Kereső toggle

Olvad a Föld

Negyedmilliárd ember maradhat ivóvíz nélkül

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Olyan ijesztő, mint egy sci-fi film” – jellemezte Ban Ki-Moon ENSZ-főtitkár
a szervezet Kormányközi Klímaváltozási Bizottságának (IPCC) legutóbbi
jelentését. A dokumentum szerint a globális felmelegedés jelensége immár
„egyértelmű”, a világra gyakorolt hatása pedig „kiszámíthatatlan és
visszafordíthatatlan”.

Az IPCC napokban közzétett jelentése idén sorrendben már a negyedik
dokumentum a globális felmelegedésről. A Valenciában ismertetett jelentés
tulajdonképpen összegzi a februárban, márciusban és májusban közzétett első
három jelentést, amelyek a klímaváltozás trendjeinek ismertetésével, annak az
ökoszisztémára és az emberi társadalomra gyakorolt hatásával, valamint a
meghozandó intézkedésekkel foglalkoztak.

Az IPCC – amely idén Al Gore-ral osztozhatott a Nobel-békedíjon – meglehetősen
borús képet festett a jövő generációi számára: a bizottság által immáron
jóformán elkerülhetetlennek tartott felmelegedés a Földön élő állatfajok közel
30 százalékának kihalását idézheti elő. Ezenkívül emberek millióinak kellene a
jövőben áradásokkal számolniuk, 250 millióan maradhatnak friss ivóvíz nélkül, de
a tengeri korallok is tömegesen pusztulnának el. A tengerszint 18–59
centiméterrel is megemelkedhet 2099-ig, de ez csak hozzávetőleges érték, a
tudósok szerint a végső vízszintnövekedés ennél nagyobb is lehet. A kutatók
közül sokan arra mutatnak rá, hogy a grönlandi jégtakaró elolvadása a korábban
becsültnél rövidebb idő alatt is végbemehet. Ez pedig a partvidékek
elmocsarasodását is előidézheti.

A megállapítások szerint a szén-dioxid-kibocsátás a vártnál gyorsabban
növekszik, ráadásul – ahogyan arra a Science magazinban közzétett egyik
tanulmány is rámutatott a közelmúltban – az erdők és az óceánok 40 százalékkal
kevesebb szén-dioxidot nyelnek el, mint azt korábban gondolták. A sarki óceán
jegének tartós csökkenését észlelik minden nyáron. A teljes jégfelület 4,3
milliárd négyzetkilométert tett ki október elején, ami 23 százalékkal kevesebb,
mint amit 2005-ben mértek. Az Országos Hó- és Jégadat Központ (NSIDC) kutatói
szerint 2030-ra a sarkvidéken már lehet, hogy egyáltalán nem lesz hó, ami sokkal
korábbi időpont, mint amit előzőleg jeleztek.

Mintha a klímaváltozás hatásainak ecsetelése még önmagában nem lenne kellőképpen
riasztó, az IPCC mindemellett még arra is rámutatott, milyen kevés idő áll az
emberiség rendelkezésére ahhoz, hogy cselekedjen. „Amit az elkövetkező 2-3 évben
teszünk, az határozza majd meg a jövőnket” – nyilatkozta Rajendra Pachauri, az
IPCC elnöke. Miközben Ban Ki-Moon a klímaváltozást „korunk meghatározó
kihívásának” titulálta, felszólította az Egyesült Államokat és Kínát – az
üvegházhatást okozó gázok kibocsátásért leginkább felelős országokat –, hogy az
újabb globális klímaegyezmény tárgyalásakor tanúsítsanak „konstruktívabb
magatartást”.

E tárgyalásra néhány hét múlva, decemberben kerül majd sor Bali szigetén, ahol a
világ energiaügyi miniszterei azért gyűlnek egybe, hogy a 2012-ben lejáró kiotói
egyezményt követő újabb megállapodásról és az üvegházhatást okozó gázok
kibocsátásának korlátozásáról cseréljenek eszmét. Amerika és Kína nem
ratifikálta a kiotói egyezményt, azért az abban meghatározott
kibocsátáskorlátozások sem kötik őket.

Az IPCC szerint azonban a kibocsátást már most csökkenteni kell, ha el akarnak
kerülni egy globális éghajlati katasztrófát, amelynek következtében
szigetállamok tűnhetnek el, az afrikai mezőgazdasági termelés további 50
százalékkal, a globális gazdasági termelés pedig 5 százalékkal csökkenne. A
bizottság szerint, ha 2012-ig nem történik meg a kibocsátásnövekedés
visszafordítása, akkor már „túl késő lesz”.

Megélhetési kutatók?

A brit televízió is levetítette idén Michael Durkin rendezőnek A nagy
globális felmelegedési botrány
című filmjét. Durkin nem kevesebbet állít,
mint hogy a globális felmelegedés „a modern idők legnagyobb csalása”.

Durkin a témáról a Massachusettsi Technológiai Intézet és a NASA tudósait
kérdezte ki. Ian Clark paleoklimatológus profeszszor szerint például az valóban
tény, hogy az utóbbi időben az emberi tevékenységek következtében nőtt meg
atmoszféránkban a szén-dioxid-mennyiség, de arra nem lát bizonyítékot, hogy a
globális felmelegedést valóban a szén-dioxid-kibocsátás indukálná.

A tudósok arra is rámutatnak, hogy a legutóbbi globális felmelegedésre 1940
előtt került sor, majd ezt követően a hőmérséklet csökkenni kezdett, és csak a
hetvenes évek végétől kezdett újra emelkedni. Márpedig a háború utáni gazdasági
fejlődés során jelentősen megnőtt a szén-dioxid-kibocsátás, tehát akkor ebben az
időszakban kellett volna leginkább nőnie a hőmérsékletnek.

Paul Reiter a párizsi Pasteur Intézet professzora pedig az ENSZ egy korábbi
klímajelentését egyenesen csalásnak titulálta. A film szerint egyébként a
szén-dioxid-teóriát tovább gyengíti az a tény, hogy a kormányok több milliárd
fontot költenek az üvegházhatást okozó gázok hatásának kutatására, így tudósok
ezreinek a munkahelye függ attól, hogy az elméletet a jövőben is tényként
kezelik-e.

Olvasson tovább: