze”.

Homály fedi azt is, hogy a Sárbogárd önkormányzata hogyan biztosított
sérthetetlenséget a rend mindennemű tulajdonának. „A hivatalos rezidenciának és
minden Sárbogárdon lévő tartozékainak sérthetetlenségéről van szó” – idézte a
Heteknek a polgármester a megállapodást, de hozzátette, hogy valójában semmilyen
rezidenciával nem rendelkezett a lovagrend. A szinte már mesébe illő történethez
kapcsolódó kérdésre, miszerint akkor milyen célt szolgált ez a nyilatkozat, a
következő választ kaptuk: „Mi egyértelműen jeleztük, hogy hiába írunk alá
akármilyen pontot, attól az még nem lesz érvényes számukra, hiszen sokkal
magasabb rendű jogszabályok szabályozzák ezt. Viszont B. Hamard ragaszkodott
ehhez, mert szerette a külsőségeket, ettől valószínűleg más pozícióban érezte
magát.”

A külsőségek szeretete valószínűleg a diplomata-útlevelek és „CD” jelzésű
rendszámok gyártásánál is visszaköszönt. Trapp Zoltán tájékoztatása szerint a
diplomáciai előjogok közé tartozik többek között az, hogy az ilyen rendszámmal
közlekedő autókat a rendőrök nem kutathatják át. Ilyen jelzésű autóval
közlekedett egyébként Sárbogárd alpolgármestere is, aki – a polgármester
elmondása szerint – a lovagrend tagjai közé számláltatott, hiszen különben nem
rendelkezett volna „diplomata-útlevéllel”.

A lovagrendről szóló e hét keddi nyilatkozatában egyébként a Külügyminisztérium
elmondja, hogy hazánk három lovagrenddel tart fent kapcsolatot: a Szent Lázár
Lovagrenddel, a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend Magyarországi Helytartóságával
és a Johannita Rend Magyar Tagozatával. A mostani nyomozás főszereplőjéről, a
Szent Ouen és a Csillag Lovagrendről a tárca külön is nyilatkozott:
elhatárolódik attól, mint olyan egyesülettől, ami „azt sugallja, mintha a tárca
elismerné”. „Ha az el nem ismert, csupán egyesületi alapon létező lovagrendek
igazolványokat bocsátanak ki, azok a személyazonosság igazolására nem
alkalmasak, és semmiféle kedvezményre, így könnyített, illetve soron kívüli
határátlépésre sem jogosítanak fel senkit” – áll a közleményben.

Pedig ebben az esetben ez történt, hiszen Trapp Zoltán tájékoztatása szerint az
egyik megtalált álútlevélben egy olaszországi pecsétet is találtak, „ami azt
jelenti, hogy egy olasz határőrt már biztosan átvertek ezekkel a papírokkal”.
Hogy ilyen többé ne fordulhasson elő, Trapp Zoltán érdemesnek tartaná
szigorítani az okmányszerű iratok elkészítését. Egyelőre ugyanis az eredetire
végtelenségig hasonlító igazolványt elkészíteni nem számít bűncselekménynek,
csakis akkor, ha ezzel például a határőrnél próbálja valaki igazolni magát.

A rend ugyanakkor nemcsak Sárbogárdon, hanem a megyeszékhelyen is
tevékenykedett. A székesfehérvári Kodolányi János Főiskolával kapcsolatos
együttműködésükről az intézmény rektora így tájékoztatta a Heteket: „Az
elsőfokozatú együttműködés megkötése után, még a tényleges tevékenység
megkezdése előtt a szokásos tájékozódás során az intézmény ellentmondó
információkat kapott, ezért az udvariassági szintű keretszerződésen túl nem
lépett, és hónapokkal ezelőtt a lovagrenddel minden kapcsolatot megszakított, és
azt a komolytalan kategóriába sorolta.”

És még egy terület, amiben eddig tisztázatlan a lovagrend tevékenysége: egy
építkezéssel foglalkozó cég segítségével egy olyan földterületet igyekeztek
megvásárolni Sárbogárd önkormányzatától, amely egy százhatvan főnek munkát adó,
ásványvíz palackozással foglalkozó vállalat teherkijárataként szolgált. A
polgármester véleménye szerint a lovagrend ott szerette volna felépíteni
székhelyét, az ellenvélemény szerint a terület teljesen alkalmatlan erre, és a
valódi cél az volt, hogy a palackozó vállalat tulajdonosának adják el újra a
földterületet – többszörös áron. Az utóbbi verzió szerint a megvásárláshoz
szükséges harmincmillió forint abból a bérleti szerződéses csalássorozatból
származik, amelyben tízmilliárdos pénzek kerültek szóba. A rendőrségi álláspont
szerint viszont a lovagrendet és a csalássorozatot csak az köti össze, hogy az
utóbbi ügy egyik gyanúsítottja „lovagrendes rendszámmal” rendelkezett.

Olvasson tovább: