Diákok prostitúciója

Képünk illusztráció

Kérdésünkre több franciaországi hallgató, egyetemi oktató és újságíró megerősítette, hogy nem ez a téma folyt a francia csapokból, s ha már itt tartunk, a média inkább Sarkozy magánéletével van tele. A szóban forgó kötetek egyike a Drága tanulmányaim (Mes chères études) címet viseli, amelyben egy 19 éves nyelvszakos egyetemista lány, Laura D. számol be a felsőoktatásban eltöltött első évéről. Elmondása szerint hiába végzett telemarketinges és egyéb diákmunkákat, ezekből nem tudta megélhetését és tanulmányait finanszírozni, szülei pedig szerény anyagi helyzetűek. Internetes álláskeresés közben akadt rá a tipikusnak mondható hirdetésekre, amelyekben úgynevezett „escorte”, azaz alkalmi „kísérői” szolgáltatás kínálata vagy kereslete szerepelt úgymond színházba, vendéglőbe vagy egyéb alkalmi eseményre, 100-200 eurós órabérek fejében. Laura minden hónap végén leégve úgy volt vele, hogy még egyszer, utoljára belemegy egy üzletbe. Állítása szerint még legközelebbi ismerősei sem tudtak arról, hogy alkalmi prostitúcióra adta a fejét. Egyébként úgy tartja, hogy ez az egész tevékenység igen undorító foglalatosság – kemény megalázás és erőszak, fizetett formában. Ami őt illeti, már felhagyott vele, és jelenleg azért küzd, hogy kormányzati intézkedésekkel könnyítsenek a francia egyetemisták sanyarú helyzetén.
A másik könyv, amely a Diákprostitúció az új kommunikációs technológiák korában (La prostitution étudiante à l’heure des nouvelles technologies de communication) hangzatos címet viseli, a huszonhárom éves Eva Clouet tanulmánya. A szociológushallgató – elmondása szerint – 2006–2007 folyamán végzett egy kutatást, amelyben egyetemistákat, köztük állítólagos érintetteket faggatott a témáról, miszerint ma az internetnek köszönhetően burjánzik a fizetett szex. Állítja: a diákprostituáltak abban különböznek más prostituáltaktól, hogy önállóan, azaz közvetítők nélkül, szelektív módon és alkalmi szinten „dolgoznak”, vagy állandó klienseik hosszú távon kitartják őket. Teszik ezt a legnagyobb titokban, mivel értelmiségi karrierjük az elsődleges a számukra. Legfontosabb vadászterepeik a társkereső oldalak, a fórumok, vagy személyes weboldalakat gyártanak, ahol többek között webkamerák, erotikus fotók segítségével toborozzák ügyfeleiket. Eva Clouet tanulmánya konklúziójaként többek között azt vonta le, hogy a diákprostitúció nehezen megragadható, újszerű, sőt, egyre terebélyesedő jelenség, mert a felsőfokú tanulmányok növekvő költségekkel járnak, és rengeteg a szegény diák. A szerző egyenesen odáig megy, hogy a prostitúció a diáklányok adekvát válasza az oktatási rendszer merev szigorára, a fiatalság amúgy sivár szexuális életére, mi több: a lányok így vesznek revansot a hiába várt szőke herceg mítoszáért.
Hasonló logikát követett a SUD Etudiant diákszervezet, amely tavaly sokkoló adattal rukkolt elő: 40 ezer főre becsülte a prostitúcióra kényszerülő hallgatók számát Franciaországban, eszerint minden 57. diák érintett. Az AFP francia hírügynökség vizsgálódása során kiderült, hogy ez az adat minden valóságalapot nélkülöz, és onnan ered, hogy egy másik diákszervezet, az OVE közel 45 ezerre tette tavaly a szegény sorsú hallgatók számát Franciaországban. A következtetés pofonegyszerű volt. Az AFP-nek legutóbb januárban nyilatkozó diákszervezeti vezetők sorban elismerték, hogy semmilyen konkrét adat nem létezik a jelenségről, amely egyébként abszolút marginális: a témát a média fújta fel.
Ráadásul egy futtatás-kerítés ellen küzdő párizsi szervezet, a BRP kiderítette, hogy az internet hemzseg az olyan prostituáltak hirdetéseitől, akik diáklánynak adják ki magukat, de nem azok, nem beszélve azokról, akik hamis diákigazolvánnyal tartózkodnak Franciaországban, de soha nem léptek be az adott iskola kapuján. A BRP pár éve leplezett le például egy közvetítő irodát, amely fiatal marokkói lányokat foglalkoztatott, akik irataik szerint franciaországi diákok, a valóságban prostituáltak voltak.
A diákprostitúció valóban hálás bulvártéma, amit az is jól mutat, hogy a komolyabb francia orgánumok többsége meglehetősen negligálta, jóllehet a prostitúció liberalizálásáért küzdő szervezetek máig szajkózzák. Egyes szakemberek, így Betlen Anna közgazdász szerint felmerül a gyanú, hogy mint annyiszor, megint egy bújtatott kampányról van szó. A világsajtóban decemberben látott napvilágot a hír, miszerint bezárják az amszterdami piroslámpás negyedet, és szigorítják a törvényi szabályozást, mert teljesen eluralkodott az alvilág, virágzik az ember- és drogkereskedelem. Feltételezhető, hogy kellett egy ellenhír: mindenki prostituált, még a legképzettebbek is. Az egyetemisták tömeges prostitúciója egy újabb tetszetűs érv annak alátámasztására, hogy a prostitúció nem holmi szexrabszolgaság, sokkal inkább önkéntes örömszerzés, amiért fizetnek is, és amire szorult helyzetében bármelyik nő szívesen vállalkozik. Mindeközben egyes nemzetközi szervezetek (ENSZ, IOM) adatai szerint Nyugat-Európában a prostituáltak már több mint 80 százaléka illegálisan foglalkoztatott külföldi, és a prostitúciót legalizáló országokban nem folyik be a szexipartól várt busás adóbevétel sem.
Szúrópróbaszerűen érdeklődtünk hazai egyetemistáktól, hallgatói önkormányzatok munkatársaitól és oktatóktól, de senki nem tudott prostituált diákról. „A lányok sokasága ingyen megteszi, elég csak a gólyatáborokra gondolni” – fejtegette kérdésünkre egy kommunikáció szakos hallgató, aki szerint előfordul, hogy egyes szórakozóhelyeken a – nem feltétlenül diák – lányok pénzt kérnek az egyestés kapcsolatért, miután rátaláltak a nekik tetsz? partnerre. Azt mindenki megerősítette, hogy rendkívül erős a pénzcentrikusság a fiatalok között, az egyetemista lányok bizonyos köreiben például az egyik legfőbb életcél a pénzes férjfogás lett, az se számít, hány éves a férfi, csak minél gazdagabb legyen. „Sajnos a férfiak is azt hiszik, hogy ha van pénzük, bárkit megkaphatnak, és egyre szemérmetlenebbek” – teszi hozzá egy húszéves főiskolás lány. Tóth Olga szociológus kérdésünkre elmondta: az utóbbi évtizedben soha nem látott nagyságú tömeg került be Európa-szerte a felsőoktatásba, emiatt kiszélesedtek a hallgatók közti szociális, kulturális és etnikai különbségek. Tény, hogy ez a változás sokhelyütt az erkölcsi vagy a tudásbeli értékrend felhígulását is előidézte.