Kereső toggle

A hálózat csapdájában

Virtuálisan ismerkedő magyarok

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Magyarország legnagyobb online társkereső portálja, a Randivonal szerint az
internetfelhasználók közül 1,2 millióan éltek már a netes társkeresés
lehetőségével.

Az idén nyáron már több mint 700 ezer felhasználót magáénak tudó honlap
tanulmányának állításai azért is érdekesek, mert hazánkban jelenleg körülbelül
másfél millió – hetven év alatti – egyedülálló potenciális párkereső él! Tehát
ezeknek az embereknek több mint a háromnegyede regisztrált már ilyen típusú
oldalon – persze ez csak akkor igaz, ha nem számolunk a nem egyedülállók
regisztrációival is.

Márpedig számolnunk kell! Az elemzés ugyanis kimutatta, hogy bár a párkeresők 89
százaléka független, a férfiaknak a 13, a nőknek pedig a 10 százaléka házastársi
vagy élettársi kapcsolata mellett keres új társat.

Vajon mi az oka annak, hogy az utóbbi években egyre nagyobb teret hódít a netes
partnerkeresgélés? Az evidens válasz természetesen az, hogy az életünk
felgyorsult, mindenki rohan, dolgozik, és főleg: a számítógép előtt ül. Az
eszköz tehát adott.

„Egy ebédszünet nem feltétlenül elegendő arra, hogy a kedvenc éttermemben
belefussak a nagy Ő-be, arra viszont igen, hogy belépjek a társkeresőm
portáljára pár percnyi böngészésre – mondja Erika, aki egy internetes oldal
segítségével talált rá Filipre. –

A munkám miatt minden hétköznap reggel kilenctől késő estig az irodámban voltam.
A portálon, ahol regisztráltam, elkezdett levelezni velem egy fiú. Először azt
hittem, hogy tisztességtelenek a szándékai, mert mindig este kilenc körül akart
velem találkozni. Aztán elgondolkodtam a saját munkaidő-beosztásomon, s így
adtam neki egy esélyt. Mikor találkoztunk, kiderült, hogy ő is az időhiány miatt
választotta az internetet. Már két éve élünk együtt, most ősszel
Franciaországban fogunk összeházasodni” – meséli a lány.

Markovics András a jelenleg körülbelül 90 ezer aktív felhasználóval büszkélkedő
parom.hu ügyvezetője szerint nem csak az időhiány tette lehetővé a hálón
keresztüli társkeresés népszerűségének növekedését. A több más oldalt is
birtokló holding vezetőjének meglátása szerint Magyarországon csak néhány éve
elfogadott, hogy valaki regisztrál egy társkereső oldalon.

Míg korábban kínos volt egy ilyen érdeklődési irány, ma már a családokon belül
sem tabutéma.

A társadalmi elutasítás ilyen mértékű csökkenése is indokolja az általuk
birtokolt oldalakon elkönyvelt évi átlagos 20-30 százalékos
felhasználógyarapodást. Markovics szerint azonban sokkal beszédesebb, hogy
évente 500 százalékkal nő a felhasználók által társkeresésre fordított
pénzmennyiség.

Előnyök és hátrányok

A netes ismerkedés előnyei között szokás említeni, hogy működik egy előzetes
face-kontrolling, azaz az illető minden különösebb magyarázkodás nélkül
eldöntheti, hogy kivel is akar találkozni. A találkozás előtt az esetleges
levélváltások már kicsivel többet elárulhatnak a személyről, s ha ezek után a
kezdeményező fél mégis meggondolja magát, gyorsan

rövidre zárhatja a dolgot egy

e-maillel.

Mivel a párpiacon tematikus keresgélés zajlik, már az elején ki szokás szűrni az
olyan „zavaró tényezőket”, mint a dohányzás, a háziállat vagy a gyerek. Persze
a regisztrációt követően senki sem csönget be a felhasználóhoz, hogy
meggyőződjön az általa megadott adatok valóságtartalmáról, így bárki
kialakíthatja magáról a legideálisabb képet. S itt kezdődik a hátrányok hosszú
sora.

A Randivonal felmérése szerint az esetek 70 százalékában bekövetkezik a
személyes találkozó, ezért a virtuális és a valós személy könnyen
összehasonlítható. A parom.hu ügyvezetője lapunknak elmondta, hogy a nyilvánvaló
csalásokat igyekeznek kiszűrni, George Clooney vagy Audrey Hepburn képével senki
sem díszeleghet, az azonban nem ellenőrizhető, hogy az illetőnek tényleg
nincsenek gyermekei, esetleg felesége.

Havonta átlagosan egy problémás eset mindig van – állítja Markovics. Általában
volt barátnők, barátok próbálnak bosszút állni a neten korábbi partnerükön,
képeket töltenek fel róluk, vagy mások neve alatt tevékenykednek. Ha valaki
bejelentést tesz, vagy az oldal moderátorai észlelik a visszaélést, akkor
akcióba lépnek, eltávolítják a sértő tartalmakat, kitörlik a felhasználót.

Van lehetőség rendőrségi eljárás indítására is, ez esetben a weboldal
tulajdonosa információszolgáltatással tudja segíteni a nyomozást, amely azonban
eredményesség esetén is csupán legfeljebb 50 ezer forintos pénzbírságot vonhat
maga után. Az esetleges személyiségi jogok sérüléséért az oldalak nem vállalnak
felelősséget.

Számos válfaja van a társkeresős átveréseknek: vannak, akik sportot űznek abból,
hogy egy kreált személyiség mögé bújva hány jóhiszemű embert tudnak elcsábítani.
Péter, aki egy autókereskedésnél dolgozik, a munkatársaival szokott
társkeresőket böngészni. „Mindenki kiválaszt magának egy lányt, akivel megbeszél
egy találkozót az autószalon előtti parkolóba. Persze senki sem jelenik meg
közülünk a randin, csak nézzük a csajok reakcióit, amikor már taz-húsz perce
toporognak egy helyben. Oltári jókat lehet ezen röhögni!” – meséli.

A huszonnégy éves Bettina olasz férfinak álcázva regisztrált egy
társkeresőoldalon. „A baj akkor kezdődött, amikor megtaláltam az oldalon hajdani
riválisomat, Rékát, akivel rengeteg közös barátunk van. Gondoltam, visszaadok
valamit abból, amit ő tett velem anno. Írtam neki, hogy összejönnék vele,
teljesen magamba bolondítottam, aminek az lett az eredménye, hogy mindenkinek
elkezdte híresztelni, hogy egy olasz pasival jár, addigra azonban már mindenki
tudta, hogy én lapulok Marco neve alatt. Iszonyatosan megszégyenült, mivel
minden nekem címzett levelét továbbítottam a haveri kör minden tagjának. Ma már
valószínűleg nem tennék így, az pedig biztos, hogy magamból kiindulva én soha
nem keresnék párt az interneten” – vallja be csalását a lány.

Az elrettentő példáknak se szeri, se száma, és bár akadnak netes sikersztorik
is, sokan egyszerűen művinek tartják az ismerkedés ilyen formáját.  Kinga és
Dávid látásból ismerték egymást, egy gimnáziumba jártak, amikor Kinga ismerősnek
jelölte a fiút egy közösségi portálon. „Semmire nem számítottam, így nagyon
meglepett, amikor Dávidtól levelet kaptam. Elkezdtünk e-mailezni, ami elég fura
volt számomra, hiszen előtte talán egyszer sem beszéltem vele. Aztán mielőtt
találkoztunk volna, Dávid meggondolta magát, és lefújta a dolgot, mondván, hogy
nem természetes az ilyen ismerkedés. Amikor később véletlenül összefutottunk egy
rendezvényen, korábbi levélváltásaink ellenére még csak nem is köszönt.”

