Kereső toggle

Háború takaréklángon

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Amióta véget ért a második csecsen háború, a külföld ritkán értesül arról,
hogy kisebb, elszigetelt fegyveres összecsapások azóta is folyamatosan történnek
az Oroszországhoz tartozó autonómiában. Az utóbbi hónapokban különösen a többi,
muzulmánok lakta észak-kaukázusi köztársaságban – elsősorban Ingusföldön és
Dagesztánban – lángolt fel az ellenállás. Alig múlik el nap anélkül, hogy az
orosz újságok és hírügynökségek ne számolnának be lövöldözésekről,
robbantásoktól, terror- és megtorló akciókról.

A mintegy 700 ezer lakosú Ingusföld (Ingusetia) Csecsenföld és Észak-Oszétia
között terül el. Lakosai etnikailag a csecsenek közeli rokonai, a szovjet
időkben egy köztársaságot alkottak velük. Elnöke Murat Zjazikov, az FSZB
(Szövetségi Biztonsági Szolgálat) volt tábornoka.

A Zjazikov autókonvoja elleni fegyveres támadás csupán egy volt a három nyári
hónap alatt Ingusföldön elkövetett 40 terorrakció közül. Azóta ismeretlenek
gránátvetővel lőtték a nazranyi polgármester házát, megölték az FSZB egyik
alezredesét, Karabulakban tűz alá vették a szövetségi belügyi csapatok táborát,
Malgobekben felgyújtották egy orosz család házát stb. Ugyanebben a Malgobekben
hatósági kihallgatás közben életét vesztette egy harmincéves férfi. Ez
véletlenül kiderült. De hogy terrorelhárítás címén hány békés vagy békétlen
lakost ölnek meg a szövetségi hatóságok és csapatok (amelyeknek létszámát a
köztársaságban tavaly megháromszorozták), többnyire rejtve marad. Ingusföldön,
ahol a két csecsen háború idején béke honolt, ma nap nap után halnak meg emberek
olyan akciókban, amelyek „úgy kezdődnek, hogy valaki visszalőtt”.

„Robbanás fenyeget Ingusföldön” – figyelmeztetett a közelmúltban az RBK Daily
című moszkvai gazdasági napilap. A jelenség mögött számos ok húzódik meg. Ezek
egyike, bár valószínűleg nem a legfontosabb, a köztársaságot sújtó általános
munkanélküliség, a kilátástalan nyomor. Sokan említik az okok között a korábbi
népszerű elnök, a higgadt hazafi, Ruszlan Ausev felváltását Zjazikovval is, akit
a Die Welt „Putyin bábjának” nevez. Az ő nevéhez fűződnek az állítólagos
muzulmán szakadárokkal való tömeges leszámolások. „A helyzetet az teszi
veszélyessé, hogy a szövetségi erők legyilkolnak mindenkit, aki útjukba kerül,
aztán az áldozatokat terroristáknak kiáltják ki” – mondta Julija Latinyina orosz
újságírónő a The Christian Science Monitor című bostoni lap munkatársának. A
Memorial nevű orosz emberi jogi szervezet adatai szerint 2002 és 2006 között
minimum 400 embernek veszett nyoma Ingusföldön. (Ebben nincsenek benne az
Észak-Kaukázusban máig is nagyban dívó menyasszonyrablások áldozatai.) „A
biztonsági erők éjnek idején magánházakba törnek be, és békés embereket
hurcolnak el. A sötétség beállta után az utcákon bárkit megállíthatnak,
megverhetnek, vagy akár meg is ölhetnek anélkül, hogy igazolnák magukat, vagy
hogy közölnék, mivel gyanúsítják az illetőt” – nyilatkozta Uszam Bajszajev, a
Memorial nazranyi aktivistája.



Életkép egy grozniji utcán

Fotó: Reuters

Emellett a múlt év végén ismeretlen fegyveresek négy alkalommal nem ingus
nemzetiségű családokat és pásztorokat támadtak meg. Az orosz média szerint
ezeket az akciókat arab „dzsihádisták” hajtották végre, hogy ezzel provokálják
Moszkvát még kegyetlenebb megtorló műveletekre. A Vremja Novosztyej című
moszkvai lap az al-Kaida ingusföldi embereit vádolja a támadásokkal, akik a
helyi fegyvereseket kiképezik, és akik ötezer dollárt fizetnek minden egyes
ilyen akcióért. A szövetségi hatóságok gyakran hivatkoznak arra, hogy az
összecsapások, támadások szervezője a szakadár csecsen elnök, Doku Umarov, aki
most is Csecsenföld déli részén bujkál 200-250 emberével, és át-átcsap
Ingusföldre is. Umarov egyébként nemrégiben, történetesen Vlagyimir Putyin
születésnapján kikiáltotta a Kaukázusi Emirátust, amelynek természetesen ő a
feje. Ha régebben tagadta, hogy kapcsolatban áll az al-Kaidával, mostani
felhívásában már nemcsak Oroszországot nyilvánította ellenséggé, hanem
„Amerikát, Angliát, Izraelt és mindazokat, akik hadat viselnek az iszlám és a
muzulmánok ellen”. (Ez még a londoni száműzetésben élő szakadár csecsen
külügyminiszternek, Ahmed Zakajevnek is sok volt, és weboldalán úgy
nyilatkozott, hogy „a Kaukázusi Emirátus kikiáltása ellenkezik a csecsen nép
érdekeivel”.)

mások szerint az ingusföldi események mögött Ramzan Kadirov, az „oroszbarát”
csecsen elnök áll, aki felajánlotta segítségét az ingusföldi ügyek
„rendezéséhez” úgy, hogy visszacsatolja Ingusföldet Csecsenföldhöz. Az utóbbiban
egyébként viszonylagos a nyugalom, leszámítva egy-két partizán-, majd azt követő
partizánvadász akciót. A sokat szenvedett fővárosban, Groznijban az utóbbi
időben megfordult külföldiek rendről, újjáépítésről számolnak be. Ezt egyrészt a
Kadirov-klán fejvadászainak kegyetlen terrorjával, az ellenálló vezérek
rokonainak túszként tartásával, másrészt a két háborúban tönkrement
infrastruktúra és lakásállomány rendbetételéhez nyújtott jelentős szövetségi
(moszkvai) támogatással magyarázzák, és azzal, hogy a Csecsenföldön kitermelt
kőolaj feketepiaci értékesítése révén nyert bevételből az elnök egy keveset
közcélokra is juttat. (A most harmincegy éves Ramzan Kadirov atyja, Ahmed
Csecsenföld főmuftija volt, és két háborúban harcolt a szövetségiek ellen, míg
aztán át nem állt az ő oldalukra, amiért a mudzsahedek megölték.)

Az Észak-Kaukázusban jelentkező iszlamista megmozdulások azonban nem
korlátozódnak Csecsen- és Ingusföldre, hanem mindinkább kiterjednek a
szomszédságra is. Az utóbbi hónapokban a szövetségi erők elleni sorozatos
rajtaütésekről érkeznek jelentések Dagesztánból (járási rendőrfőnököt öltek meg,
merényletet terveztek a köztársasági belügyminiszter ellen, középiskolásokat
akartak túszul ejteni stb.) és Kabard-Balkárföldről (lelőttek kilenc
állambiztonsági embernek vélt vadászt, felrobbantottak egy autóbuszt, stb.). A
helyi rendfenntartók ugyan gyakran dicsekednek azzal, hogy a fegyveres
ellenállást gyakorlatilag már felszámolták, az orosz média sűrűn számol be olyan
esetekről (a televíziók ezeket az akciókat helyszíni riportokban mutatják),
amikor a szövetségi csapatok, kommandósok lángszóróval, harckocsik támogatásával
füstölnek ki lakóházakból mudzsahedeket.

A térségben a helyzet ma természetesen egészen más, mint amikor Moszkva
tüzérségi és légierőt vetett be a csecsen függetlenségért harcolók ellen. Ami
jelenleg néhány észak-kaukázusi köztársaságban végbemegy, jobbára nem katonai,
csak rendészeti kezelést igényel. Egyelőre…

Olvasson tovább: