Rengeteget foglalkozunk manapság a pénzügyi nehézségekkel, ön még nem
unja?
– Mindannyiunk könyökén jönnek ki azok a híradások, melyek szerint a magyar
gazdaság válságban van, időszerű a kiadós reform. Véleményem szerint is csak így
lehet felébreszteni Csipkerózsika-álmából az országot. Én inkább a kommunikáció
minőségében látom a változtatás szükségességét, mint a „mennyiségében”. Arról a
helyzetről, amiben ma Magyarország van, bűn lenne hallgatni, én is azt vallom,
beszéljünk róla, amikor csak lehetőségünk van rá. Sőt, azt mondom, legyünk
objektívek, tegyük félre hurráoptimizmusunkat – „dübörög a gazdaság” és társai.
De azzal sem értek egyet, hogy a teljes kilátástalanságba sulykoljuk
honfitársainkat, és azon versenyzünk, hogy melyikünk él rosszabbul, mert ezt
ugyanolyan eltúlzottnak tartom, ellenkező előjellel.”
Ön szerint ki a felelős azért, hogy az emberekhez korrekt módon, lehetőleg
érzelemmentesen jussanak el az információk?
– Nagy szerepe van a pénzintézeteknek abban, hogy a hitelmegoldások mellett
a magyar piacon már meglevő – Nyugaton évtizedek óta működő – megtakarítási és
befektetési konstrukciókat is megismertesse a magyar lakossággal. Ha ezek
működési elvét, e megoldásokban rejlő lehetőségeket megértik az emberek, máris
másként érinti őket, hogy az oktatás-, a nyugdíjfinanszírozás válságban van.
Sőt, sokan rá fognak jönni arra, hogy sokkal nagyobb biztonságot teremthetnek
meg maguk számára, ha öngondoskodó életre rendezkednek be. Ha a pénzügyi szakma
képviselői a kommunikációban nagyobb hangsúlyt helyeznek a hitelekre, mint a
megtakarításokra, valóban van aggódnivalónk, hiszen ez egyenes utat jelenthet a
lakosság és így az ország eladósodásához. Óriási felelősségünknek érzem a
megfelelő információáramlás biztosítását. A mi feladatunk tájékoztatni az
embereket arról, hogy a megtakarítás nem egyenlő a kuporgatással, nem kell
feltétlenül együtt járnia az értékvesztéssel, hiszen ha pénzünk jó helyen van és
dolgozik, hosszú távon nem is kis hasznot hoz.
A jövőt illetően van még egy tényező, amivel kapcsolatosan mindig csak az
aggodalmakat halljuk, egy esemény, amely Damoklész kardjaként lebeg felettünk
– Értem, mire céloz
Ha jövőről beszélünk, valóban nem hagyhatunk figyelmen
kívül egy fontos eseményt, ez pedig nem más, mint az euró-zónához való
csatlakozás. Minden európai országban, amely tagja a monetáris uniónak,
értékvesztéssel járt a nemzeti valuta megszűnése. Komoly anyagi problémát
jelenthet majd ez a változás a családok életében Magyarországon is, de ha
időben, például már most reagálunk erre a kihívásra, és megtakarításaink számára
euróalapú konstrukciót választunk, a jelenleg erős forintnak köszönhetően akár
még nyerteseivé is válhatunk a nagy félelemmel és fenntartásokkal várt
történelmi változásnak.
Nagyon optimistának tűnik
– Ha nem ragadunk bele a problémákba, hanem elkezdjük keresni a megoldásokat
– egyéni szinten –, és úgy döntünk, levesszük a figyelmünket az állam
problémáiról, amennyire csak lehet, önállósítjuk magunkat, még kellemes
csalódások is érhetnek. Számos remek megoldás van már jelen a magyar piacon,
akár az oktatás-, az egészségügyi vagy a nyugdíj-finanszírozást tekintve, de
ugyanez elmondható a különböző befektetési termékekre is. Nagyrészt az
alulinformáltság, a nagyfokú ismerethiány az oka annak, hogy az emberek
kilátástalanul állnak szemben a jelenlegi gazdasági helyzettel. Főként a
tradíciónkból fakad, hogy az államkassza állapota határozza meg családi
kasszánkkal kapcsolatos gondolatainkat és érzéseinket. Természetesen nem arról
beszélek, hogy nincsen összefüggés a kettő között, de meggyőződésem, hogy nincs
akkora, mint amekkorának azt egy magyar ember látja.
Mit gondol, mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy érzékelhető
szemléletváltás történjen Magyarországon?
– Ahhoz, hogy a fejekben megtörténjen a változás, és megtakarítási kultúránk
elérje a nyugat-európait, komoly erőfeszítésekre van szükség. Nem szeretnék
jövendölésekbe bocsátkozni, de egy biztos: az „úttörő munka” java része még a
szakemberek és a média előtt áll, de azért ne felejtsük el, hogy a felelősség
csak részben az övék, hiszen a döntéseket az állampolgároknak kell meghozniuk.
2007. 08. 03. (XI/31)