Többsége hazugság

Attila 32 éves, és a történelem-irodalom tanári diplomája mellé szerzett még
egy közgazdasági végzettséget, pontosabban uniós szakközgazdászi oklevelet. Az
angolul perfektül beszélõ fiatalember egy PR-cégnél helyezkedett el, ahol
általában reggel 9-tõl este 8-ig dolgozik, ráadásul hamar középvezetõnek
nevezték ki, ami azt jelenti, hogy még hétvégén is dolgoznia kell. Az
ismerkedésre nem marad ideje és lehetõsége, mert – mint mondta – a partikon és a
diszkókban nem lehet komoly kapcsolatokat kialakítani, ezért az ilyen
szórakozásokat kerüli is. A futó kapcsolatokból már elege volt, a munkahelyen
pedig nem akart kezdeményezni senki felé, mondván: a munkát és a magánéletet nem
szabad összekeverni.

Egy párkeresõ fórumon csak kíváncsiságból regisztrált, és nagyon meglepte,
amikor egy vele egykorú gyermekorvos lány érdeklõdött utána. Mint kiderült, a 30
éves Kinga hasonló cipõben járt, mint õ, azaz a munka miatt nem volt ideje
ismerkedni, illetve nem is talált olyan helyszínt, ahol komoly szándékú
fiatalemberrel megismerkedhetett volna.

Kinga elmondta, hogy értelmiségi lányként nagyon nehéz intelligens párra lelni,
mivel a normális férfiak egy része már „elkelt” vagy „munkamániás”, azaz csak a
pénzkeresetnek él, és rajtuk kívül meglehetõsen sok a komolytalan és link
fiatal. Családos emberrel pedig elvbõl nem akart futó kapcsolatot létesíteni.


Ismerkedésük elsõ hetei azzal teltek, hogy leellenõrizték, hogy a másik fél
regisztrációs adatai valósak voltak-e, hiszen korábbi tapasztalatuk éppen az
volt, hogy az ismerkedni vágyók többsége hazudik az internetes oldalon. „Bár már
mindketten harminc felett vagyunk, és szoktunk beszélni a családalapításról,
illetve hogy jó lenne gyerekeket vállalni, sõt az is felmerült, hogy eljegyezzük
egymást, mégis úgy döntöttünk eddig, hogy az egzisztenciaalapításra helyezzük a
hangsúlyt” – mondta Attila.

A 36 éves Andrea jól menõ fodrász Kispesten, egy nagyon rosszul sikerült
házasság áll mögötte. Ma is bánja, hogy a gimnáziumban rossz döntést hozott, és
a két osztállyal felette járó fiúval összeismerkedett. Felnõtt fejjel már
józanabb lenne, de a tinédzser korában meghozott téves döntése ma is
determinálja az életét. Tizenéves fiát kénytelen egyedül nevelni, ami –
legalábbis elmondása szerint – gátja, hogy újra házasságot köthessen. Bár ahhoz
normális partnert kellene találnia, aminek viszont az az akadálya, hogy – úgy
véli – „40 év felett már nincs normális férfi, aki szabad lenne”.

A normálisoknak ugyanis családja van már, az agglegények pedig annyira
bogarasok, hogy elviselhetetlenek, az elváltak pedig „nem véletlenül váltak el,
általában azok is bolondok”.

Andrea is próbálkozott az internetes társkeresõ oldalakkal, de csak és kizárólag
rossz tapasztalatokkal gazdagodott. A férfiakról kialakult amúgy is negatív
képét csak tovább rontotta a sok hazug, durva, közönséges és képmutató „társkeresõ”,
akiknek legtöbbje csak futó kalandot keresett így a neten, de találkozott olyan
esettel is, amikor pénzügyileg akarták kifosztani. Szerinte egy az ezerhez annak
az esélye, hogy normális kapcsolatot lehessen „kialakítani” az interneten.

Olvasson tovább: