Többek között a Jedlik Ányos Program nyilvánosságra hozott kutatási
eredményei is rámutatnak arra, hogy milyen drámai a magyarok egészségi állapota.
Az uniós átlaghoz képest egy magyar felnőttnek másfélszer-kétszer nagyobb az
esélye arra, hogy keringési betegségben hal meg. A korai halálozásokat tekintve
ez a kilátás háromszorosa az uniós átlagnak, a májzsugornál pedig már hatszoros.
Utóbbi adathoz halkan tegyük hozzá, hogy a hazánkban elfogyasztott alkohol 40
százaléka nem kereskedelmi forgalomból származik.
Az Egészségügyi Minisztérium honlapján közzétett adatok szerint a felnőtt
háziorvosi körzetekben az orvos-beteg találkozók havi átlagos száma 939 ezerről
698 ezerre – több mint ötödével – csökkent. Hivatalos megfogalmazás szerint a
felesleges „randevúk” száma lett kevesebb. Következtetésükkel csak az a baj,
hogy nincs arra vonatkozó pontos felmérés: kik maradtak távol a rendelőktől. A
háziorvosok állítólag azt tapasztalják, hogy a legkiszolgáltatottabb réteg, a
kispénzű, beteg nyugdíjasok halogatják leginkább a rendelő felkeresését.
„Hazánkban rengeteg a felderítetlen betegség, az ellátatlan beteg. Elég, ha csak
azokra gondolunk akik mozgásszerv-rendszeri, vagy szív- és érrendszeri
problémáikkal nem fordulnak orvoshoz. Gyakorlatilag azt mondhatjuk, hogy
Magyarország időzített bombán ül” – érzékeltette az általa megélt helyzet
drámaiságát Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke.
Szeretjük az orvosságot
2007. 12. 14. (XI/50)
